A szezon már tart egy ideje, sajnos nekem mégis tegnap este volt először alkalmam belekóstolni. Csaba várt minket, Pistike is ráért, így megejtettük az első közös pecát a Dunán így hármasban.

A dunaújvárosi kikötőben találkoztunk, amit Csabáék fantasztikusan rendbe raktak az idei évben. Nem láttam előtte, de abból, amit Csaba mesélt egy romhalom és szemétkupac lehetett előtte. A kikötőben még alkalmi szállása is lehet a megfáradt pecásnak, így akár több napos túrák is tervezhetők ide.

Na de a várva várt peca. Bepattantunk Csaba új verdájába, nagyon pöpec jószág, és már hasítottunk is az egyik csukázó pálya felé. Olyan gyönyörű helyeken haladtunk végig, hogy Pistivel szemünk-szánk tátva maradt.

Ott fészkel két sas arra. Látjátok az ott a hód, tavalyelőtti ellés lehet. Jé, egy szürke gém ott előttünk a vízen. Ezek a mondatok röpködtek az út alatt. Kétségtelen azonban, hogy minket elsősorban a magyar fauna kopoltyús tagjai érdekeltek! Csaba először egy csini kis patakon keresztül egy rejtett csukázó pályára próbált meg bevinni minket, elképesztő dzsungelen keresztül, de sajnos 2 méterre, a paradicsomtól elfogyott a víz alólunk… Nyomás vissza. Az idő szalad, megyen már a nap lefelé, ezért átzúztunk egy másik pályára, hasonló adottságokkal.

Itt ugyanazon a helyen az én magnum 35g kanalamat és Pisti gumiját is megrángatta valaki, de akasztásig nem jutottunk. Ledobáltuk a pályát, minden helyet, de nem adott csukát. Csaba ma visszament, mert nem hitte el, hogy nem adott halat az a pálya, meglátjuk majd milyen eredménnyel.

A zárt pályáról egy kis kövezés széléhez navigáltunk, ahol már az érkezésünk pillanatában kellemes láb- és száj-remegést kaptam, mert 3-4 méterrel előttünk rabolt ugyanazon a gyors részen a kő tövében egy termetes balin. Dobtunk, dobtunk, néha a vízbe is esett, de nem adta. Csaba előzékenyen minden pályán adott nekünk néhány dobás előnyt, aztán kezdett csak bele, első-második dobásra le is vett erről a pályáról egy szép jászt. Igen ambiciózus volt a vitéz keszeg, mert egy 9-es ssr-t vert le. Fotó és már mehet is vissza.

Újabb pályák után, de kapások nélkül megérkeztünk arra a helyre, ahol Csabával tavaly ősszel 4 szebb süllőt is elcsíptünk. Itt is megkaptuk az előnyt, de nem tudtunk élni vele. Csaba viszont első dobásra kikapott egy szépséges és hatalmas kövest. A sötétben a halra Csaba is azt mondta, hogy ekkorát még nem látott. A mérés ugyanakkor igazolta, hogy csaltak a fényviszonyok, a 42-43 centis jószág mehetett is szépen vissza éltető elemébe. Azért ő sem volt apró. 

Amiről eddig tudatosan nem beszélt a szerző, hogy a sötétedéssel együtt a nagyon ocsmány, szeles, esős idő is megérkezett, így fél tíz körül a szétázott, hidegtől elvert csapat berekesztette a pecát.

Pistivel mi halat nem ütöttünk, de nem voltunk szomorúak. Jó peca volt, szép helyen és nem utolsó sorban eldöntöttem, hogy át is hozom ide Sződligetről a hajómat, itt szeretném tartani, ezeket a vizeket szeretném vallatni. Olyan itt a Duna, mintha 100 évvel ezelőttről itt felejtette volna valaki. Hab a tortán, hogy a költség töredéke a Pest környéki kikötőknek. Bőven kompenzálja ez a plusz benzin-pénzt. 

Beálltam én is a FT promóterek közé, tettem ezt örömmel, mert egyrészt nagyon örülök a fiúk sikerének, másrészt iszonyú nagy szükség volt már egy ilyen színvonalú Online horgászmédiumra, harmadrészt kurva jól néznek ki a cuccok! A halakat még nem tudtam megtanítani a FT felirat erejére, de tegnap a pesti estében villant egyet a logó! ;-)

PISZ

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.