Hosszú ideje terveztük már ezt az utat. Csak hát ez nem a háromnapos túra a szomszédba, így nem tudtuk, össze fog-e jönni egyáltalán. Végül Petivel kitaláltuk, hogy legyen egy családos kaland a dologból és így már siklani is kezdett a tervezés! Montana leírhatatlan. Azért mégis megpróbálom. 

20170810_203539.jpg

Amikor az ember ennyire más helyre megy, mint amit megszokott, akkor jobb, ha arra készül, hogy nem lesz nagy siker. Nem terveztünk napi 500 dollárért guide-ot bérelni, tehát vagy sikerül a megfelelő forrásból valid információkat összeszedni, vagy lesz szenvedés rendesen. 6 horgásznap várt ránk, de rengeteg felderíteni való víz, ismeretlen legyek és módszerek, szóval izgultunk és inkább arra készültünk, hogy tanulni megyünk, nem pedig sok halat fogni.

De akkor az elejéről: ahhoz, hogy a túra eladható legyen a csajoknak, ráfűztünk egy 6 napos New York-ot a programra, így a feleségeink csillogó szeme is hamar megvolt. A távolból az én 9-11 éves nagyjaimat is jobban izgatta NY mint a vad Montana. Szóval én három gyermekkel (a 15 hónapos Bori kislányom nem szerepelt eddig a cikkben, de most már megvan ez is), Peti pedig kettővel - nekivágtunk a kalandnak. Budapest - Bécs - New York. Sima volt. Nem gondolnád, lehet hogy, nem is hiszed el, de nagyon simán vettük az akadályt. A nagyoknak csak feltöltött telefon kellett, Borinak, pedig édesanyja közelsége és minden ment szépen. Bíztatok mindenkit, hogy ne fosson gyerekekkel nagy útra menni.

20170812_184247.jpg

New York atom volt, láttuk, amit szerettünk volna látni, senki nem veszett el, minden szuperül alakult. Persze Petivel titkon számoltuk a napokat, illetve betévedtünk a 5th Avenue nagy Orvis boltjába, ahol a túrához szükséges fontos és teljesen haszontalan, de legalább drága cuccokat beszereztük.

És akkor jött a nap, mikor átrepültünk Bozeman-be, a Simms cuccok városába, a Montana Wild Outdoor csapat otthonába, Montana szívébe.

A költségekről

Ennek a postnak az is a célja, hogy ha valaki hasonló utat tervez annak szolgáljak néhány hasznos infóval. Szóval a BP - New York sajnos nyáron nem lesz olcsó, 160 körül volt a per fő jegyár. Tavaly október óta figyeltük naponta a jegyárakat, nem volt beesés ez alá. Ami meglepő, hogy a United belföldi jegyei sem csökkentek soha 140 alá. Ennyiből lehet Bozeman-be vagy Helenába repülni. Ha valaki kihagyná New Yorkot, akkor Európából valószínűleg Denverbe érdemes repülnie, onnan szinte mindenhova repül a United. Budapest - Bozeman közvetlen járat természetesen nincs. 

A nagy családhoz nagy kocsi dukál, Petivel mind a ketten ki akartuk próbálni, milyen ha 3 sor ülés van a verdában, az autóbérlés 1 hétre 400 - 1000 USD között van. Nekünk sikerült biztosítással, adóval együtt 600 USD-ért elhozni egy suburban-t és egy ford expeditiont, ami csodával volt határos, de sikerült. Az üzemanyag miatt viszont kevésbé fog fájni a fejetek, egy 90 literes tank 15 rugóból teletankolható.

kocsi.jpg

Míg Szlovéniában egy napijegy egy folyóra, vagy annak egy szakaszára 40-60 EUR, addig Montanában a 10 napos, minden állami vízre érvényes jegy 81 USD. És teljesen jól elvagy az állami vizekkel, nem kell pár rugóért magánvízre menni. Egy légy ára 2-2,5 USD, erre azért el lehet durrantani egy kisebb vagyont, annál is inkább, mert a szlovén legyek egyáltalán nem működnek. A legyekről részletesen később. Montanában élni, enni, inni nem sokkal drágább, mint Budapesten. Egy család kiadós, röfögős ebédje megvan 30 dollárból. A szállásunk is lényegesen olcsóbb volt, mint New Yorkban, egy 2 emeletes tágas rönkház, 3 hálóval, 2 fürdővel 120 rugó volt egy családnak 1 hétre Sheridan-ben.

Twin Bridges-ről

Mi van Sheridanben? Semmi. Még folyó sincs. Azonban 8 mérföldre innen található Twin Bridges, ahol viszont a minden van. Itt áll ugyanis az RL. Winston gyár, ahol a világhírű boron botok mellett a tradicionális bambusz botokat is gyártják 1929 óta. A gyárban működik egy cuki kis múzeum, illetve be lehet pillantani egy nagy üvegen keresztül a gyárba. Ami még fontos erről a környékről, hogy 4 nagy folyó határolja a vidéket, a Beaverhead át is folyik Twin Bridges-en, de itt van a közelben a Ruby, a Madison és a Big Hole is. Ideális hely egy 6 napos felderítős pecához, Sheridanből 30-70 percen belül elértük mindegyik vizet.

tb.jpg

A folyókról

A Big Hole-t sajnos nem pecáztuk, de majd jövőre. Állítólag szuper víz, nagy és szép halakkal. De a többi folyót megkóstoltuk.

Ruby:

2 szakaszát is horgásztuk a Ruby-nak, ezen pecáztunk a legtöbbet. Közel hozzánk volt egy duzzasztó gát (dam), az alatta lévő szakaszon kezdtük első 2 napban a pecát. Szép víz, de kissé kiszámíthatatlan a gát miatt, elég változékony a vízszint és ezáltal a víz átláthatósága. Felejtsd el nyugodtan, hogy csak a Szlovéniában megszokott tisztaságú vízben lehet halat fogni szárazzal! Ahhoz képest ez kakaó, de ebből a kakaóból jöttek ki az én legnagyobb sebeseim! Nehéz elhinni, hogy feljönnek ebben a zavaros vízben, de feljönnek, mint a kisangyal! Második nap egy 15 és egy 17 inches (38 és 43 cm) példány landolt a szákomban, ezek lettek a túra halai számomra. A 17-es sebes életem eddigi legnagyobb barnája is egyben. 

brown2.jpg

Ezen a szakaszon csak nagy sebeseket fogtunk és láttunk. Sötétedésben olyan szedések voltak a lábunk alatt, amit nem lehetett elhinni. Egy 2 nm-es poolból jöttek fel hatan nyolcan egyszerre szedni, úgy, hogy kint volt az egész hátuk. Egyik hal sem volt 40 centi alatt. 

ruby.jpg

A gát fölött van egy hatalmas tó, a tó felett pedig egy meseország. Nem csoda, hogy Ted Turner meg is vette ennek a csodának egy komoly szeletét és itt él. Ki az a Ted Turner? Többek között övé a CNN és az MGM film vállalat. Egy közös pecát nyomtunk, de nagyon nem ment az öregnek, megengedtem, hogy fotózkodjon egyet az én halammal. Ne meséljétek el neki lécci. Írtó kínos lenne. 

ted-turner-at-red-rock-ranch.jpg

Az Upper Ruby mintha nem is ugyanaz a folyó lenne. Kristálytiszta kis patakocska, sűrű erdő és meredek sziklák ölelésében. Na ez a peca hasonlít leginkább egy szlovén Radovnához vagy Soca völgyéhez. Sok szép hal lakik itt, de csak kisebbekkel találkoztunk itt, mint a gát alatt. Főleg szivárványos és mountain whitefish akadt a horogra, ami nagyon hasonlít a pérhez, de nincs akkora hátúszója. Van egy szuper camping Cottonwood-nál, tökéletes helyszín, ha legyezni akarjuk tanítani a családot egy könnyű kis pikknikkel egybekötve.

20170815_134624.jpg

Varázslatos környezet és sok-sok hal. Itt történt, hogy Vince fiam életében először szákolt meg egy halat, és elsőre behúzta a nagy whitefish-t! Szétszakadtam a büszkeségtől! Az is itt derült ki, hogy Rékának tök jó érzéke van a legyezéshez, sikerült kapásig vinnie a tanulást 10 perc lóbálás után! Remélem nem hagyja abba és fogunk mi még együtt legyezni! 

peti_2.jpg

A Ruby a legvadregényesebb az itt megismert folyók közül, medvével nem találkoztunk, de lábnyomát az iszapban láttuk, ugyanakkor nekem volt itt randim egy csuklóvastagságú csörgőkígyóval. Valszeg a gázlón nem harapott volna át, de nem akartam tesztelni, meg az sem lett volna jó, ha kilukasztja a gatyámat.

Nos igen, szóval Montana nem Európa. Ez tényleg a Wild Wild West. Itt él az összes amerikai nagyvad. Itt vannak akkora sasok, amelyek egy kis gyermeket játszva felkapnak és mérges kígyók. Persze a legnagyobb esélyed a halálra itt nem egy medve által van, hanem egy szarvas által, ami a kocsid elé ugrik. Este tömegével állnak a szarvasok az út mellett, néha ki is ugranak.

20170810_225323.jpg

Itt éjjel a házak között nem cicák és kóbor kutyák bóklásznak, hanem szarvasok és őzek. Visszatérve a macikra: 48 dollár a medve-spré. Ezen nem érdemes spórolni. Ők is ugyanoda járnak halat fogni, ahova mi. Spré nélkül a grizzly-vel szemben nincs sok esély. 

Madison:

Ennek a csodálatos folyónak a deltáját pecáztuk, az parádés egy hely. Rengeteg kis mellékág labirintusa, nádasokkal elválasztva. Tele van tökéletes kanyarulatokkal, poolokkal és rogyásig van halakkal. Itt lehet önbizalmat gyűjteni, 20-30 hal hamar összejön. Ugyanakkor itt nem találkoztunk 30 centinél nagyobb példányokkal, de láttunk nagyobbakat, illetve fogtak is. Nyilván ezt a szakaszt is ki kell ismerni, mi csak 3 órát adtunk neki, de nem bántuk meg. Itt is van camping, akár hosszabb időre is érdemes lehet ránézni.

20170812_101320.jpg

Beaverhead:

Na ez talán a legtipikusabb Montana style folyó, ha néztetek már ilyen videókat a youtube-on. Végtelen mezőn kanyarog egy keskeny és viszonylag lassú folyócska, begyorsuló ívekke és mély poolokkal. Peti itt ment a mennybe, itt fogta meg a maga 15+os szépségeit, két meseszép sebest.

20170814_200213.jpg

Csodálatos folyó, hatalmas halakkal, főleg sebesekkel. Itt próbáltam ki először a skating-et, mikor a chubby chernobyl legyet elkezded húzni a víz tetején, a tánc egy hatalmas sebest hozott fel a poolból, de sajnos mellényúlt. A Beaverhead városi szakaszát is pecáztuk, itt kisebb pisztrángok jöttek a reggeli trico rajzással, illetve termetes whitefish-ek pici nimfára.

A legyekről

Ahogy írtam, felejtsd el nyugodtan az európai legyeidet, itt nem fognak működni. Max a nimfák, de azok sem igazán, mert itt általában lassabbak a folyók, az apróbb fej és a 18-20as méret maradt rendesen mozgásban a fenék felett. Komoly nyomás van a halakon Montanában nyáron, rengeteg a pecás, ezért nagyon kell figyelni a rajzásokra, a hatch-re, és szolgai módon azt kell másolni, ami éppen repül. Más nem fog működni. Amit írok, kizárólag Augusztusra igaz, ezt éltük át, ezt tapasztaltuk meg. Ami még fontos, mi nem stream-erezünk, ezekkel kapcsolatban nem tudok tanácsokat adni. Szóval 9 előtt szárazzal semmi esélyed semmire. Ha ez előtt akarsz pecázni, akkor elő a nimfákkal.

nimfa.jpg

9 körül repülnek ki a trico-k, apró fekete-fehér legyecskék, azokkal jönnek a felszínre a halak is. Tehát a reggel a trico-é, egészen 11-ig szinte csak az ment. 11 után főleg a Madisonon apró barna cdc is elkezd működni és átveszi a trico helyét. Ilyen legyek repülnek ekkor. És aztán amikor már órák óta fent van a nap, akkor beindulnak a szöcskék! Na innen indul a jó élet! A chubby chernobyl valójában egy poly testű szöcske vagy nagy stonefly utánzat, jelen esetben nyilván a szöcskét imitálja.

20170810_202133.jpg

A szöcske nagy és tele van fehérjével, erre bizony még a kapitális barnák is megmozdulnak. Egészen sötétedésig egyértelmű, hogy a különböző chernobylokkal voltunk a legeredményesebbek. Ami még működött délután-este, az a purple haze, a 15-ös sebesem arra cuppant rá a Ruby-n. Ami mindenképpen kell még a dobozba, azok a PMD legyek. Száraz és nimfa is. Nagyon tipikus szerelék itt Montanában, hogy felraknak egy nagy chubby-t és alá kötnek egy apró PMD nimfát. Rohadt eredményes, mi mégsem próbáltuk ki, mert nem állt rá a kezünk. Vagy száraz vagy nimfa. Petinek leginkább csak száraz. Én a PMD nimfákkal sok szép whitefish-t fogtam a Beaverhead városi szakaszán.

A halakról

A montanai sebes az olyan, amire eddig a nyáladat csorgattad. Mi is. Erős, egészséges és meseszép! Élénk mintázattal és vajszínű hassal pompázik, jól mutat az ember kezében. Itt sem egyszerű megfogni, de miután sok van belőle azért nagyobb eséllyel találkozol majd vele, mint Szlovéniában. Érdekes volt, hogy a kevésbbé tiszta vízekben találkoztunk a sebesekkel és a kristálytiszta patakokban inkább csak szivárványosok voltak. Mintha ez Szlovéniában pont fordítva lenne. A szivárványosok itt is szépek, de itt sem örültünk neki annyira, mint a sebeseknek. Ez ilyen. A pórnép és az arisztokraták.

20170814_200202.jpg

Na és akkor itt voltak ezek a whitefish-ek. Nagyon hasonlóak a pérhez, nem csak megjelenésben, de viselkedésben is. Nagyon óvatosak, sokszór csípik meg úgy a legyet, hogy nem is veszik a szájukba. Nem könnyű megfogni őket. De ha megvannak, akkor olyan vehemensen védekeznek, mint a pér. Szép halak, méltatlanul alábecsülve. Legalábbis a helyiek által. Él még ezeken kívül sok halfaj itt, 2 pisztrángféle a bull trout és a cutthroat trout valamint az arctic grayling, azaz pér, de velük nem találkoztunk.

Az emberekről

A lényeg megint a végén. A kitartóknak, akik eljutnak idáig. Ez az egész túra egy rohadt nagy bukó lett volna a helyi emberek nélkül. Az egész utunk beszélgetésekről és azok hatására kialakult helyzetekről szólt. Horgászboltosok, akik 1 órán keresztül mesélték el a környék összes horgászhelyét, mondták el a praktikákat, adták a kezünkbe a tényleg varázslatosan működő legyeket, guide, akibe belebotlottunk a vízparton és adta oda az utolsó két fekete testű chubby-ját, mert a beaverhead-en csak az müxik, és így is lett, Peti a feketével fogta mindkét nagy sebesét. Hihetetlen közvetlenség, kedvesség és nyíltság a "titkokkal" kapcsolatban. Mert nem csak a csalikban segítettek, de a pontos helyekben is. Itt nem értenék a "helyféltés" fogalmát. Nagy a folyó, mindenki elfér. Most vagy itt, messziről jöttél, fogjál sok halat, érezd jól magad és gyere vissza. Ez a mottó. Vissza is megyünk jövőre. Van mire gyűjteni.

20170810_082042.jpg

És akkor ott van Bob. Bob, akivel szintén a szél fújt minket össze, és akiről kiderült, hogy az RL Winston bambusz botjait ő készíti a saját kezével. Ő egyedül. Nagyon tetszett neki, hogy "purist"-ek vagyunk, hogy nem keverünk technikákat, csak a száraz. (Rám ez nem volt teljesen igaz, a nimfa miatt, de Peti valóban purist), aztán szó szót követett és Bob megkérdezte, hogy lenne e kedvünk kipróbálni milyen bambusszal pecázni. Volt. Másnap reggel 9kor ott várt minket négy azaz NÉGY bambusz bot, 3#, 4#, 5# és 6# méretben, a 3as a saját winstonja, amit magának épített, ehhez, miután nekünk 3as szerkónk nem volt, adott egy 3as orsót, ami egy volt az 1000 darab valaha gyártott RL Winston orsóból.

bob.jpg

A 6os bothoz is kaptunk egy Lamson Litespeed-et, ami 2017 legjobb legyező orsója az egyik amerikai teszt szerint. Nagyon magyar gondolkodás, de azért azok kedvéért, akik nincsenek tisztában az árakkal egy ilyen bot 3000 dollár, a Winston orsó 950 dollár aukción a Lamson is megvan 500. Négy bot. Megkérdeztük, mikor vigyük vissza, kérdezte meddig vagyunk, mondtuk még öt napig, mondta, majd akkor az ötödiken hozzuk vissza. Egy darab papírt nem írtunk, nem kért el igazolványt, nem kellett kauciót fizetni. Odaadta és tudta, hogy vissza fogjuk vinni. Ez nem olyan volt, mintha karácsony lett volna, hanem mintha 1000 karácsony esszenciáját gyúrtuk volna egybe és ez szakadt volna ránk egyszerre. Hangosan vihogtunk, táncoltunk Petivel. El tudod ezt a helyzetet képzelni Magyarországon? Vagy bárhol Európában? Én sajnos nem. Bob hozzánk vágott egy komoly kocsi árával felérő bambusz szerkót és tudta, hogy vissza fogjuk vinni.

winston.jpg


Természetesen a maradék időben a saját botjaink parkoltak. Végig a bambusz. És az a döbbenet, hogy nem az van ám, hogy a bamusz egy elavult technológia, amit a hagyományőrző sznob majmok lóbálnak, mert megtehetik, hanem az van, hogy fogalmad sincs mire vagy képes, ameddig nem kerül egy bambusz bot a kezedbe. Nagyobbat dobsz, pontosabban, precízebben tereled a zsinórt, roll cast, bal kezes - jobb kezes dobás, tökmindegy, megy minden a gondolatod mentén. Mint az avatárban, mintha a bamusz bot ahogy a kezedbe kerül rákapcsolódna a testedre, az izmaidra, az idegeidre és tenné a legyet, ahová éppen gondolod. Erőlködés nélkül, halkan, pontosan. És a fárasztásnál sem hagy cserben! Ugyanolyan keményen lehetett vele fárasztani, mint a grafit RL Winston LT botommal.

A végszóról

Az infókat át lehet adni, objektíven el lehet mondani pár hasznos tudnivalót és hangulatot lehet talán festeni a képekkel és a videóval. De azt, hogy milyen Montanában lenni, azt nem lehet visszaadni. Az a meglepő, hogy Réka és a gyerekek is visszavágynak! Illetve nem meglepő, de előzetesen nem gondoltam volna. Még mindig ezzel álmodok. Akármikor jut eszembe, olyan mintha el kellett volna jönnöm onnan, ahová mindig is tartoztam. Európából nézve felfoghatatlan az a tér, ami ott van. Bután állunk csak az emberek közvetlensége, kedvessége előtt és félünk a természetben, mert itt gyakori a nálunk sokkal nagyobb állat, aki estére újra megéhezne, ha minket enne meg reggelire. De ez valóban a Last Best Place, ahogy a helyiek mondják és remélem még sokáig az is marad. Jövőre folyt köv. Aki megteheti, menjen! Nem fogtok csalódni.


BIGGGGGA PISZ 

Ahogy írtam az előző posztban, keményen kezdődött a vasárnap. Kint üvöltő hőség, bent migrénszerű fejfájás. Az a rohadt víz megint kimaradt lefekvés előtt...

 

brown3_1.png

Hosszú ujjú ingben pecázom a leégés miatt. Na abban az igazi kitáncolni a kocsihoz 31 fokban. Ennél csak az a jobb, mikor a gázló gatya és a mellény is felkerül. Hamar megszokod, hogy tocsogsz a saját nedvedben 17 perc után.

mini.png

Na de, megkaptam a fejfájás-csillapítómat a házigazdánktól és indulhatott a menet. Vasárnapra nyugdíjas pecát terveztünk a Sava Bled szakaszon. Strandolás, fürcsikézés, kicsi lóbálás, 5kor haza.

savabled.png

Nem lehet megúszni, ha az ember olyan napot nyom, mint mi szombaton. Akkor érzed, amikor nem tudod felkötni a legyed. Egész szombaton 1 legyet vesztettem, vasárnap kb. 10-et. Mondjuk ebben a halaknak is volt része. A Sava Bled-en találtunk egy olyan szakaszt, amelyik gyors és lassú, mély és sekély részek igazi kombója volt, nagy kövekkel, mederalakulatokkal. Szörnyetegek laktak is. A nagy indicator fly-ért néha akkora halak jöttek fel, hogy összefostam magamat. Néha rá is mentek a nagy szivárványosok és akkor lendületből le is tépték a legyemet. 14-es előke fölé ha mentem, akkor persze nem volt reakció. Ilyen ez.

medalistreklam.png

De persze néha csak szarul kötöttem fel a legyet. Remegő kézzel nehéz. Ára van a fáradtságnak. Persze a kánikula sem segít. Párásodik a szemüvegem az ing alól felfelé áramló gőz miatt. 3 percenként merítem a sapkámat a vízbe, 10 másodpercig jó, ahogy a hideg víz végigszalad a nyakamon, aztán elpárolog.

Hiába láttam, hol a szedés, hiába tettem oda jól a legyet, hiába mentek rá, nem tudtam megfogni őket. A kis cerkákat igen, de kellett volna egy jó hal.

Aztán elegem lett, gondoltam egyet, hogy kapnak most valami teljesen mást. Meg betoltam a teljes vízkészletemet. Fél öt van, utolsó rohamra! Felraktam egy sárga cdc-t, amit petitjean style-ban kötöttem. Amikor a cdc-ből csinálsz dubbingot. Megvolt a hely, egy nagy bedőlt fa mellett. Át kellett dobni a fán, figyelve, hogy a legyező zsinór ne akadjon a fába, az azonnal kinyírja a legyed mozgását. Első dobás, egy kis cerka azonnal rápördül, feljön és siet a légy után és csipkedi. Cuki. De nekem nem te kellesz. Második dobás, szépen lágyan érkezik meg a légy ugyanoda és jön föl. Gyere, gyere és igen! Egy gyönyörű nagy pisztráng leszedi és akad is! Besprintel a fa alá, futok utána, hogy megfelelő szögből vissza tudjam húzni a nyílt részre. Ez meg is történik, de a nyílt részen meg rohadt gyors a víz és a halam elindul ezerrel lefelé! Tépem a zsinórt az orsóról, ahogy csak bírom! A víz segített, észnél vagyok! Ennek meg kell lennie!

Brutális kirohanásokkal kezdett, iszonyú erővel, de már fáradni látszik. Lehet ez? Ez bizony nem a szivárványosok stílusa! Ők nem az elejét nyomják meg ennyire, hanem sokáig bírják, egyenletes erővel. Nézem, nézem, és igen!!! EZ EGY NAGY SEBES! Na innen jött rám a para, ennek meg kell lennie! Csak ki ne akadjon a szakáll nélküli horog! Az ereje már nem elég a nagy kirohanásokhoz, erőltetés nélkül sikerül a szákba terelnem! Micsoda finis! Szarok a nagy szivárványosokra, volt tegnap elég, a megfelelő halnál sikerült összekapnom magam! Lemegy a stressz, boldogan rikkantok Zsoltinak, és elindulok a hallal a partszélbe egy jó kis fotózásra.

brown.png

Nem lehet megúszni, ha az ember olyan napot nyom, mint mi szombaton. Akkorát estem, kezemben a szákkal és a bottal, amekkorát illik így nyáron. Megbotlottam egy nagy kőben, vízben voltam egy pillanatra nyakig, ahogy előre estem. Szarok magamra és a felszerelésre, a hal legyen meg! Szerencsére a merítőm fa, így a keret fent maradt a víz tetején, a hal a helyén volt.

prown2.png

Kiértem, megnyugodtam, fotóztam, fotóztam, fotóztam. Persze a halam soha ki sem került a vízből. Vigyáztam rá nagyon. Aztán elengedtem életem eddigi legnagyobb sebes pisztrángját, aki bearanyozta a napomat. Persze ez után már ment a nagy szivik megfogása is, lement rólam az átok. ;) Fél hat körül fejeztük be, még fürödtünk egyet a hideg vízben és vizes fürdőgatyában vágtam neki a hazaútnak.

Mega túra volt és végre tényleg úgy tűnik, hogy megtanultam legyezni, csak az alvásra és az alkoholra kellene jobban figyelni a jövőben. Ez persze soha nem sikerül! :D

BIGGY PISZ