A Soca Völgye kemény hely. Nagyon kemény. Sokan látogatják és a legtöbben komoly eredmény nélkül távoznak. Egészen szombat estig én is azt gondoltam, hogy ez egy túlhájpolt, drága és szép hely, kevés hallal. Aztán szombaton este elindultunk felfelé a Tolminkán és minden megváltozott. 

 

biggy.jpg

El Classico volt ez a javából! Gábor, Peti, Pisti, Zsolti egy buliban, garancia a nagy peca-partyra! 

 20170527_100233.jpg

Kezdjük az elején. Tavaly már voltunk ezzel a bandával a Socán, de nem a memóriáddal van baj, nem lett belőle post. Nem lett, mert 6 horgász 3 nap alatt, igaz, fertelmes időjárási viszonyok között, másfél szárazlegyes halat fogott és néhányat streamerrel. Igaz, ebben a másfél halban benne volt Peti, azóta is emlegetett, mágikus pisztrángfogása, amikor a reménytelen küzdelemben a kudarccal és az újra és újra eleredő esővel, egy hatalmas mayfly-al, a megérzett helyről kivarázsolt egy hatalmas szivárványost, 8as előkével és az orvis glass botjával. Hatalmas bravúr és a becsület megmentése volt az a hal azon a túrán. De ez nem volt elég egy post-hoz, engem egy hosszabb harc után megtépett egy nagy szivárványos és ennyi volt.

 tavalyi.jpg

Csalódottan, leverten jöttünk haza, de rám mégsem olyan hatással volt a hely, hogy kapja be és ide soha többet, hanem hogy meg akarom érteni, miért nem működött. 

bolt_1.jpg

Jó volt így, 3 nap a srácokkal, talán megértjük végre, hogy működik ez a hely. Ez adott némi lazaságot, nem ült rám azonnal a görcsölés. 

Pedig okom lett volna rá. A péntek lement, jött a szombat, és kezdett minden kísértetiesen emlékeztetett a tavalyi túrára. Csak az időjárás volt sokkal jobb. Mentünk a Bacán, Trebuscicán, Idrijcán, de egyetlen szedést sem láttunk, halakat igen, de szartak ránk. Brutál szar érzés. Lassan ül a válladra, amikor a második nap a vége felé közeledik, akkor kezded nem szeretni a túrát. Szép itt, meg minden, de a Radovnán 50 halnál járnánk öten. 

peti.jpg

Gábor mentette a becsületünket. Pénteken, amikor már mindent kipróbáltunk, akkor mondtam neki, hogy miután ő az egyetlen köztünk, aki igazán tud streamerezni, miért nem néz rá a közeli poolra. Kapta a botját, de nem jutott el a nagy poolig, mert az összefolyásnál óriásit ment és 5 darab kapást ért el 10 dobásból és ebből 3 nagy szivárványost be is zsákolt.

gaborfaraszt.jpg

Folyt a füléből az adrenalin, de meg is értem, nagyon nagy peca volt! Gábor, aki túl van jópár hatalmas halon a Dunán, közölte, hogy élete legnagyobb horgászélménye volt ez. 

gabor.jpg

A szombatot meg Pisti mentette, aki a Trebuscica és a Idrijca összefolyásánál ráérzett, hogy a partmenti fák árnyékában ott lehet a hal és hatodik dobásra meg is fogta a szépséges szivárványost. 

pisti.jpg

Amikor már én is azon kezdtem morfondírozni, hogy streamerre váltok kínomban, akkor Peti közölte este 6:15-kor, hogy ő bizony lapot húz 19-re és felmegy a Tolminkára sötétedésig. Ez jó ötletnek tűnt, Zsocc és én is csatlakoztam, Gábor, Pisti ment az ágyukkal a tegnapi helyre. 

gabordob.jpg

 Nem cifrázom, mese ami ezután történt. Peti megáll a nagy poolnál. Én feljebb megyek, majd visszatérek, mire Peti közli, szárazzal fogott egy nagy szivárványost. Persze hogy fülig ért a szája. Itt voltam a legközelebb a kétségbeeséshez, kellett a tudat, hogy másnap megyek a guide-dal, nem lehet, hogy megint szákolt hal nélkül végezzek. Felraktam a saját találmányomat, egy 16-os pheasant tail nimfát, ice dubbing gallérral és elkezdtem a fehér vízet ütni. 

petihala.jpg

Két napnyi korhadt tompaságból tépett a felszínre a kapás-akasztás-hatalmas hal szaltó kombó, fel kell ébredni, ez kurva nagy! Glass bot a kezemben, 10-es előke, gyors víz, baj van! A hal azt csinált, amit akart. Próbáltam tartani a lépést. Adtam, szedtem, remegtem. Ébredj hülyegyerek, koncentrálj, ennek meg kell lennie! Még mindig kicsit fásult voltam, kezdtem felfogni mi is történik éppen. 

Amikor kitisztult az agyam és ráhangolódtam a fárasztásra, látom, hogy a pool másik végén Zsocc is fáraszt! Na ebbe belenyúltunk! Peti nagyon technikásan előbb az enyémet, majd Zsoltiét is megmerítette. 

nagyok.jpg

A halam kitöltötte a merítőmet. Nem fogtam ekkorát. Hasonlóan nagyot sem. 50 centis szivárványos, jó húsban, brutál erővel. A glass botom hozta a halat. Nem szart be, tette a dolgát. Elképesztő tartalékai vannak. Hihetetlen volt, mit dolgozott. 

Ott ültem, remegtem, boldog voltam, kimondhatatlanul, és csak integettem Zsoltinak, jöjjön át, hozza a halát, csináljuk meg életünk legvagányabb horgászfotóját ezzel a két szörnyeteggel. 

nagyoktavoznak.jpg

Nekem már végem volt, de Zsocc mondta, hogy toljuk még, hátha. A kis nimfámat teljesen szétgyalázta a halam, ezért felraktam egy klasszikus pheasant tail nimfát, ami pontosan 5 másodpercet kapott a vízben, kapás-akasztás-szaltó kombó ismét, egy kicsivel kisebb hallal. 

Na jóóóó, ez már sok. Laza voltam, mintha be lettem volna tépve, szépen intéztük a dolgot a kis 7,5-es glassal, a hal hamar szákban volt. Ez lett volna az eddigi legnagyobb pisztrángom, ha nem fogom az előzőt. 

kisebb.jpg

Itt volt a vége, meg nekünk is, járt otthon a caol ila "nagyhalas" whisky mindenkinek, meg hozzá a sörike, meg a fáradtság-boldogságban asztalnál elalvás. 

Kemény hely ez. Sokat kell itt dolgozni a halért, de a jutalom kivételes. Nagy halak, nagy örömök, ha megtalálod. Azért nem mondanám, hogy megértettük a Socát, de dolgozunk rajta. Jövőre folytatjuk. 

BIG BIG PIIIISZ 

 

 

Amikor 30 óra alatt - amibe némi alvás is szorult - 20 fölött fogja az ember a halat, az még nem nagy szám. De ha ez a mennyiség kizárólag süllőből és kövesből áll össze, az már kivételes. Nekünk, a Balatonon mindenképpen. A legsüllősebb El Clasico krónika indul! 

biggie.jpg

Hasonló sem volt soha. Konkrétan nem fogtam semmi mást, csak süllőt és kősüllőt a másfél nap alatt. Még snecit sem, mert szerencsére Pisti fogott. Röviden elmesélem a kalandot, aztán rákanyarodom arra, hogy mit tanultunk ebből a túrából, mert volt komoly és meglepő lecke a végén. 

deszep.jpg

Ha a nyájas olvasónak fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy miért rakok fel képeket a kősüllőről, amikor arra tilalom van akkor javaslok más olvasmányt, mert én nem játszanám el, hogy jaj becsúszott, és tudjuk, hogy tilalom van, de mégis meglepetés vendég és egyéb bénaságok. Május elején szabadul a süllő és az összes horgászmódszer, amivel megfogható, a kövest is horogra csalhatja. Ezt elkerülni nem lehet, amit tehetünk, hogy kíméletesen visszarakjuk őket és reménykedünk, hogy a következő hal süci lesz. DE! Most tettem le a telefont Nagy Gáborral, aki a Balatoni Halgazdálkodási Zrt-nél dolgozik, és aki felhívta a figyelmemet egy, a Balatont érintő horgászati rend változásra! Röstellem, de engem elkerült eddig ez az infó, ezért is írom meg Nektek is, hátha Ti sem tudtátok, hogy nem megengedett a tilalom alatt álló halak célzott horgászata még akkor sem, ha egyébként visszaengedjük őket. A szabály úgy szól, hogy amennyiben 2 kősüllőt fogunk egy helyen, akkor vagy módszert kell váltanunk vagy új helyet kell választanunk. Nyilván ennek a szabálynak a betartatása nem lesz könnyű, de teljesen jogos, és érthető a bevezetése.

naszruha.jpg

Nos tehát, Pisti már lecsattogott szombaton, én vasárnap 4kor indultam és reggel 6ra érkeztem a Balatonmáriai kőgáthoz. Sajnos Zsoltika elégette a szabiját Új Zélandon minden idők legrosszabb időjárása mellett, így nem tudott csatlakozni a kalandhoz, Peti pedig a túlparton rendetlenkedett. 

salmo2.jpg

Mi volt a leosztás: csütörtökön, pénteken csak az nem fogott 5 kiló feletti pontyot, aki elfelejtett horgot kötni a szerelékre. 5 és 12 között jöttek a dömperek, tarolt az ánizsos pufi! Na jó nem, de egyszer úgyis kipróbáljuk. Alsó horog ánizsos pufi, fent meg zizi-csonti. Hódítson a retro a csalizásban is! 

salmo.jpg

Pisti szombaton azzal hívott, hogy szipi-szopi-dínó becsörtetett Máriára, nem lehet fogni semmit. Még küszt sem. Pisti mégis az idegeit nem kímélve összeharcolt 6-8 küszt. Feleim! Ha van alapigazsága a horgászatnak, akkor az az, hogy a nyáron rogyásig fogható küszt tízesével le kell fagyasztani! Mi nekünk még soha nem sikerült, de Nektek legyen eszetek!

faraszt_1.jpg

Ezek a hírek engem soha nem rettentenek, Márián lenni, kint peccantani a kövön, lepacsizni a régi cimborákkal és kicsit behalazni a kezemet, nekem bőven elég. Minden más bónusz. 

Szóval 4kor pattantam, mentem. Kőre ki, egy kishalas feeder és egy drop shot bot a szerkó. Na most az első furcsaság az volt, hogy a szokásos 8-10 centi közötti gumik nem adtak halat egyáltalán. Semmit. Elindultam lefelé és végül a 4 centis sügéres gumicska 2 grammos fejjel találkozott a helyi versenyzők izlésével és adott egy szép süllőt. 

kezem.jpg

Lassú, finom vezetés közben, közel a kövezéshez nyúlt rá a csalira és adta az első jó fárasztást. 8-as nano, drop shot bot és 1000es orsó, igazi fincsiség volt a harcos 80 dekás süllő. 

action.jpg

Tudod, szokásos. Megvan az első, már lesz a héten friss balatoni süllő a tányéron, már nyugi van. Élvezd a napfényt, feel the sunshine! 

meg.jpg

Ment a hal egész délelőtt. Fogtunk gumival, fenéken és Pisti úszóval. Teljesen rákattant az úszós süllőzésre, ezt nyomta végig. Jó is az, ahogy ledurrantja a 3-4 grammos úszót és adod és viszi, aztán durrr. Kaszált Pisti rendesen. Aztán egyszer csak betelt a kvóta. Nos ilyen nem fordult még elő velünk talán soha. Megvan a 6 süllő. Ilyenkor mi van? Menni kell haza? 

sztar.jpg

Mert elvittük az idei év első 6 süllőjét, igen. Egytől egyig 38-45 centi közötti tökéletes tepsis méretű versenyzők voltak és én már október óta voltam kiéhezve a balatoni süllőre. 3 palack badacsonyi kéknyelű várta itthon, hogy végre táncpartnere kerüljön. Szóval mentünk, mert nem akartuk feleslegesen piszkálni a köveseket. Meg pindurkát el is pilledtünk ott a napon így 6 óra peca után. 

Kanyarodok a lényegre. Másnap brutál vihar, egy süllő a kövön, utána partra rakott minket a hurrikán, aztán gyűjtöttünk kullancsot az újlaki dzsindzsásban és végül megérkeztünk a hajóállomáshoz. Itt belebotlottunk két srácba, akik mutatták, hogyan is megy ez a horgászat dolog. Egy dobás, egy hal. Onnan, ahonnan mi hármat négyet pöcköltünk ki korábban 1 óra alatt. Drop shot főleg, pici lila gébbel. Na és akkor a srác mondja, hogy ott szemben is megy ám 3-4 méterre a parttól, de lassan vezessem. 

Jól van, jól van nem kell engem gumizni tanítani, tudok. Szóval az volt a helyzet, hogy tudtam, hogy hol vannak, mit esznek, már csak meg kellett fogni őket. Az első 20 percben semmi. Mikor kezdtem arra gyanakodni, hogy a srácok csak le akarták pattintani a konkurenciát, akkor elkezdtem a pici gumit olyan lehetetlenül lassan vezetni, ahogy soha nem szoktam. BUMM. Aztán még sok bumm. Mert ott voltak és a csalim is frankó volt, de 2 km/h nem volt jó, 1 km/h viszont tökéletes. És akkor azon gondolkodtam, hogy hányszor lehetett eddig is és lesz még nyilván ez után is, hogy ott vagy a jó helyen, jókor és nem fogsz szart sem. És akkor azt gondolod, hogy nincs ott hal, közben csak nem jól teszed elé a csalit. Hányszor hallottam már, komoly horgászoktól is, hogy a végén mégis csak az a lényeg, hogy húzd el az orra előtt és úgyis leveri. Frászt! 

Ezért kell bízni az ösztönökben (vagy hallgatni a fülesre) és az ígéretes helyen több módszert, több csalit is kipróbálni, mert lehet, hogy a süket hely is tele van hallal. 

Jópár köves után felraktam a pici 5-6 centis Sandrát. Hátha. Első dobás és a kiemelés pillanatában látom, hogy egy nagy korom fekete köves lekövette a gumit, de lefordult. Ugyanoda vissza és a lábam alatt ledurrantotta a gumimat. Három méteres pórázon kezdtem el fárasztani a nagyon ideges vendégemet, akiről ebben a pillanatban az is kiderült, hogy valójában egy meseszép fekete süllő! 

legszebb_1.jpg

Gyönyörű, hibátlan szépség, hasonlót sem láttam még soha! Láttam, hogy Ratkai Miki a Tiszán is fogott egy ilyen gyönyörűséget és ő is megjegyezte, hogy ilyet még nem fogott. Tökéletes záróhala volt a túrának és hozzásegített még egy konklúzióhoz: mindenkinek megvannak a kedvenc csalijai és azzal fogják a legtöbb és legjobb halakat, de nem csak azért, mert sokat van az a csali a kapocsban, hanem azért is, mert annak a csalinak a vezetési technikáját maszterelték, azt érzik a legjobban, szinte mint egy jó társsal, úgy összenőnek vele. Nekem a sandra ilyen, Pistinek a hornet wobbler. Én hornettel alig alig fogok, most is próbáltam, Pisti bezzeg rengeteget. Ő azt érzi. 

Soha el nem felejthető túra volt a mostani, sajnáltam, hogy Zsolt és Peti nem tudott csatlakozni, de szerencsére a halak időben megjelentek. El Clasico forever.

Tegnap este el is készítettem az első filét, semmi extra: kis pácolás után vajon kisütöttem, só, citrom bors, hozzá kinoa saláta és hűs badacsonyi kéknyelű. Álom! 

talalva.jpg

Még az én drága kis Bobeckym is falta! A balatoni süllő határozottan felkerült az ő kedvenceinek listájára is!

tomi.jpg

 

 MEGA PIIIIIISZ