Fischfucker 2016.11.29. 16:01

A Leges Túra

Ha már kétszer csinálsz valamit az hagyomány! Így vagyunk mi is a hagyományos évzáró legyes túrával, a szülinapom után egy héttel irány a Sava Institute szakasza, ami a legtovább nyitva tartó víz a régióban. Múlt évben parádés időjárás mellett sikerült itt pecázni, idén ocsmány időt ígért a meteorológia. Életem legjobb legyes napja lett a vasárnap.

 

1 héttel az út előtt elkezdődött már a voodoozás, mert péntektől vasárnapig esőt ígért. De sajnos nem volt másik hétvége, ami nekem működött volna, augusztusban voltam utoljára így nem lehetett szarakodni, menni kellett. Végül a vasárnapban bízva kis családommal és Petivel nekivágtunk a kalandnak Bohinjig. 

gyoz.jpg

A videó elmeséli a kalandot, most a megszerzett tapasztalatokra koncentrálnék. Legyezni még mindig elképesztően jó, sőt egyre jobb! Még karácsony előtt ki fogok rakni egy írást arról, hogy mi kell a kezdéshez, hátha több pergető kolléga is kedvet kap és gázló gatyát kér a Jézuskától karira! 

Első tapasztalat, hogy hosszú vezetés és rengeteg elfogyasztott whisky után nehéz legyet kötni és sokkal nehezebb a másnapi horgászat. Soha nem iszom whiskyt kivéve ilyen legyes túrákon, péntek éjjel fél háromig tartott minket ébren, picikét fájt a másnapi ébredés. E mellett sikerült nem kivinni a partra a polár szemdzsót, a kameraállványt és a kesztyűmet. 

tanacstalan.jpg

Az első nap elég aggasztóan indult, mert esett éjjel és reggel is szemerkélt. Bohinj-ban ilyenkor nincs nyitva a horgászbolt, a tourist büróban lehet jegyet venni, ami vág, 59 EUR egy napijegy. Khm. A legtöbb környező vízre 40 EUR. Megvettük, nem gondolkodtunk mentünk. Az első Sava Bohinjka hídon áthaladva temettük a napot. Zavaros, gyors víz hömpölygött lefelé. Esélytelen. Csend lett a kocsiban. Valahogy, ha Petivel megyünk legyezni, mindig adják az ívet a rossz körülmények, de aztán mindig rendes kis peca lesz a vége. De ez most nagyon rosszul nézett ki. A csodában bíztunk, lementünk a hídig, ahol tavaly is szépen fogtuk a halakat. 

happy.jpg

És a csoda jött menetrendszerűen! A hídnál a víz viszonylag tiszta volt, horgászásra alkalmas és az eső sem esett. Sőt, még szedést is láttunk! Futottam a kocsihoz, kurjongatva! Végre felavathatom az új R.L. Winston botomat, 8,9” 5# LT bot, a Jóisten is pisztrángok és pérek kergetésére teremtette! Hozzá egy klasszik Pflueger Medalist orsót vettem és rá Orvis Hydros Superfine zsinórt. Igazi DreamTeam!

img_4768.JPG

Peti mindig szárazzal pecázik, most én is azzal kezdtem, de a nimfák is a mellényemben várták a bevetést. 

Hamar kiderült, pérek lakják most ezt a szakaszt, lassan, de indult a gyár, jöttek a halak. Főleg piros színt is tartalmazó CDC legyek adták a halat, de Zejko híres palmer-szerű legye is felszínre csalt pár érdeklődőt. Nagyon óvatosan ettek, nagyon válogatósak voltak. Elindultunk a hídtól lefelé, ahol egy bokros részen, a fedezékből sokkal bátrabban jöttek elő a pérek, szinte minden úsztatásra rácsippentettek, de kevés akadt. Ahogy mentünk tovább ráakadtunk egy tágas és mély poolra!

Nagyon ígéretes volt, Peti lentről támadt és fentről lopakodtam a pool fölé és egy sárga galléros nimfát pöccintettem a poolba. Azonnal kaptam két rányúlást, de még nem akadt. Újra dobtam és ezúttal elmerült a strike indicator! Bevágtam és azonnal éreztem, nem egy cerka pér kapaszkodott a nimfámba. Keményen védekezett a hal, de itt jött ki, mit is tud a Winston: lágyan, szépen dobható vele a száraz, a nimfa, ha erősebben megnyomom, nagy távolságra is akár, de a fárasztásnál okozta a legnagyobb meglepetést, ugyanis nagyon feszesen, keményen dolgozott a csatában! A vártnál sokkal hamarabb tereltem szákban egy szép 35ös szivárványost! 

harapas.jpg

A nap halán komoly harapásnyomok éktelenkedtek, bizony ezt a poolt nagy galóca is lakhatta, nem csak a pisztrángok! Pár fotó és ment vissza a szépség. Lassan véget is ért az első nap, hibernált herékkel, de vidáman tértünk haza, sokkal jobb lett a mai, mint amire készültünk! Este kiadós vacsi, és hamar szundi volt a terv.

kot.jpg

Én ugyanakkor még akartam kötni egy beadhead pheasant tail-t, a kedvenc nimfámat, amiben mindig nagyon bízom és ami már sok szép hallal ajándékozott meg. Én ezt szoktam kötni, próbáld ki, müxik! 

Nimfa megkötve, a napi áldomás a halakra elfogyasztva zuhantunk ágyba. Azt a tradíciót találtuk ki magunknak (loptuk egy videóból), hogy viszünk jóféle skót maláta levet a partra és amikor valakinek valami bravúros, káprázatos fogása kerekedik, akkor ihat belőle. Ha például valaki élete legnagyobb halát fogja meg, az egy stampó. Szombaton a kómától elfelejtettük kivinni a butelkát, vasárnap a vezetés miatt meg már nem lehetett. Még csiszoljuk ezt az új hagyományt. 

Vasárnapra új pályát kerestünk és a google maps-en ki is néztünk a híd alatt 2 kilométerrel egy frankó részt Nomenj közelében. Nézd meg a videóban, beszarsz! Meseszép pálya, változatos, sekély és mély váltogatja egymást, bokrok, nagy poolok és tele van hallal. A pérek úgy szedtek ott, mint nyáron se! Beállítottam a kamerát (végre hoztam állványt) elindítottam, felraktam a pheasant tail-t és dobtam. Harmadik úsztatásra merült az indicator és akadt a hal! Akadt, meg minden, de nem mozdult. Peti rá is kérdezett, biztos hal volt e. De az volt. Csak végiggondolta a lehetőségeket aztán nekiindult lefelé. Én meg utána a parton. Kemény 10 perces menetet nyomtunk, minden trükköt bevetett, de végül Peti szákolta életem legnagyobb pisztrángját!! A videó megmutatja a reakciómat! :) Kimondhatatlanul boldog voltam! Nekem már meg is volt a nap.    

mosoly_1.jpg

De a nap még csak most indult. Szenvedtünk kicsit, mert nem találtuk, hogy mit esznek a pérek aznap. Ott tomboltak, szedtek egyfolytában, de nem a mi legyeinket! Aztán Peti rátalált a lilára. A lila szín kellett nekik aznap! Elő egy lila emerger-rel és már megy is a mozi, ahogy egy még soha nem látott méretű pér határozottan, de nem sietve elemelkedik az aljzatról és leszedi a lila legyemet a felszínről! Bevágok és megvan! Újabb kemény fárasztás és végül szákban életem legnagyobb pérje!

klpy3640.JPG

Egy nap két rekord! És ma nem lehet bazzeg whisky-t inni…. Még 3 ilyen óriást tereltünk Petivel aznap szákba és jó pár kistesót. Hihetetlen volt, hogy varázsütésre hogy lett kasza a szopásból, ahogy felraktuk a lila legyeket! 

us_1.jpg

Bomba napot zártunk és ezzel egy csodálatos legyes idényt is. Vasárnap megint sikerült annyi halat fogni, hogy nem tudtam a végén megmondani, mennyi is volt pontosan. Plusz behúztam életem első 40 centi feletti pérjét és 45 centi feletti pisztrángját. Legyezés forever! 

Kemény volt a hazaút egész napos legyezés után, de hazaértünk, és természetesen otthon nem felejtettem el meggyújtani az első Adventi gyertyát és meginni a két kupicát életem eddig legnagyobb pisztrángjára és pérjére! Így lett kerek a hétvége! ;) 

vege.jpg

 

BIG PIIIISZ

Fischfucker 2016.09.05. 13:21

55

Sok süllőt fogtam Balatonon, de soha nem fogtam még másfél kiló felettit. Balatonmárián nem. Aztán most pénteken átmentünk Gyenesdiásra Petihez, hogy ez a helyzet megváltozzon. Miután poszt lett belőle kitalálható, hogy mi is történt...

lemegy.jpg

Elég elmebeteg körülmények között zajlott le ez a túra. Kisgyerekes halszagfüggő mindent vállal. Pénteken munka, utána le sötétedésre Gyenesre, a sebességkorlátozásokat tájékoztató jelleggel kezelve, a wazéban nagyon bízva, kaja, pia, peca, hajnalban haza, majd szombaton délután egykor Balatonra vissza egy esküvőre. Erős kompromisszumok mondhatni. De a lényeg, hogy lejutottam! 

Indult a móka egy jó szelet harcsával. Így a halszag a kezemen már biztosítva volt, illetve az energia szint is az esti menethez. Miért nincs Balatonmárián halsütő? Miért nincs mindenhol egy halsütő? Nem értem. Halsütő nélkül sokkal nehezebb az élet. 

img_3227.JPG

Hideg Zirci Apátsági serrel kísértem le a harcsát, jól összebarátkoztak. Megjöttem. Már megérte. Na de még kellett a csalihal is, mert klasszik csónakos tirollifás süllőzésre készültünk, kellett hozzá a piszke. Pergető botot szándékosan nem is hoztam. Fókusz. Ez most nem az. 

Hamar megvoltak a kishalak, bodrik és snecik vegyesen, ideális méretben. A Gyenesi Horgásztanya, pazar kis hely, hamar összeraktunk mindent és mentünk a vízre. Ez a kép megvan ugye? Amikor már bedobtál, szép az idő, béke van és kipattintod a hideg sörike tetejét...Van ennél jobb? Nincs. 

img_3228.JPG

Vártuk a süllőket, beszélgettünk, sztorizgattunk. Elmeséltem Petinek, hogy a Máriai mólón elég üzembiztosan lehet fogni a süllőt, de másfeles a teteje. Ez alól a kivételt az a 14 kilós süllő jelentette, amit asszem tavaly májusban fogtak a rövidebbik kövön bojlival. A két sporthorgász vissza akarta engedni, de a "Patyolatos" elkunyerálta tőlük és feldolgozta. Szomorú történet. Kár, hogy odaadták. Hogy került az a szegény matuzsálem a Máriai kőhöz? Gondolom Keszthelyre tartott az unokákhoz aztán beszart a GPS félúton. Meg miért a bojli? Tihanyban felejtette a protkóját, ezért nem tudott halat rágni? Na mindegy így járt. 

peti_1.jpg

Igazság az, hogy mikor az ember a süllő szezon kezdetén, tökéletes időjárás mellett a Balatonon ülhet egy csónakban a süllőket várva, akkor sok oka nincs a panaszra. Persze azért pár jó kapás nem árt. 

De a kapások egyelőre nem jöttek. Aztán jött az a bizonyos fél óra fényváltáskor. De a kapások akkor sem jöttek, csak az árvaszúnyogok. Kétmilliárdan. Peti egyik kishala beleakadt egy gyorsvonatba, gondolom balin húzta el ezerrel a cuccot, de elengedte a snecit, mielőtt Peti bevághatott volna. 

Telt az idő és 9 után a körülöttünk lévő csónakok, hajók mind kimentek. Én 11ig terveztem a maradást, Petinek sem volt más dolga, meg még volt pár söröcskéje így mi maradtunk. 

9:30 körül Petinek meseszép emelése volt, kivárt, aztán bevágott és ült a horog! Végre, már csak szákig kell kísérni! Peti profin fárasztott, szákolt és csónakban volt az első közös balatoni süllőnk! 

img_3242.JPG

80 dekás 42 centis szépség átsegített minket a haltalanságból a sikeres peca életérzésbe! Na és akkor innen indultak a kapások! Sajnos a legtöbb garda volt, lerágott fejű snecik jelezték, hogy nem süllők cibálják a jelzőt. 

Örültem Peti halának és nem tettem a kedvemet attól függővé, hogy én fogok-e. A bal oldali botomon egyszer csak elindult a jelző, nem érek a bothoz, megy fel egyenletesen a karika, és ezúttal nem adtam neki zsinórt, nem zavartam meg a kapást semmivel, hanem mikor koppant a karika, megütöttem. Megvan! Komolyan dolgozott a halam, de erős szerkóm volt, nem aggódtam. 3,30 méteres öreg távdobó bot volt a kezemben, kicsit hülyén is éreztem magam, süllőt rendszerint minimum egy méterrel rövidebb bottal szoktam fárasztani. Ment a pajti rendesen, néha még a fék is meg meg szólalt, Peti közben hegyezte a szákot, és mikor felkapcsoltuk a piros fejlámpát egy nagy fehér test feküdt fel előttünk a vízre. Szák alá és bent volt. 

img_3245.JPG

Gyönyörű, egészséges, erős és nagy balatoni fogas! A horog a szája szélében, de kemény csontos részben, minden rendben volt. 55 centiméter és szűk 2 kiló volt a drága, az eddigi legnagyobb balatoni süllőm. Elhoztam, kifiléztem és ma esszük az első filét. Mert a balatoni süllőnek nincs párja! Finom a dunai is, de a balatoni omlósabb húsú. Majd a továbbiakat visszaengedjük, mert lesznek még, mert jövünk még ide! 

img_3272.JPG

11 előtt kieveztünk, megpucoltuk a halakat és én Budapestnek vettem az irányt. 2:20 perckor értem haza nem igazán fitten, de leszartam, ezért a kalandért simán megérte. Ahogy mondtam, sokat dolgozó, kispapának elég erős kompromisszumokat kell vállalnia egy jó pecáért! 

fullsizerender_3.jpg

És íme a kaland utolsó csodálatos hozadéka: balatoni süllőfilé dióforgáccsal meghintve, bulgurral és salátával tálalva. Tökéletes volt! 

kaja_2.jpg

BIG PIIIISZ! 

 

süti beállítások módosítása