Mindig nagy kérdés, hogyan lehet sikeresen pecázni a Balatonon nyáron. Persze lehet keszegezni, de lehet-e mást is fogni nagyobb mennyiségben? Lehet például kövest, és meg is mondom, hogyan.

A déli parti köveken kint áll a küsz és ez így is lesz augusztus közepéig. Tapasztalt pergető horgász ilyenkor áll pirkadatkor és várja a jeleket, de a jelek nem nagyon jönnek. A felszínen nem látszik semmi. Főleg azért sem, mert idén a balinok nem nagyon nyomnak, legalábbis Márián nem volt még nagyobb kasza balinból. Szóval nem látni a ragadozókat, pedig ott vannak. Csak a parti kövezés mögötti sávba, a kishalak vonulási útvonala mögött, a fenék közelében lesnek a kis szarosokra.

Lehet gumival is eredményesnek lenni, de minek a gumi, ha szarásig van élő hal. Csaliháló sem kell hozzá, elég az alámerítővel húzni egyet a kövezés előtt és megvan az arra a napra való. Most direkt olyan megoldásokat fogok javasolni, amit az is ki tud próbálni, aki nem perget, de van egy jó úszós botja, vagy egy feedere.

Úszóval: én bolóval szoktam kövesezni, a rövidebbik 5 méteres bolón leveszek egy olmot a 4 grammos úszó súlyozásából és a 10es keszegező horgot lecserélem erősebb húsú  6-8as pontyozó horogra. Ennyi. A küszökből a legkisebbeket érdemes választani, 4-6 centis példányok tökéletesen megteszik, a horog a hátsó egyharmadba és már mehet is be. Az eresztéket ugyanúgy a fenéken tartom, mint keszegezésnél. Annyi a trükk, hogy 2-3 méterrel túl kell dobni a célterületen, várni, míg leér, majd emelni rajta egyet. Ha ott a köves, azonnal leveri a kishalat az emelés utáni ejtés szakaszában.

Ha nem nyúl rá, akkor emeljünk még egyet. Pár percenként ismételhető, letapogatva az előttünk lévő teljes területet. Ha kapásunk van, maradjunk annál a résznél, akár 15-20 köves is leszedhető egy helyről.

Ha van még egy bolónk, addig azzal vidáman lehet pontyokat fogdosni. Az is jó móka. 

Feederrel: etető kosár le, 4-5 gramm ólom a főzsinórra és 30 centivel alatta a horog, ugyanaz a 6-8as pontyozó. kishal ennél a módszernél inkább orrlukba szúrva. Ugyanaz a móka, túldobunk a pályán és lassan emelgetjük. Minden emelés után érdemes 1 percet várni, majd újra emelni. Imádom, amikor a feeder érzékeny spicce jelzi az óvatos köves kapást.

Mindkét módszernél figyeljünk arra, hogy ne nyelessünk túl sokáig, inkább maradjon le egy-egy köves, de ne nyeljék nagyon mélyre, ne pusztuljanak el szegények. Ha pici a csalink, 10-15 másodperc elegendő neki a beforgatáshoz.

A másik, hogy ne parázzunk be, ha fényváltás környékén nincs még kapásunk. Nyugodtan durrantsátok be a cuccot, amikor fent van már a nap. Én most vasárnap 19 kövest fogtam 7:30 és 8:30 között, 30 fokban.

Egy tanulság a végére: vannak menthetetlen emberek. Tényleg menthetetlenek. Ott ül mellettem. Ő is akar kövest fogni, úszózik, semmi. Szentségel. Kérdezem, milyen horgot használ, mondja hármasat. Mondom, az nem jó, keszegező, pontyozó. Mondom adok, ha nincs. Nem, nem, jó lesz ez. Szentségel, mindenki hibás, az Úrtól a politikáig. Én 19-et fogtam ő nullát. Miért?? Az maradt neki végül, hogy elkezdett nekem keresztbe dobálni, hogy én se fogjak. Ekkor jöttem haza.  

És egy recept a legvégére: 2 kövest hoztam el a bandából, köves megpucol, besóz, be citromborsoz (ez a legfontosabb!), hasüreg megtöm gombával, paradicsommal, paprikával, pici oliva olaj és az egészet alufóliába csavar, 2 órára hűtőbe tesz pácolódni, pihenni. 2 óra után kerti grillre dob, természetesen fóliában, 45 percig süt, majd kicsomagol, citrommal meglocsol és elfogyaszt. Mese. Álom.

Big PISZ

A Nyugati-övcsatorna sokszor jelent meg mellékszereplőként az írásaimban, de ahogy Machete is kiérdemelte egy idő után a főszerepet, így eljött annak az ideje is, hogy csak A Csatornáról írjak. Annál is inkább, mert idén két egyéni rekordot is köszönhetek ennek a szexi víznek. 

A Nyugati-övcsatorna, vagy, ahogy nálunk hívják, a csati, a csatorna, de leginkább, az árok tele van hallal. Korán megtanultam, hogy "az árok, az fullon van kárásszal, kiscsi!" Nem véletlen, hogy nagyjaink gyakran hozzák ide, a majdnem csatorna széles rakosaikat, hogy a karikák, dévérek és kárászok nagyipari piercingezésével döntsék el ki lesz idén a magyar bajnok. Aztán meg irány a florida fagyizó, hogy az idei Balaton fagylaltjával, a napraforgós fagyival öblítsék le a sok pinkit. Na de vannak azért ebben a csatornában sokkal komolyabb halak is, mint amiket ezek az urak kicibálnak. Róluk szól a mai mese. 

Úgy kezdődött a dicsőséges horgászkárrierem, hogy a csatin egy racsnis tárolós, 120 centis úttörő bottal, meg egy hokév létrára szerelt szettel, csontival fotam itt egy küszt. Nem hittem el. Becsaptam a tacskó szerszámos táskájába a nyereg alá és vágtattam haza. Otthon anyám nem tudta milyen fejet kell vágni egy fekete gépzsírba pácolt döglött sneci láttán. Nem baj én büszke voltam és elindult a peca szezon, ami halálomig tart. 

Aztán ezen csatorna partján ismerkedtem meg a két legjobb barátommal, Zsoltival és Pistivel, az El Classico állandó tagjaival. Ugráltunk innen a vízbe, smackóztunk a partján lányokkal, hánytunk a hídról édes pezsgőt, de ami még ezeknél is fontosabb sok halat fogtunk. 

A már említett apróhalak után, a csukák voltak mindig a fő célhalak a csatin, ők jól foghatók májusban, időjárástól függően még június elején is, de aztán a nagy nyárban nehezebb őket horogra csalni, de újra élednek a remények augusztus második felétől, a paradicsom pedig szeptember-októberben köszönt ránk. A legjobban a spinner blade-et szokták enni, de meg lehet őket fogni offset horgos gumival is. Mi sandrával szoktuk etetni őket, szeretik. Tavaly a támolygók voltak a sláger, Ottó bácsi, Orca és Efzett vitték a pálmát, meg a csukákat. 

Tehát, aki egy jót akar csukázni javaslom várja meg az augusztus második felét. 

A harcsák. Jaj a drágák. Azok mindig is itt voltak, régebben a helyi folklór része volt, hogy mindenki hajtotta őket hálóval, gereblyével, baltával, hurokkal, vágóhoroggal, meg ami még volt a fészerben. Ünnepnapokon sem lehetett olyan halat látni, amelyiknek a szájában lett volna horog ütötte nyom. Ma már kicsivel szigorúbb az ellenőrzés és nagyobbakat lehet bukni, ezért már alább hagyott a harcsa-mutyi. Ma már több esélyt kapnak a sporthorgászok a harik kifogására. 

2 időszak van, amikor jól fogható. Április-májusban felúsznak a csatin, készülve a párzásra. Ilyenkor sokat esznek és néha vasat is. Jót tesz a szemnek. Nekem idén egy Otttó bácsi kanállal sikerült egy szépet elcsípnem. Főleg kanállal fogják, de működik élő csalival is a dolog, láttam harit snecivel, gilisztával, piócával a szájában is. Idén sokat fogtak fenéken piócával éjszaka. 

A másik sikeres harcsafogási periódus most zajlik éppen. Akik tudnak olvasni a jelekben, azok ilyenkor kutatják fel és fogják meg a nagy harikat fészekről. Ez nekem nem szimpatikus peca. És a dolog kimenetele is kétséges: a horgász megüti a halat, ahogy az hozzáér a szerkóhoz, de az akasztás sokszor külső, hiszen sokszor a hal nem rászív a csalira, csak megnyomja a zsinórt a testével. Nem szeretem ezt, mert a harik nem véletlenül vannak ilyenkor fészken. Ahogy lefogják a harikat a fészekről, azonnal felzabálják az angolnák az ikrát, ugyanis ilyenkor az angolna is jól fogható a csatin, jönnek ikrát zabálni. Kimondottan kártékony peca ez, de becsülhető a kitartása a fészekpecásoknak, sokszor ugyanis napokat ülnek egy fészken. Innen ugyanis nem lehet lelépni, mert mire visszatérsz vagy ülnek már a fészkeden vagy lefogták róla a halat. Na akkor utána ülhetsz rajta karácsonyig. 

Na és akkor elérkeztünk a pontyokhoz. Fogtunk már eddig is pontyokat a csatiban, például volt egy szezon, amikor a csatornaparti étterem télen is üzemelt és a moslékot minden este a csatornába öntötték, na ott szarrá fogtuk magunkat másfeles kettes pontyokból, de olyan igazán csak most egy pár hete ütött be a dolog. 

A kulcs a Marcali tározó engedése volt. Nem tudom pontosan miért, de elkezdték engedni a Marcali tározót és annak a tápanyagban gazdag vize elkezdett beleömleni a Balatonba. Erre a busák is szoktak reagálni, ilyenkor szokott a torkolatnál busainvázió lenni, azok idén nem jöttek, de a pontyok annál inkább. Feljebb, Újlak környékén, ahol a versenyek is lenni szoktak lehetett a legjobban elcsípni a pontyokat. 

Feederrel és egy erős 5m bolóval felfegyverkezve vágtam a kalandnak. A trükk igazából 2 dologban volt. Az egyik a CCMoore kagylós dip, amit az etetőanyagnál és az etetésnél használt kukoricánál is használtam, a másik, hogy kizárólag 12-14-16mm pop up pellettel fogtam a halakat. Az ananászos és a fokhagymás volt a legjobb. Elég sok kárász is rápörgött a csalikra. Kövér kilós formák is voltak a bandában. 

De az igazi feladatot a nyurgák jelentették! Brutális állatok, embertelen ösztönös erővel. Egy megtépett, de azért elkaptam pár gyönyörűséget! 

Köztük az igazi meseszép vad nyurgát is! 

Érdekes módon a kapások mindig a legnagyobb kánikulában jöttek, pedig próbálkoztunk hajnalban és estefelé is. 

Így harcol a balatoni nyurga: 

Az első nyurgámat elvittem, erről írtam korábban, de mikor megfogtam ezt a kigyúrt, slank bajszost, nem volt kérdés, hogy mi lesz a sorsa. 

A Marcali tározót már elzárták, így az utolsó pecán már lényegesen kevesebb volt a kapás, kárász alig jött és csak egy pontyot sikerül kikapni. De ennek persze más is lehet az oka, például az erős déli szél, ami jobb hatással van a halak fogyókúrájára, mint egy Rubint Réka videó.

Mégis és akár most is csodálatos helyszín lehet a csatorna partja egy hétvégi pecához, lehet sátorozni, lehet bográcsozni, sokan csinálják, a pontyok szerintem itt vannak, hiszen tele van táplálékkal a víz és a töklevél és a nádas védelmet és árnyékot nyújt. Szóval Nektek is beugorhat még életetek potykája ezen a mesés vízen! 

Pisz: