2013.07.17. 10:32
Balaton, te csodás...
Már sokszor leírtam, hogy persze a Duna is nagy szerelem már, de a szüzességemet a Balatonnál vesztettem el (nem csak a horgászat terén ;-) ). Örök szerelem marad a nagy és szeszélyes öreg hölgy, aki soha nem mutatja ugyanazt az arcát két egymás utáni szezonban.
Írtam a profikról, akik mindig tudják, mit hol. Az öreg hölgy néha őket is megtréfálja: Zsóóti, aki mindig nyeri a helyi versenyeket és genetikailag alkalmatlan arra, hogy ponty nélkül hagyja el a kőgátat, sírva hallgatta, hogy mennyire nyúltunk bele a balinba azon az egyetlen reggelen, amikor az alvást választotta a szélvihar helyett. Minden reggel ugyanúgy fújt a szél azon a héten, de egy reggel volt, amikor kint voltak a balinok. Fogalmunk sincs miért.
Szóval ez a kedves idős hölgy idén csodálatos vízmennyiséggel teszi a napjainkat felejthetetlenné. Minden általunk ismert és használt pályának jót tett a nagy víz: a kőgát végénél lévő kövezésen elég nagy maradt a víz, hogy a pontyok május óta ne akarjanak lemenni róla és ott szedegessék a vándor kagylót serényen, a nádban akkora víz van, hogy egy húszas potykának sem lógna ki a háta, a csatornán is a stégek borításáig ér a víz, így a nagy pontyok fel-felbukkannak a töklevelesben. Persze erre a részre inkább nappal jártunk, és az utánpótlás válogatott kapálta ki innen a bodrikat és a vörösszárnyúakat, hogy aztán paprikás lisztben végezzék és fincsi ebéd legyen belőlük.
Soha nem volt még olyan szezonunk, hogy a kövön 14-16-os zsinór fölé kellett volna mennünk, hát idén májusban ezt néhány nagy szakítás megtanította nekünk.
Soha nem folyt még a melles csizmámba a víz miközben a helyemre tartok a nádban.
Soha nem fogtunk még 8,20-as pontyot a kövön, de 3-4 kg példányokat sem a nádban
Soha nem fogtunk még 60 cm feletti balint, most mindez egy hét alatt sikerült.
A nagy ponty féderre jött reggel 6 előtt, kemény kukoricára, kagylós ízesítéssel. 40 percig dolgoztam vele, a sporttársak előzékenyek voltak, kivettek mindent, így nem volt gubanc, amikor a kis disznómat sétáltattam, de ez is azért ment ilyen flottul, mert majd minden reggel megtörténik ez valakivel, vagy többekkel is, így hozzá vannak szokva. Másnap hajnalban egy spori egy 11 kilósat terelt szákba.
Eddig az enyém volt a legnagyobb fogott balatoni balin 60 cm-rel és 3 kilóval, ezt most Pisti túlszárnyalta 66 cm és 3,5 kilóval. Meglepően sovány volt az óriás, de gyönyörű! Mindez egy olyan reggelen, hogy addig nem fogtunk semmit, mert 100 km/h szél volt, majd lemondtunk a konfort zónáról, kiálltunk a spiccre, bele az északi szélbe, minden hullám az arcunkig csapott és ott a spicc előtt ütöttük egyik balint a másik után. Sikongattunk végig, mint a gyerekek.
A nádban sajnos nekem nem volt szerencsém, pedig volt olyan délután, hogy feszített volt a víztükör, etettem több helyet is, de csak keszegeket fogtam, Pisti viszont elkapott egy délután, egyetlen óra alatt egy meseszép 2,5 kg és egy 3,5 kg pikkelyest is.
A Balaton vízszintje csökken, de még mindig magasabb, mint amire emlékszem az elmúlt évekből. Augusztusban összejön végre a nyári EL CLASSICO – Zsoltika is érkezik, remélem a halak is ott lesznek.
Legrosszabb esetben babahallal, úsztatva szedegetjük majd a sügereket a híd alól a csatornán, mert az is király egy peca!
Aki teheti, menjen le a Balatonhoz, megéri! Persze, tisztelni kell az idős hölgyet, különben nem kaptok mást, csak két nagy pofont.
PISZ!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
steveolson · steveolures.com 2013.07.17. 10:52:32
Utolsó kommentek