Hát én sem gondoltam, hogy én ennyit. Így utólag nem volt teljesen kockázatmentes.

Szóval a Hart wobblereimről már sokat meséltem, de talán nem említettem, hogy az általam valaha látott legszebb popper is Hart. Ő az:

 Nos ezen a hétvégén hívtam le a kreditemet, amit tavaly ősszel szereztem Szigligeten, amikor életem első horgászversenyén sikerült harmadik lennem egy spin bladdel fogott másfeles balinnal. A díj az volt, hogy egy hétvégére a miénk volt lett egy szigligeti vikkendház. Pénteken érkeztünk meg, a családi béke és a diplomácia jegyében csak egy reggel mentem ki, miután jövő pénteken 10 napra lépek el az Ebro-ra, ez jó deal volt. Szóval a szombat hajnal már a szigligeti mólón talált. 10-12 fok, napsütés, a víz 17-18 fok. Szorványos balinrablás, dobálok serényen. Aztán felrakom a killer Hart poppert. Első dobás: fantasztikusan veri a víz tetejét, ha én balin lennék, már rángatnám. Jön a második dobás. A balinok elég távol, jól megsuhintom a black star-t. Na most amit nem vetem észre, az, hogy az első popperes rángatós bevontatás csinos kis csomót produkált a 10-es whiplash-en.

A második dobás a csomó akadásával és a fluoro carbon előke szakadásával végződött. A popper jó 40 méterrel a kőtől csobbant elegánsan a vízbe. Bazz. Na akkor jöhet a vursli filing, fölrakom a sandviper-t, 3 csini nagy horoggal és próbálom azzal a célba lövést. Eredménytelenül. Nem hiszem el, hogy bent marad ez a szexi kis beszerezhetetlen csoda. Mondja mellettem az öreg, hogy ő is szeret nagyon pergetni, de tavasszal eldobott egy 2000 forintos wobblert, hát bizony ő beúszott érte. Az enyém 5 rugó. És nem lehet itthon kapni.

Mikor toltam le a gatyám, látszott a lehelletem a hidegben. De legalább megmártózom októberben. Na ahogy becsobbantam, egyrészt gyűlni kezdtek a szurkolók a parton, másrészt a légzésem szaporább lett, mint a bugatti veron dugattyúja 407-nél.

Ennek fele sem tréfa, ennél a tempónál jöhet a hipotermia és a fenékre süllyedés a drukkerek szeme láttára, kicsit csillapodok, a légzésem beállítom és úszom tovább. Még 20 méter. Megvan a bébi, fordulok vissza. Innen már mennie kell.

Mikor kiérek, az öreg a kéztörlő kendőjét adja törölközőnek. Megteszi. A nap süt, nem lesz itt gond. Nem is lett. De hal sem sajna. Dobáltam, de nem a Hart-tal persze. Nem akartam még egyet mártózni. Elvesztettem és visszaszereztem a kedvencem. Megdolgoztam érte.

Te meddig mennél el? 

Pisz

Na mostanra ütött be a teljes láz! Zsoccal egész úton befelé interurbán beszélgetés, egyeztetés a botokról, ki mit hoz, végszerelékről, Pistivel napközben FB chat folyamatosan, milyen orsót vegyen a bólyázáshoz, mert nincs Okuma 8-9000 az országban, szóval pörgünk már mint a ringlispil.

Pedig még van 1 hét. 1 rohadt hét.

El sem tudom képzelni, fel sem tudom fogni, mekkora embertelen nagy királyság lesz a két legjobb barátommal ott lenni. Megérkezni a vasútállomásra, kijön értünk a német guide egy szakadt passat kombival, csomagok be hátra, beülünk, faggatjuk, hogy mit fogtak a héten, ő mondja, hogy megyeget, jöttek kettesek, kettő-huszasok (méterben), mi bezsongunk, megérkezés a táborba, ott azonnal gurítunk egy hideg sört, beszerezzük, ami kell, bólya, kötelek, benzin, víz, bepakolás a csónakba, egyeztetés a guide-okkal, hogy hova menjünk, ajánljanak olyan helyet, amit nem horgásztak az elmúlt hónapokban, térképen belőjük és motor berrent és siklunk ki a sziklafalak között... És csak hangosan nevetni tudunk és semmi nem számít, minden kurvára rendben van.

Szóval még egy hét, már minden szart megvettünk, nyilván olyat is, amire nem lesz szükség, amire meg igen, az meg nincs, de sebaj, megoldjuk. Egy darab kötéllel és egy hajlított szöggel is mennie kéne ott a dolognak. Annál azért jobban állunk.

EBRO GO GO!