Ma este egymástól több száz kilométerre, két 3-15g bot kapott főszerepet. De haladjunk időrendi sorrendben:

Zsocc az előző napi bebaszás hatása alatt úgy döntött, hogy megveszi a vacsoráját és a brátvurszttal lemegy a legközelebbi helyére a Ruhr-ra kicsit dobálni. A 3-15g Daiwa Infinity volt nála, arra rakta fel az illex chubby-t. Néhány dobás után akasztott, akkor még egy nagyobb domolykónak vélte az ellenfelet. Aztán úgy 5 méterre a parttól elszabadult a pokol, a hal lehúzott 20 métert, majd újra kirohant, 15 percig Zsocc nem találta a fogást az eseményeken. Ez már olyan 8 körül volt, kuss sötétben. Mikor meglátta az ellenfelet, nem hitt a szemének. A lip grip természetesen nem volt kéznél, így a hal alá nyúlva két kézzel dobta a partra, majd, ahogy ő mondta, olyan Pistisen rávetette magát és leterítette.

Egy 106 centis 10 kilós csukán feküdt.

A hal szájában a kis chubby, mint egy divatos pearcing fityegett. Valószínűleg, ha ez a csuka egy rokker csuka lett volna, meg is kérte volna Zsótit, hagy tartsa már meg a kis parti buli után. Mert ez Zsoccnál nem kérdés, a hal a fotók után visszakerült a vízbe.

Zsolt, hogy erejét fitogtassa küldött egy egykezes fotót is, de bevallotta, hogy ez azért nem ment túl sokáig: 

Laikus olvasóim kedvéért mondom el, hogy egy átlagos földi halandó pergető horgász úgy éli le az egész nyomorult életét, hogy nem is lát ekkora csukát, pláne nem a saját horgán. Embertelen.

És akkor váltsunk színt, épp lefelé tartottunk mi is a helyünkre, amikor Zsolt hírei befutottak. Nem tértünk magunkhoz. Lehel is és Pisti is ki volt a hírek hallatán. Mondtam is Pistinek, hogy az a szar, hogy mi egy olyan vízen pergetünk, ahol nincs benne a pályában egy ilyen hal esélye. Pisti kezében a 3-15g force master-rel azt mondta nagyon bölcsen, hogy a fasz tudja...

Nem nagyon volt mozgás, Lehel kivett egy kisebb süllőt, majd vissza is rakta, mi meg persze megálltunk mellette. Lehel szólt Pistinek, gyere fogatok veled egy süllőt. A megfelelő helyre állította, és Pisti dobálni kezdett. Majd arrébb ment, Lehel meg is jegyezte, minek megy arrébb, mikor a jó hely ott van, ahol mutatta.

Pistike egyszer csak szólt komótos könnyedséggel: Na Lehel megvan a süllőd. Még 20 másodpercig volt ilyen nyugodt a hangja, ennyi idő alatt tette meg ugyanis a hala az öböl bejáratától azt a 30 métert, ami a sodrásig kellett. Már e közben is szólt Pisti féke, de azt hittük puhára van állítva (csutkára be volt húzva).

Mikor a hal elérte a sodrást, onnan egy gyorsvonat sebességével indult meg a folyással lefelé. Pisti ment utána a kanyarban, hogy zárja a szöget és ne a parti kövezés vágja el a zsinórt, de a hal rohant tovább. A bot, mikor rávilágítottam, teljesen természetellenes szögben, a markolattól görbült egyenesen lefelé a vízre, a fék üvöltött. Annyi idő alatt, amennyi nekünk 10 méter megtételéhez kellett a hal megtett 110 métert, és mikor az egyeneshez értünk, leszakadt a zsinórrögzítő csomó a dobról.

A hal lelépett 110 méter 10-es whiplash-el és egy szexy 9 centis ssr sfc-vel. Pisti nem tért magához, szerintem még mindig kivan.

Mi volt? Nem tudjuk, csak, azt, hogy 15 kiló fölött volt az tuti. Harcsa, vagy busa vagy amúr, esetleg nagy balin, már nem fog kiderülni. De az biztos, hogy nem volt egy súlycsoportban a szerkóval.

És igen a fasz is tudja és most már mi is, hogy a Dunán is minden napban benne van a kapitális hal esélye. Ezért (is) járunk le.

Pisz

Későn tudtam ma elindulni szeretett Dunámra, 10 óra volt mire leértem. A Mester akkor már lent volt, és mikor leértem, azonnal szólt is, hogy ne a szokásos helyre menjek, hanem mutat egy új pályát.

Frankó kis kövezésre navigált, ahol a magas víz miatt alig két állás volt dobálgatni. Szerencsére mindig gumicsizmában megyek, ez most is kellett, mert vízben állva dobáltunk.

30 perce lehettem ott, mikor fröcsögni kezdett valaki a Mester lába előtt, mire odaértem, már parton is volt a szép süllő.

A pálya nem adott több halat, de aszonta Mesterem, hogy fogat velem egy süllőt, menjünk át a másik oldalra. Így is lett, átbotorkáltunk a másik helyre, ahol felraktam a tiszai csukák által megtépázott Hart-ot és dobtam...Az első húzásra kaptam egy finom ütést, de nem akadt. Dobtam a másodikat és finom ránehezedés, besuhintás és érzem, hogy rendes hal védekezik a horgon. Elkezdem kihátrálni és lent tartottam a botot, hogy a hal ne verje szét a pályát. Dolgozott a hal, de a St.Croix is, 2 perc múlva sikerült a kavicsra húznom a szépséges süllőmet. Végre! Frankó volt a balatoni kaland, de hal nélkül ért számomra véget, itt volt az ideje kárpótolni magam. Jöhetett a fotó:

Két dobással később, a Hart követ fogott, ahonnan nem is tudtam kiszabadítani, és sajnos be is szakadt. De nem bántam, minden fogós wobbler ilyen hattyúdalt érdemelne: idén fogtam vele 4 süllőt a Dunán, 8 csukát a Tiszán, ebbe a kalandba bele is rokkant szegény, 5 dobásonként kellett megigazítani már az arcát, de ezt a gyönyörűséget még be tudta csapni.

Ez volt az első pecám, amikor a társam is és én is fogtam egy-egy jó süllőt. Balin - süllő leosztás már volt, de hogy mindenki süllővel zárjon, most először.

Új pálya, jó kezdés. A szezon tényleg elkezdődött.

Pisz