Tegnap nagyon boldog voltam, amikor konstatáltam, hogy egyedül vagyok a visegrádi pályán, ahol nagyon régen nem jártam. 10 perccel az érkezésem után, zörögni kezdett a bozót, gondoltam, eddig tartott a magány, kolléga érkezik. E helyett egy hatalmas vaddisznó jelent meg 10 méterre…

Hosszú ideje terveztük már ezt az utat. Csak hát ez nem a háromnapos túra a szomszédba, így nem tudtuk, össze fog-e jönni egyáltalán. Végül Petivel kitaláltuk, hogy legyen egy családos kaland a dologból és így már siklani is kezdett a tervezés! Montana leírhatatlan. Azért mégis…

süti beállítások módosítása