Kicsit izgultam, mikor ma lementem, hogy fogok egy újabb betliből sztorit rittyenteni. Már én is unnám olvasni. Szerencsére nem ez történt.

Hida és a fia Miki úgy döntöttek ma csatlakoznak. 8kor indultunk, Hida pontos volt mint mindig és a szokott helyen kezdtük a pergetést. A víz még mindig alacsony volt és rablást sehol nem lehetett hallani. Végigdobáltuk a szokásos szakaszt, minden eredmény nélkül. Aztán én feljebb vonultam és azon a helyen kezdtem dobálni, ahol életem második dunai süllőjét fogtam, azon a varázslatos estén, mikor 2 süllővel és egy balinnal fertőződtem meg a dunai pergetés által.

A negyediket dobhattam, az ssr már a lábam előtt volt, láttam a vízfelszínen és már emeltem ki, amikor leszedte a süllő. Hihetetlen volt, 60 centi zsinór volt kint, azon vergődött a kicsike. Rövid csata után nyakon fogtam. Meg voltam döbbenve, hogy meglett. Ezeket a halakat idén szinte mind elvesztettem. És akkor rájöttem: lusta voltam a vastagabb 3x vmc horgokra cserélni, a gyári vékonyabb horgok maradtak fent. Vissza fogom cserélni az összes wobbleremen. Menő dolog harcsától tartva vastag horgokra cserélni, de ez lehet az oka az idei rengeteg elvesztett halnak. Sőt asszem a gyári horgok alá megyek és még vékonyabb gamakatsu hármashorgokra cserélem a garnitúrát. A harcsák bekaphatják, viszont a süllők nem fogják elereszteni és ez a lényeg.

A halat bilincsre tettem, akkor kilósra becsültem, de sikerült végre ismét a kilós határ fölé lopakodni, igaz csak húsz dekával. Leültem kicsit pihenni. Ekkor szólított meg egy ismeretlen és Lehel felől érdeklődött. Megadtam neki a számát és feltettem az első kérdést, amit ilyenkor szokás: "Mivel dobálsz?". "Hát ilyen sajátkészítésű wobblerekkel." - Azonnal kíváncsi lettem és Mezei Imre kolléga meg is mutatta a gyűjteményét.

Párszáz forintból készít olyan tökéletes wobblereket, amikért lazán perkálnánk 2-3 rugót a bótban. Egy óra egy wobbler elkészítése, mondta. Tényleg szépek voltak és mint megtudtam nagyon eredményesek. Irígykedni kezdtem. Mekkora élmény lehet egy saját készítésű wobblerrel halat fogni. Vele ez 1982-ben történt meg. Azóta készíti a saját wobblereit, soha nem adott el, de néha elajándékozott párat. Talán ha újra találkozunk, kapok egyet én is. :)

Hida és a fia hazatértek, én még dobáltam, de nem erőltettem. A halam és a sztorim már megvolt. Eljöttem még 11 előtt. Még egy fotó a bébiről és már indultam is:

Hirtelen ötlettől vezérelve, ma fürdetés-fektetés után lementem a Dunára. Este 10-kor indultam, és nagyon bíztam a süllőkben, mert úgy hallottam Leheltől 2-3 napja mocorogtak a pályánkon.

A víz vagy egy méterrel lejjebb volt, mint mikor utoljára lent voltam. Azokon a helyeken álltam, ahol korábban a halaim lestek az áldozatukra. Volt lehetőségem alaposan megfigyelni a terepet, ritkán látom a pályát szárazon. A hosszú egyenesen kezdtem dobálni és közben nagyon figyeltem, hallok-e rablást. De rablás egy szál se. Végigdobáltam az egyenest, minden eredmény nélkül.

Lementem aztán arra a részre, ahova korábban csak kerülővel lehetett lejutni, de ennél a vízállásnál, száraz lábbal is simán. Egy kis ruganyról kezdtem dobálni és már vagy 6-ot dobtam, minden eredmény nélkül. Már a mai post-on gondolkodtam, és eldöntöttem, hogy Hullaszag lesz a címe és arról fog szólni, mennyire kiábrándító a vasárnapi csukázás után, hogy itt a Dunán nincs semmi, amikor hirtelen nagyon finom ránehezedést éreztem. Azonnal megütöttem és nagyon erőteljes, ruganyos ellenállás volt a válasz. Éreztem, hogy komoly süllő harcol majdnem a lábam előtt, még két rándítás jött, aztán már csak az ssr, vendég nélkül. Az adrenalin szétáradt a testemben. Azonnal melegem lett. Itt volt, csak eddig nem jól dobáltam. Az eredményt az hozta meg, hogy nem a szokásos part menti dobással próbálkoztam, hanem a parttal majdnem merőlegesen dobtam, gyors tekeréssel lehúztam mélyre, majd lassan húztam végig a rugany tövénél. Ott lesett az öreg. De nem lett meg.

Egyhalas este volt ez is, mint a legtöbb, nem kaptam több ütést. Hát igen, ez egy ilyen hely, ez egy ilyen víz. Minden estében benne van a kapitális hal esélye, de sajnos ritkán sikerül le is fotózni. Hullaszag volt, de volt ott egy túlélő is, aki ez alkalommal fájó pofával úszott tovább. Nem baj, időm van.

Pisz