Múlt héten azt a hírt kaptam, hogy a Balaton északi partján (látjátok még a települést sem árulom el, nem hiába, a helyismeret a legnagyobb kincs) láttak a nádas előtt egy nagy, 2 méter körüli harcsát.

Éreztem, hogy ez az én lehetőségem, a helyet kevesen ismerik, senki nem vadászik ott harcsára, összeraktam egy erős harcsapergető holmit, illetve az Ebro-ra optimalizált botot, rajta egy házi óriásantennás megoldással, az Ebro-n tanult 10/0 egyágú és alatta nagy hármashorog kombóval szereltem.

Nem kevés kavarás, csónakszerzés és időpont választás valamint családi paktumok megkötése (másnap a feleségem egész nap egyedül lehet a strandon és én viszem a gyerek-bizniszt) után vasárnap este 8 előtt már ott ültem a megfelelő helyen. A harcsázóra egy délelőtt fogott virgonc fél kilós dévért tettem, egyágú a hátba, hármas az oldalúszó porcos tövébe, ahogy kell, és már repült is a nád elé. Szépen beállítottam a mélységet, 40 cm-rel a vízfelszín alatt veretett a csali. Pergetésre esély sem volt, olyan hínaras volt ott a pálya.

Hogy könnyebben röpüljön az idő, beraktam egy süllőzőt is, amin 30 perc után jelentkezett is a kapás, de sajnos mielőtt bevágtam volna, a delikvens ott is hagyta a fagyasztott küszt.

Gyönyörű holdvilágos éjszaka volt enyhe nyugati széllel. Tökéletes idő egy nagy harcsa elejtéséhez...

11 körül végre meghallottam az első rablást, hatalmas robbanás volt a nádból 30-40 méterre a csalimtól. Lámpát nem kapcsoltam, mozdulni sem mertem a csónakban, kezem a boton és feszülten vártam... Tudtam, hogy a kapás elemi erejű lesz, hiába a nyitott nyeletőfék az egész bot bele fog remegni az első rántásba...

Bele is remegett volna, ha történt volna bármi is, de nem történt. Hajnali 2-ig ültem ott úgy, hogy semmi nem történt, a süllőzőn sem, pedig volt még 2 harcsarablás az úszóm körül. Mikor kivettem a keszeget ugyanolyan virgonc volt, mint mikor betettem.

Ha nem fogtam lófaxt se, akkor miért írtam meg? Hát mert a horgászataink többsége azért így szokott alakulni, hogy megvannak a várakozások, a tervek, adottak a körülmények, ideális az eszköz, ott a hal a környéken, minden harmóniában és mégsem történik semmi.

Annyira bele vagyunk szerelmesedve ebbe a sportba, hogy az ilyen kudarcok sem tántorítanak, sőt további kitartásra sarkalnak. Én például biztos vagyok abban, hogy még idén kiveszem azt a kettes harit abból a nádasból...

Pisz

A bejegyzés trackback címe:

https://fishndirt.blog.hu/api/trackback/id/tr872983115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Helikoptert lízingbe · http://csuporgia.hu 2011.06.14. 16:34:45

Ez príma lett. Bevallom, bekaptam a horgot, mert én is hallottam erről a harcsáról. Bár a leírásban nyújthattad volna kicsit tovább is a suspense-t. "A túlparti diszkóból halkan átszűrődött Harcsa Veronika új slágere, a Nem fogsz meg, bébi..." Stb.

Fischfucker 2011.06.14. 17:49:11

Igen igen, lehetett volna még fokozni: A fejem felett elúszott egy harcsa formájú felhő és egy belső hang azt mondta: ma éjjel elejtesz engem, engem, ki 60 éve uralom e nádast, engem, kit a többi virgonc kis bajszos csak úgy nevez: a harcsakirály. Tudod fiam, az égen minden csillag egy harcsakirályt jelöl, mert a harcsakirályok az idő mértékegységei...és így tovább...

Fischfucker 2011.06.15. 17:51:42

A szép a dologban, hogy miközben én ott szívtam, a harik meg Szántódnál napoznak: www.origo.hu/utazas/20110615-napfurdozo-oriasharcsa-a-balatonban-foto.html