Na végre. Pisti a kocsiban, Fischfucker a kocsiban, buli a házban! Mentünk végre Pistikével a balatoni pontykirállyal (fogott egy gyönyörű 3as pontyot Márián, amikor senki nem fogott semmit) tegnap este a Dunára. Végre végre.

9 körül indultunk el tőlem, 9 perc onnan a Duna. Mikor leértünk örömmel tapasztaltuk, hogy nincs senki a pályán. Hold épp indult felfelé, sejthető volt, hogy olyan 9:30 körül jön át a visegrádi hegyen és süt majd rá a vízre. Mondtam is Pistikének, hogy ha igaz az elméletem, akkor a változás hozza majd az eredményt. Kellett is a bíztatás, mert elég süket volt a pálya.

A víz egyébként épp jött fölfelé, a reggeli állapothoz képest legalább 30-40 cm-t emelkedett. Ez egy nagyon ígéretes időszak. Van a saját pályánkon egy olyan bokros szakasz, ami ilyen vízállásnál vízbe kerül és már többször tapasztaltuk, hogy feljövő víznél a kishalakat kinyomja erre a bokros részre a Duna a nagyok meg jönnek utánuk. A harcsák is.

Akkor értem erre a szakaszra, amikor a hold elugrott a fák koronájáról és teljes fényével ütötte a vizet. 1 percet sem kellett várni az első hömbörgős nagy harcsa-rablásra. 20 méterre a parttól az erős sodrásban rabolt a bokrok előtt, majd pár másodperccel később a bokrok tövéből hallottam. Elöntött az adrenalin és nagyon halkan a bokor melletti utolsó kőre léptem és dobtam a flatrap-et a bokor mellé...

Ekkor hallottam a buffogást 3 méterre tőlem a bokor alól. Ott állt mellettem egy nagy harcsa bent a bokor alatt! Az első bevontatás eseménytelen volt, nem kapott támadást a kis fire tiger. A másodikra sem. Ilyenkor azért már egy leheletnyi kétség be szokott lopakodni az agyamba. Félve attól, hogy a rövid bot miatt a bokor alá sodródik a rapalám, a kis revolver-markolatos st.croix-ot kitartottam a víz fölé, feladva ezzel azt, hogy a nyél végét az oldalamnak támaszthassam és így indítottam a harmadik dobást...

Amikor már pár méterre volt tőlem a wobbler akkor kaptam egy olyan elemi erejű rávágást, hogy kifordult a csuklóm. Miután nem volt támasz a hal a bottal együtt a csuklómat is tépte maga felé. Megütöttem és ekkor majdnem lerántott a kőről, amin álltam akkorát rúgott vissza. Belepumpáltam, egy kicsit könnyebb lett, gondolom felém indult, aztán még egy rúgás és vége. Hal nélkül jött vissza a harcból a 10es flatrap. Pulzált az agyam, utána kezdtem megérezni a fájdalmat. A csuklóm kurvára fájt! A hal megint nem lett meg. A harmadik harcsám idén. A harmadik harc idén, a harmadik vereség. Soha nem éreztem még hasonló erejű rávágást és a szerencsétlen pozíció miatt komolyan meg is rándult a csuklóm. Most is bennem van még az a rávágás, remélem még sokáig bennem is marad.

Pisti jött és én miután csökkent picit az adrenalinszintem és a bazmeg-en kívül már mást is tudtam mondani, elmeséltem neki az egészet. Miközben beszélgetünk, Pisti a víz fölé tartotta a botot és csak úgy hanyagul hagyta, hogy a víz játsszon a wobblerével. Pukk egy rávágás! Egy kis balin vagy süllő rápróbált a 12cm storm-ra. Összenéztük, hogy ezt nem hisszük el! Mesélem tovább a halacska ismét ott lubickol a lábunk előtt és akkor megint Pukk! Ugyanott és megint nem sikerült, de ilyet még soha de soha nem láttunk, hogy a lábunk előtt táncoltatott halacskára kétszer próbáljon rá valaki.

A harcsa továbbra is ott rabolt bent, de a bokorról nem jött több rablás. Dobálgattunk még, de nem volt több ütés.

Hal nélkül zártunk, de nem volt okunk a szomorúságra. Soha nem volt még olyan szezonom a Dunán, hogy 3 nagy harcsát akasszak egy szezon alatt. Remélem idén még kivenni is sikerül egyet.

A dunai harcsák alapvetően bekaphatnák már végre...

 Mi kivárjuk:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fishndirt.blog.hu/api/trackback/id/tr853162226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.