Ilyen még soha nem volt. Egy nap két fergeteges horgászkalandot adhatok ki magamból. Nos, sok dolog együttállása kell ám ehhez: legyen két sztori a polcon, legyen minden karácsonyi kellék beszerezve, kitakarítva, fa felállítva és legyen a barátnőnk épp a spinning gépen... Ha mindez együtt, akkor lehet 2 kalandot is megírni. 

Szóval az úgy volt, hogy Papp Gyurinál vendégeskedhettünk. Gyurival még a Tacklebox kapcsán ismerkedtünk meg, ő is úgy működik, mint én, hogy ha jó, ha rossz kedve van, mindig van ok venni pár jó műcsalit, hát meg is vette a legtöbbet, amit Csaba és Zoli ajánlottak. 

Szóval rövid szervezés és egyeztetés után eljutottam végre a Tiszára, Gyurihoz. Na most ez a kép fogadott.

tisza1.jpg

Térdre estem és hálát adtam az égnek, hogy élek, és hogy a horgászatot választottam hobbinak és nem a video játékokat...

Ez után nekem már mindegy volt, mi következik. Annyira gyönyörű ez a rész, olyan vadregényes, hogy ha még halat is ad, az már csak bónusz! 

Sajnos Gyuri története ezen a településen nem egy liberális tanmese, de nem kaptam felhatalmazást a megosztására így nem is teszem, maradjunk annyiban, hogy Gyuriéknak volt mindig is saját csónakjuk, de mostanában inkább mások fűtöttek azokkal, így egy kölcsön ladikkal szálltunk vízre. 

Ki volt adva az ukász, hogy mit esznek a helyi csukeszek és süllők, ezek a gumik kerültek a kapocsba, és ameddig felmotoroztunk a pályára, megdumáltuk Gyurival az élet és a horgászat fontosabb kérdéseit. Lemeózta persze beszálláskor a szerkónkat, a sárga "babkaróm" ekkor még átment a vizsgálaton. 

Megérkeztünk a pályára, épp időben, mert a nyomunkban is tépett ebbe az irányba két hajó, nyilván ők is ide tartottak. A helyiek azonban tisztelik egymást annyira ezen a szakaszon, hogy 30-40 méternél nem állnak közelebb egymáshoz. Szóval súlyt le és indulhat a peca! 

Egyszerű volt a módszer: a part felé csuka, a meder felé süllő volt várható. El is kezdtünk dobálni serényen. Természetesen a házigazda ütötte meg az elsőt!

megvan.jpg

Na ez még jobban feltüzelt minket is! Azért az látszott, hogy nem lesz ez a nap, akkora kasza, mint Gyuri napja 2 nappal korábban, amikor konkrétan szarrá fogta magát csukával és süllővel is, de azért bizakodtunk! 

A délelőtt azonban újabb kapás nélkül telt el. Szakítottam a dogmával és elkezdtem variálni a csalikat. Amikor a pulse shad-hez értem a sorban, akkor kaptam egy komolyabb like-ot egy csukakölöktől. 

Megvolt az első alvízi csukám! Még ha mini is volt. Látszik a videon is, hogy tele volt a csukesz piócákkal, sőt a nagyobbaknak iszapos is volt a hasa. Ezek a krokik a nap 22 órájában nyugiban chillelnek, Bob Marley-t hallgatnak és vízipipáznak, aztán van az az 1-2 óra, amikor megéheznek és ráficcennek az arra úszkáló prédára. Ezt az időszakot kellett nekünk is kivárnunk, mert az enyém után újabb kapások érkeztek, végül egy újabb kis tigris vesztett rajta a horgon. 

csukiuszik.jpg

A csukás perceknek azonban vége lett, elkezdtünk jobban figyelni a süllőkre. A 10 centis tartományból, ahol nagyjából egész nap jártunk a gumikkal, Gyuri lefelé indult, kisebb csalikkal csikart ki pár odapiszkálást, én viszont növeltem a méretet, egy 15 centis disco boy mann's shad-et raktam fel a 18g-s fejre, lesz, ami lesz. Lett. Első dobásra. Akkora bumm a fejbe, hogy csak na. Az Ashurám így még nem görbült, ejtésbe nyúlt bele a süllő, és meglepő módon az akasztás után (ha volt akasztás) fel is jött egyből. Gyuri mondta később, hogy a nagyok mindig ezt csinálják. Sajnos messze volt, csak a mellúszóját láttuk, kb 30 méterre tőlünk. 1 percig tarthatott a csata, amikor vége lett, Megkönnyebbült a szerkó. Kihúztam a 15-ös shad-et és nem volt rajta fognyom. Akkor süllőfej kapta be az apró csalit, szívott rá az ejtésben, hogy elfért a szájában az egész csali. 

Valszeg Csabának van igaza, akinek elmeséltem a kalandot, hogy meg sem akadt. Rászívott a gumira, a szájában tartotta, aztán, amikor érezte, hogy gáz van, kinyitotta a száját és kirepült a csali. Lehet. Tök mindegy. A lényeg, hogy nem éreztem még ekkora erőt süllőtől, nyilván nem érdemes találgatni, hogy mekkora volt, de volt elég időm vele, hogy tudjam, a legnagyobb süllő volt, akivel eddig találkoztam. És én csesztem el. Valóban a 15 centis shad-et nem az Ashurával kellett volna dobálnom, ott volt a csónakban a 100-200g speed master mort manie, csak azon a peca előtt nem cseréltem le a 17-esnek hazudott whiplash-t, ami kb 30-as inkább és alkalmatlan volt erre a pecára. Ha nem vagyok lusta lecseélni, ha normális zsinór van rajta, tuti azzal dobáltam volna a nagy gumit és akkor...talán. Nem fog kiderülni, a lecke megvolt, tanultam belőle. Csak a lehetőségeid szerinti maximummal szabad a vízpartra menni. Kevesebbel el se indulj. 

Ez után már nem volt nagyobb esemény, kezdett sötétedni, haza indultunk. A kudarc ellenére is zseniális volt a nap, sokat tanultunk Gyuritól! 

Köszönjük a lehetőséget, jövőre viszont visszajövök a süllőmért! 

PISZ 

A bejegyzés trackback címe:

https://fishndirt.blog.hu/api/trackback/id/tr975707214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.