Lehetne a Real Barca meccsről is szó, de nálunk FishnDirt országban az El Classico a május 1-én elkezdődő hosszú-hétvégének a neve, amikor Zsocc barátom is hazánkba látogat és 3-4 napot töltünk a szentélyben, Balatonmáriafürdőn. 

Idei újdonság, hogy Lali is megérett arra, hogy ifjú padavanból Jedivé lépjen elő és csatlakozzon e nemes eseményhez.

Tanultunk a tavalyiból, nem tettünk mindent egy lapra. Nem erőltettük az egy dolgot, amiben hittünk, hanem vártuk a jeleket, hajtottuk az infókat, hogy tudjuk merre érdemes és mire. Pisti már egy nappal előbb lement és azzal hergelte már a csapatot szerdán és csüt reggel, hogy szarrá fogta magát a nádban pontyokkal. Menjünk már!!!

Aztán, ahogy leértünk, hogy lenne másként, mint a horgászbolt ajtajában belebotlunk Zsóótiba a helyi mágusba, a lehető legautentikusabb forrásba: a kövön fogják a süllőt, fordult a harcsa, a csatornán pedig nagy pontyokat fognak. Nesze nekünk, nem lettünk okosabbak, én viszont már a szívroham határán, mert még ki kellett várnom, ameddig Zsolt engedélyt vesz, Lali meg melles csizmát és a boltos pacák meg még a kettővel előttük álló engedélyét töltögeti szépen ráérősen. Légzéstechnika, nyugodj meg, van időnk, halak megvárnak, de nem működött semmi, majd szétrobbantam. 

Na végre minden megvan és ott vagyunk Zsoltiéknál, ballal dobom le a csomagokat, jobbal rántom magamra a mellescsizmát, mindezt a levegőben. Mire a többiek beléptek a házba, addigra én már Pampalininek öltözve vártam az indulást. Mindenki érezte, hogy engem most el kell engedni, majd mindenki utólér a saját tempójában. Lali azért tartotta a ritmust be volt zsongva ő is, így együtt mentünk. 

Futás, vízbe be, mellesben térdig iszapba hupp, dagasztás, Lali halálravált arc, nem értette mi tőrténik, de azért valahogy átjutottunk a nehezén, nádba be, szexi hely kiválaszt, marék kukorica röpp, kis etető, szusszanás, úszó szeli a lég és levegő kifúj. Megjöttünk. El Classico elkezdődött. 

Lali hamar talált egy keszeget. Örült és láttam, hogy meg is találta, hogy mi ebben a móka. Szabadabban vagy ott, mint csónakból, ot vagy együtt a halakkal és egybe lehet olvadni a szerelemetes balatoni nádas csendes és titokzatos világával. Nádasország. 

Na nekem a nádi peca idén egy komoly mentális erőpróba is volt. El kellett hinni, hogy tudok itt ponyot fogni. Tavaly ugyanis nem sikerült. Hiszem, hogy a peca is olyan, hogy sok dolog fejben dől el. Ha elhiszed, hogy tudsz valahol halat fogni, akkor fogsz is. Nem biztos, hogy azonnal, de fogsz. Megnyugodtam, tudtam, hogy van ott hal, tudtam, hogy jó a cuccom és tudtam, hogy meg tudom fogni a dögöket. 1,5 órás volt a peca, mert utána már készültünk a kőre és 60 perc után, három helyet kipróbálva nulla volt az eredmény, egy mozdításom sem volt. De a szokásos pánik elmaradt. Visszamentem az első helyre, amit a legjobbnak hittem és intettem Lalinak, hogy még 15 perc. Belebambultam, amikor elsétált az úszó. Nem úgy, amit meg kell ütni, hanem úgy, amikor nagyobb halak vannak az etetésen és a testükkel lökik a zsinórt és ettől mozog az úszó. Hopp az adrenalin ment is azonnal a vérbe, izom feszül, szem, látás élesedik, mindenki a bőröm alatt a pontyot akarja megfogni. És akkor emelkedik ki az úszó és elindul határozottan balra. És akkor Bumm! De nincs fröcskölés. Nem jön ki, de a nád is fekszik. Akadtam volna? Tizedmásodperceket írok most le. Aztán az úszó megindul a tökeim felé. Pont egyenesen középre. Érdekes lett volna, ha a ponty átmegy a lábam között, de nem tette, visszafordult és egy kicsit fűnyíroztuk együtt a nádat. Elfektettünk pár kévét, majd megállt a barátunk és feltekerte magát egy kissé. 

Szák alá és tavalyi nádi ponty-mentes mumus elfelejt, megvolt a túra első hala. Lali már jött, tehát a meccs 93. percében sikerült bevarrni a győztes gólt. 

nadi.jpg

Na innen nyugi, gőz ki, működik a téma, megy a hal. Persze ettől a ponttól többféle kimenetele is szokott lenni egy pecának. Az is benne van, hogy ez után 4 napig nem fogsz semmit, az is, hogy folytatódik és szarrá fogod magad és az is, hogy azért idén sincs halból a kerítés Márián. Ez utóbbi lett azért a helyzet. 

Este a kövön eleinte nem fogtunk csak keszegeket. Pergetve sem, igaz nem is a megfelelő eszközzel készültünk, nehézsúlyú bajnokokat vittünk csatába készülve a harikra, miközben finom cucc kellett volna. Ellenben László Tamás kolléga remekelt mellettünk, pergetve kipakolt előbb egy süllőt, majd egy kövest végül egy vendéget, akit még soha nem láttam műcsalin fityegni: egy termetes gardát! 

20140501_202112.jpg

Aztán a tök sötétben valahogy még összeharcoltunk 2 kisebb süllőt 7es ssr-rel (sfc) illetve Zsolti kikapott egy pontyocskát. De azért nem volt még az igazi. 

A hajnal sem adta igazán, Lali ugyan kapott egy jó kapást a kishalas fenekezőre, de sajna köves volt. Keszeg megint. Sebaj, irány a nád, de a víz közben teljesen letisztult, halak sehol. Hamar feladtuk. Na jó, akkor rohanjunk inkább a csatira pergetni. Kivitt még odáig a lendület, mint a levágott fejű csirkét, de ott éreztem, hogy elfogyott az a levegő, amit még csütörtökön úgy 2 felé szívtam a tüdőmbe. Hazamentem és beestem az ágyba. Azonnal kómába estem. 

Na délután már igyekeztünk szervezettebbek lenni, időben kishalat szedni, rendesen felkészülni, de nem adta igazán az este sem. Mondjuk fogtam hatvandekás bodorkát 30 centis eresztékkel 2 szem csontival. Tavasszal minden megtörténhet és annak az ellenkezője is. 

20140502_172206.jpg

Mi szenvedtünk, próbálkoztunk, pergettünk, kishalaztunk, de nem volt eredmény. Kicsit kapkodtunk is. Aki következetes és nyugodt maradt Zsoci volt, ő szépen világító úszóval bolózott. És neki lett igaza volt. Már sötétedett, amikor bevágott, majd mindenki kapkodni kezdett, mert a vendég egyenesen a spicc felé indult, leszarva, hogy 3-4 bot van ott bedobva, így kapkodva tekertünk ki mindent, biztosítva az utat a gőzmozdonynak. Rutinos fárasztás 20 perc séta és egy gyönyörű izmos 3,5 kilós potyka lett a party eredménye. 

Végre volt egy rendes halunk!

20140502_202241.jpg

Na és akkor jött a dilemma, hogy mit csináljunk reggel. Tudtuk, hogy jön a front, változás lesz az időben. A nádas valszeg bukó a szél miatt, a süllő eddig nem adta, a balinokról pedig nem is hallottunk, mivel a kishalak sem találtak még ki a kőhöz. De jött a változás. És az a legtöbbször jó. Meg tudtam győzni a srácokat, hogy legyen fókász, vigyünk csak pergető motyót és próbáljuk meg. 

Reggel, amikor a fluoro előkét kötöttem, akkor fárasztotta Zsocc az első balinját. Mire a kapocsba került a thrill, akkor akadt a második. Még ugyanannak a percnek írom le az eseményeit. Sajnos mindkettő lemaradt, de tudtuk, hogy erre a reggelre vártunk eddig. 

Mindenki kapott halat. Összesen 9 balint akasztottunk, 5 fotót is kapott, én 3-at kaphattam. Mindez 2 óra alatt. A thrill vitte a prímet, de Lali gumival is akasztott, miközben azt kerestük vannak-e süllők a balinok alatt. Miért ment így? Mert az lett, amit vártunk, a szél meghozta a küszöket, ők pedig a nagypofájúakat. 

Olyan zabálás volt a szemünk előtt, amilyet ritkán látni: az egyik kifogott balinom a fárasztás közben visszaöklendezte a pár perce elfogyasztott küszt, aminek a cafatjai beleakadtak a thrill-be. Ilyet sem láttam még...

oklendezos.jpg

Lali is kipróbálhatta, milyen combosak a balatoni balinok. A rávágás pillanata embertelen adrenalin-fröccs! 

20140503_065252.jpg

A két elvesztett balin után azért Zsocc is sikeresen pózolt egy balinnal. Ma reggel minden sikerült. Erre a reggelre vártunk igazán két napja. 

20140503_063924.jpg

Nekem a végére maradt a bandanagy, így illik zárni egy ilyen reggelt! 

bandanagy.jpg

Természetesen mindegyik baller visszakapta a szabadságát. Ezt a kövön ülő kollégák nem értették. De ők azt sem értik, hogy mit jelent a catch&release, mert ők még oroszul tanultak, nem angolul. 

Szóval megvolt a reggel, ami után már érdemes blogbejegyzést írni. A reggel, ami után még órákkal is remegni tudsz az izgalomtól. És aztán meg is jött a nagy Ocsmány, a vihar, a maga 100-120 kilóméteres szelével, amikor eltűnt a kőgát, mert átvert rajta a víz és mi bekényszerültünk a házba. 

Ma is ez fogadott, így nem is mentünk ki reggel, de indulás előtt még muszáj volt kimenni, már csak 1 óránk volt, de nem lehet így elmenni. És ahogy ritkán van, amikor a 89. percben kap a csapatod szabadrúgást 23 méterről a sorsdöntő meccsen, Pisti higgadtan csavarta el a labdát a védők fölött és szedte le a pókhálókat a pipából, ugyanis 20 perc alatt kikapott egy fantasztikus két kiló feletti csukát Sandrával a csatornából egy olyan pecán, ami már tényleg csak gratisz volt. 

20140504_155723.jpg

Máshogy nem is érhetett véget az El Classico, egyrészt kellett ez a gyönyörűség a buli végére, másrészt járt Pistinek a kárpótlás, mert ő sajnos nem tudott ott lenni a balinos reggelen. 

Szétfagyva, megtépázva, de elégedetten zártuk az idei menetet és Zsoccal a kocsiban már meg is terveztük a következőt. Soha nem lett még úgy, ahogy terveztük, de ki nem szarja le. A lényeg, hogy jövőre is összeálljon a csapat és legyen egy frankó meccsünk!

 

BIG PISZ!

A bejegyzés trackback címe:

https://fishndirt.blog.hu/api/trackback/id/tr846118131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása