2012.10.12. 15:02
Yessss, Yesss és még egyszer is Yesss!
Rendes halat idén májusban fogtam utoljára. Azóta nem kevésszer voltam vizen. Jöttek kicsik, voltak bukták és szépen végig is éltem a trauma minden fázisát. Volt tagadás („az nem lehet, bazzeg, hogy ennyire nem megy…”), volt harag („azokarohadt halászok lopják szét a szerencsétlen vizeinket…”), volt apátia („ez van, faxom, ez az év már rendes hal nélkül ér véget…”) és tegnapra elért az elfogadás („fárasszá Pistikém nyugodtan, engem már nem zavar, hogy nem fogok…”).
Mert ugyanis ez történt, a két héttel ezelőtti forgatókönyv szerint, Pisti megáll a kedvenc helyén a visegrádi egyenesen, én az én kedvencemen, jön a bömbi nagy turistahajó és jönnek a hullámok, amikor látom, hogy Pistike lámpát kapcsol, előtte fröcsögés, elindulok, ő partra emel és én nagyon örülök Vele együtt. Kisebb lett a drága, mint a két héttel ezelőtti szépség, de erős, egészséges és süllő. Ez a lényeg.
És valahogy pont a nyugalom és az elfogadás beállta miatt éreztem, hogy bár igen, igen Visegrád egyhalas pálya sajnos mostanában, de ma lehet máshogy is. Nem stresszeztem be, nem kapkodtam a helyek között, hanem nyugodtan lejjebb sétáltam a másik kedvenc helyemre és dobtam. Meg dobtam megint. És újra. És aztán úgy döntöttem, hogy öreg és megfáradt csatáromat, a kilences SSR-t beküldöm az öltözőbe és elő a fiatal tehetségekkel, hajrá Daiwa TD Minnow, mutasd meg öcsém, mit tudsz!
Hosszú dobás, ráengedem szépen a gyors részre, ahol riszált a bébi ezerrel, hogy utána lágyan érkezzen meg a langóba a kis szexi minnow és telibe verje valaki ezerrel. Ugyanezt eljátszottam az SSR-el is, de ő sajnos nem kellett senkinek. De a minnow megtetszett valakinek de nagyon és nem akarta engedni. Ami először meglepett, hogy nincs felszíni pancsolás egyből az akasztás után. A kicsik ezt szokták, utána megéreztem a versenyző erejét és láttam, hogy a kis ashurám is elszokott már az ilyen nagy pumpálásoktól. A procaster is elkezdett vidáman ciripelni, mindhárman élveztük nagyon, hogy végre van meló és nem is akármilyen. Az is közrejátszott, hogy a szokásosnál sokkal hosszabb pórázon volt az én drága kopoltyús pitbullom. Kb. 30 méterre akasztottam és szépen el is indult a halam befelé a meder felé. Pistinek rikkantottam, hogy jöjjön, volt ideje odaérni, mert nem nagyon akarta feladni az ellenfelem. Aztán megjelent a fejlámpám fényében, láttam, hogy fogja a minnow rendesen, de azért szerettem volna hamar a partra segíteni. Rövid fröcskölődés után a kopoltyúja alá nyúlva a partra segítettem az eddigi legszebb visegrádi süllőmet!
A 61 centis gyönyörűséget a kezembe tartva kiabáltam egy akkorát, hogy azt hiszem a teljes kövezésen lemondhattak a halfogásról a sporttársak. Ha volt ott még más is. Egy hosszú, hosszú süket időszak zárult le ezzel a hallal és ez a zseniális a horgászatban, hogy lezárulhatott volna egy lightos másfelessel is, annak is tudtam volna örülni, de nem, bejött az eddigi legnagyobb visegrádi süllőm. Ez adja az addikciót, ezért vagyok kész ettől, mert minden estében ott a nagy hal lehetősége. Csak ott kell lenni fejben és lélekben, de méginkább sokszor. :)
Azért volt itt pár tanulság. Először is, három verda ment ki mire mi kiértünk a helyünkre, sőt, mikor dobálni kezdtünk, akkor épp azt a helyet vallatta egy kolléga, ahol én a süsüt ütöttem. Nem értünk ki az ígéretes alkonyatra csak később, és az alkonyat-rajongó pergetők már távoztak is hal nélkül, mire mi dobálni kezdtünk. Ők hal nélkül maradtak, mi kaptunk két süllőt.
Vagy később áltak ki ezek a halak, vagy nagyon nem mindegy mivel dobálsz, vagy mindkettő. A nem mindegy mellett szól, hogy pontosan ugyanúgy húztam el az ssr-t, mint a minnow-t a süsü előtt, mégis csak a minnowra vert oda. Itt megbotlott az a koncepció is, hogy a nagyobb csalihal a nyerő nagyobb ragadozóra, az ssr nagyobb és testesebb is mint a minnow, mégis azt verte le. Nyilván a táplálékhal-méret fétisnél erősebb a "nem dőlők be ennek a keszegutánzatnak, amikor snecik bandáznak errefelé" logika, tehát, hogy olyan csalival kaptam el a süllőt, amilyen halak épp akkor ott tartózkodtak.
Egyébként csak okoskodom. Mindez nagyjából lényegtelen. Ami számít, hogy ott voltunk, kerestünk, figyeltünk, variáltunk és fogtunk. A többi csak duma.
De nagyon jó érzés végre megint halszagú kézzel és komolyabb vágásokkal a tenyeremen ülni a munkahelyemen és visszaemlékezni a tegnapi harcra. Killer király volt!!!
PISZ
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
GaBko · http://gabkochili.blog.hu 2012.10.12. 18:36:02
steveolson · steveolures.com 2012.10.12. 19:29:26
Szigetközi Pecás · http://szigetkozpeca.blogspot.com 2012.10.13. 04:53:43
pecazz 2012.10.13. 19:15:29
Fischfucker 2012.10.14. 21:56:32
KrézyJenő 2012.10.15. 07:25:31
Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2012.10.17. 08:17:46
GaBko · http://gabkochili.blog.hu 2012.10.17. 08:53:29
Azért érdekes, hogy láttam múlt héten zebegénynél egy kis (szerintem) halász hajót felfelé pöfögni.
feregabo 2012.10.31. 20:32:38
Miért tűnt el a halász?
Már ő sem fogott? :)
Egyébként tényleg miért tűnt el?
GaBko · http://gabkochili.blog.hu 2012.11.01. 10:19:41
feregabo 2012.11.02. 08:39:35
Fel vagyok villanyozva!
Remélem a hír nem álhír. Hányan vannak még szabadon az óbudai szakaszon?
Kösz a jó hírt!
Üdv.
Utolsó kommentek