2021.01.30. 11:34
Taposóaknák a Dunán
Novemberben megfogtam életem legnagyobb süllőjét, aztán január 5-én az év első pecáján 6 csukát fogtam legyezve, belly boat-ból a kedvenc csatornámon. Aztán jött január 6-a és a taposóaknák a Dunán.
Január 6-án az előző napi csukázás hatása alatt, vidáman és lazán készülődtem az aznapi dunai pecára. Szép volt az idő, vártak a süllők! Legutóbb sokan voltak kint a rácalmási szakaszon ezért felfelé indultam el, gondoltam megdobálom a makádi köveket és a t-követ. Mentem helyről helyre, próbáltam gumival megtalálni a halakat, de nem jártam sikerrel. Visszafelé jövet a t-kőnél dobáltam egy jó fél órát, de ott sem fogtam semmit, már épp indultam, amikor valaki rám füttyentett a partról.
Két halőr jelent meg a kövön, intettek, hogy menjek oda. Teljes lelki nyugalommal fordultam vissza, országos területi engedélyem van, a napot bepipáltam, halam nem volt, meg amúgy sem szoktam őket elvinni, néhány süllőt csak évente, meg ha lenne is halam, mi baj lehet. Steiner halőr elkéri a papírjaimat, míg Kukucska halőr lelkesen videózik. Steiner panaszkodik, hogy jól megfuttattam őket. Miért futottak, miattam? - töprengek. Steiner kinyitja az engedélyem és elmosolyodik. Ja, hogy országos területid van! Hát akkor ezért nem tudtad. Mit? - kérdezek vissza növekvő görccsel a gyomromban. Hát, hogy kíméleti területen horgásztál! 3 lakossági bejelentés is történt és le is videózták, ahogy kíméleti területen horgásztam, szóval most akkor ők elveszik az engedélyem és jönnek már a rendőrök is.
Mi a fasz? - Nem pont ezekkel a szavakkal, de visszakérdeztem, hogy MIII??? - Az 1-es makádi kő 2020 óta kíméleti terület tilos ott horgászni, tudnom kellett volna. Egy vagy több lelkiismeretes magyar állampolgár ezt látta és gyorsan videóra is vette, így ők most nem tudnak mást tenni, mint eljárnak. Ekkor kapott egy telefont Steiner, a lelkiismeretes magyar állampolgártól, hogy ugye elkaptak engem sikeresen. Megnyugtatta Steiner, hogy megvagyok.
De mondom sehol semmilyen jelzést, táblát, bóját nem lehet látni a Dunán, az engedélyemben ez nincs benne, akkor mégis honnan kellett volna tudnom, hogy hol van kíméleti terület? Fent van az interneteken. - jött a válasz. Steiner beül a hajómba, sajnálkozik, hogy neki a legrosszabb, mondom neki, hogy szerintem nekem azért rosszabb, hogy tisztességes horgászként, az ismert szabályokat betartva, halakat elengedve, catch&release-t népszerűsítve épp halvédelmi szabálysértés miatt készülnek elvenni az engedélyem.
A kulcsi kikötőbe begurult a rendőrség, fotó, videó, ahogy átveszem a feljelentést és az állami jegyem és a területi engedélyem kiköltözik a kék tokból. Megyek haza, el sem hiszem, hogy mi történt. Beszélek a helyi barátommal, döbbenten hallgat, neki sem volt tudomása arról, hogy az 1-es makádi kő kíméleti terület. Ottani egyesületben tag, de ő sem kapott semmilyen tájékoztatást.
Kicsit lehiggadva elkezdek utánanézni az ügynek. Eleve az, hogy engem a HVDSZ ellenőrei fosztottak meg az engedélyemtől csak és kizárólag a feljelentés sorszámából derül ki, sehol máshol nem szerepel. Felmegyek a HVDSZ honlapjára, amit nyilván tudnom kellett volna, nem tudom honnan, de tudnom kellett volna, hogy nekem ott kell keresnem a rám vonatkozó szabályokat és ott találok egy menüpontot: kíméleti területek. Ebben a pontban található egy szakértői vélemény, a HOFÉSZ és a HVDSZ megbízásából 2020. január 20-i keltezéssel, Dr. Bokor Zoltán által. Ez a dokumentum tartalmazza a kíméleti területek pontos helyét, pozícióját. A dokumentum utolsó fejezetét bemásolom, hogy pontos lehessek:
Kiemelném a kötelesek kifejezést. Én az országos területi engedélyem mellé semmilyen nyomtatott tájékoztatót nem kaptam. A 75.000 forintos területi engedély árába nem fér bele egy olyan kis füzet, amiben a MOHOSZ összeszedi az összes olyan kíméleti területeket, ahol a halak védelme érdekében nem szabad télen horgászni. A helyszínen nincs sem tábla, sem bója, sem semmilyen jelzés. Ez nem is kötelező, de ha a cél valóban az, hogy védjük a halakat és nem az, hogy szopassuk a horgászokat, akkor miért nem védjük egyértelmű jelzésekkel ezeket a területeket? Így ez az egész kicsit olyan, mintha a HVDSZ a saját telkét taposóaknákkal óvná az illetéktelen behatolóktól, és ha Te véletlenül rálépsz és leszakad a lábad, akkor Te vagy a fasz, hogy miért nem gondoltál arra, hogy itt taposóaknák lehetnek, és kerested volna meg az interneteken a teljesen fos és mobilon használhatatlan honlapját a jó HVDSZ-nek és olvastad el ott, hogy itt taposóaknák vannak telepítve, de nem azért, hogy letépjék a lábad, csak, hogy védjük a területet.
Benne van az országos területi engedélyedben hülyegyerek, hogy tájékozódni kell a helyi szabályokról, mielőtt pecázol? Horkanhat most fel a nyájas és tájékozott olvasó, biztos ezt gondolta az a lelkiismeretes magyar állampolgár is, aki ahelyett, hogy figyelmeztetett volna, inkább jóindulatúan titokban levideózott és aztán gyorsan feljelentett és csak akkor tért vissza végre a merevedése, amikor megtudta, hogy elkaptak. Remélem volt nála zsepi.
Szóval ott van valóban az engedélyemben, hogy tájékozódni kell. Ez teljesen egyértelmű. Ugyanakkor az nincs odaírva, hogy hol, milyen csatornákon keresztül. Nincs egy olyan biztos forrás, ahol ezek az információk hitelesen és naprakészen elérhetőek lennének. Tájékozódj, hülyegyerek! Ok, tájékozódom, a horgászat megkezdése előtt lemegyek a horgászhelyemhez legközelebbi, kulcsi egyesület székházához és tájékozódom:
Állatorvosi rendelés van, arrol tájékozódtam, de a helyi horgászrendről, helyi szabályokról semmi. Na akkor megyek tovább tájékozódom a horgászkikötőben is, ahol a hajóm áll, hátha itt megtudok valamit a helyi horgászrendről, helyi szabályokról:
A kíméleti területekről itt sincs semmi infó.
Elő van írva, hogy tájékozódj, de ehhez nem kapsz semmilyen segítséget, nincs egy honlap, nincs egy olyan hírlevél, amibe bárki akár a MOHOSZ, akár a helyi egyesületek oldaláról hajlandó lenne figyelmet és erőforrást fektetni, hogy a halvédelem valóban a halak védelméről szóljon és ne a horgászok szopatásáról. A MOHOSZ tudtommal a legnagyobb civil szervezet Magyarországon. A horgászat talán a legnépszerűbb hobbi ebben az országban, miért nem lehet ennek a hobbinak a szerelmeseit tisztességesen tájékoztatni a helyi szabályokról, hogy legyen esélyük betartani azokat? Kinek lenne ez a feladata?
Jártam Gödöllőn, tettem egy kétségbeesett kísérletet az engedélyem megmentésére, de nem jártam sikerrel. Készült valóban videó, lett két nyilatkozat, hogy láttak a helyszínen, innentől vége lett a dalnak. 30k forint bírság és 6 hónap. Ez a legenyhébb. Ők nem mérlegelhetnek, elkövette, nem követte, csak ez a kérdés. Belefulladnak a kíméleti területi ügyekbe és ők is elmondták, hogy nem mernek már horgászni menni, annyi a helyi szabály és annyira nem elérhetők az infók. És ők a hatóság.
Idéznék, az 1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről-ből: 8. § (1) Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, aki a cselekményt az elmeműködésnek a beszámíthatóságot kizáró kóros állapotában, kényszer vagy fenyegetés hatása alatt, tévedésben, jogos védelemben vagy végszükségben követte el, illetve e törvényben meghatározott egyéb ok zárja ki a felelősségre vonást.
Elmegyek a helyi horgászegyesület telephelyére tájékozódom, nem találok olyan információt, amit figyelembe kellene vennem a horgászat előtt és mégis elveszik az engedélyem. Tevőlegesen tájékozódom, de ez senkit nem érdekel, engem nem véd a szabálysértési törvény, csak az számít, hogy elkövette, nem követte. Tájékozódni kellett volna. Az interneteken. Hülyegyerek.
A hobbimat nem vették el fél évre, megyek márciustól Szlovéniába legyezni, fogom majd a szép pisztrángokat egy olyan helyen, ahol minden szabály rajta van a jegyen és ahol szeretik a horgászt és nem szopatják, mert a horgász tartja el őket.
FUCK!
2019.08.07. 15:26
65 az a Szám
Nagyon kevés időt töltöttem a Dunán az elmúlt 1 évben. Betegség, távolság, a legyezés, sok minden benne volt, de a legfontosabb mégis az volt, hogy nem húzott oda a szívem. Most végre visszataláltam, remélem hosszú-hosszú időre...
A szív a lényeg. Teljesen elvitt a legyezés, aztán jött az, hogy nem lehetek egyedül vízen a betegségem miatt, ezért, ha akartam volna se mehettem volna, de aztán szépen lassan elkezdett megint erősödni bennem, hogy ott áll a csónak, bármikor mehetek, nem kell rá szervezni semmit, nem 3 napos túra és a tökéletes szabadság, mikor az ember vágja a Dunát a hajóval és oda megy, ahova akar.
Lépésről lépésre tért ez vissza belém és így a szabadságom után egyik hétköznap fogtam magamat, beültem a kocsiba és irány Kulcs.
Kicsit megizzadtam, mire beröffent a motor 2 hónap pihenő után, de beindult és csorgós balinozást terveztem, az is lett, egy frankesz laposon megtaláltam a ballereket, messziről lehetett látni a fröcskölést. Szépen föléjük álltam, végigcsorogtam a jó részt kétszer és négy balin lett az eredmény. Ennyi kellett! És micsoda akciók: a part elé dobott illexet a beesés pillanatában verte le balin, aztán ezerrel kirohant a sordásba! Atom jól esett.
Megvolt az alap, fel lett építve a kedv, kellett még a nagy dózis, amivel az ember utána évekig megint függő. Kis kitérő, Júliusban Balatonon a nagy családom néhány ifjú harcosa nagyon rákapott a pecára. Fogtak compót, keszegeket és minden nap mentek pecázni. Elkezdtem velük dumálni és mondtam, hogy ha készen állnak, akkor egyik hajnalban nyomhatunk együtt egy balinozást. Vettek egy thrill-t, volt egy 240es teleszkópos botjuk, 30as monóval, ez megteszi. 4:50kor ott toporogtak a ház előtt, ők addigra már voltak a Balatonnál is, nem tudtak aludni az izgatottságtól, mentünk és hamar kiderült, hogy igazából egy legény, Barni rendelkezik kellő tapasztalattal a dobás terén, mert hát a dupla hármashorog nem játék, ő kezdett el dobálni.
Nem ragozom, 2 nagy balint fogott azon a reggelen és ahogy néztem őt fárasztás közben arra gondoltam, hogy a legszebb és legegészségesebb drog a horgászat, ami ezekben a varázslatos pillantokban átjárja az ereidet és nagyon nagyon lassan szívódik csak fel.
Barni, csatlakozott.
De vissza az én kis visszatérésemhez. Szóval a 4 balin eszembe juttatta, mennyire szeretem is én ezt, de kellett a nagy löket.
Jött a tegnap. Munka után le, csónakba be és megint a csorgós balinozással indult a móka. A múltkori helyek süketek voltak, elkezdtem lefelé csorogni, a jobb helyeken meg meg állva, de csorgás közben is dobálva.
A 8as SSR volt fent, amikor az egyik csorgásos dobásnál, egy pillanatra ráfogott, majd elengedte, majd újra ráfogott a csalimra valaki. Akasztottam és éreztem, hogy nem a múltkori versenyzők tesója van a zsinórom végén, inkább anyu jött le megnézni, miben sántikálnak a lurkók.
Súlyt gyorsan le és indult a fárasztás. Berohant vagy 20 métert a gyors részbe, onnan kellett kiszenvedni. Végül a csónakba emeltem egy igazi bulldog fejű terminator balint, aki a maga 65 centijével egy egyik legnagyobb dunai balinom ever. Nézd meg azt a fejet!
Az adrenalin spriccelt a fülemből még akkor is, amikor visszaraktam, nagy menet volt! Nem sokkal ez után hívott Gábor, hogy ő is vízre száll, megyünk-e együtt egy olyan helyre, ahol fogott halat pár napja. Mentünk.
Kicsit a bankrablások hangulatát idézte, mikor mellé álltam, átdobtam a szajrét, lemacskáztam a saját hajómat és az övével mentünk tovább. Gyors verdaváltás, így senki nem tudott követni minket! ;)
Megálltunk a helyen és repült is be az SSR. Második vagy harmadik dobásnál hozom fel a citromsárga kis halamat a csónak mellett és hiába sötétedett már, olyan szépen letisztult a Duna, hogy tökéletesen lehetett látni, hogy a mélyből jön fel a hatalmas sárkány és a felszínt majdnem elérő wobblert letépi ezerrel! 1 méter zsinór volt kint max, azon robbant fel a hal fröcskölt le mindkettőnket a hajóban, majd kezdett ezerrel vágtatni a mederbe.
Kapaszkodtam a botba és próbáltam a csendes oldalra hozni a halat. Csuda jó erőben volt az ellen, legalább 5-6 percig dolgoztunk egymáson, mire végre a csónakhoz tudtam húzni az ugyanúgy 65 centis süllőt, Gábor szákolta és done, a csónakban volt az idei legnagyobb süllőm (és az első dunai)!
Ott volt a nagy löket. Áradt szét, hogy még most is érzem. Még mindig csak nő, csak terjed, hogy egész ősszel, télen ez vigyen ki, esőben, hóban, hogy ha nem fogok idén nagyobbat, akkor is ott legyen az a kép, ahogy jön fel, az az érzés, amikor tépi ki a botot a kezemből, és a boldogság, amikor végre a kezembe vehettem. Ezt a posztot is azért írom, hogy ezt a dózist konzerváljam és minél tovább bennem maradjon, mert nem akarom többet elhagyni a Dunát ilyen hosszú időre.
Görbüljön Nektek is, Pajtik!
MEGAPISZ!!!
Utolsó kommentek