2016.09.05. 13:21
55
Sok süllőt fogtam Balatonon, de soha nem fogtam még másfél kiló felettit. Balatonmárián nem. Aztán most pénteken átmentünk Gyenesdiásra Petihez, hogy ez a helyzet megváltozzon. Miután poszt lett belőle kitalálható, hogy mi is történt...
Elég elmebeteg körülmények között zajlott le ez a túra. Kisgyerekes halszagfüggő mindent vállal. Pénteken munka, utána le sötétedésre Gyenesre, a sebességkorlátozásokat tájékoztató jelleggel kezelve, a wazéban nagyon bízva, kaja, pia, peca, hajnalban haza, majd szombaton délután egykor Balatonra vissza egy esküvőre. Erős kompromisszumok mondhatni. De a lényeg, hogy lejutottam!
Indult a móka egy jó szelet harcsával. Így a halszag a kezemen már biztosítva volt, illetve az energia szint is az esti menethez. Miért nincs Balatonmárián halsütő? Miért nincs mindenhol egy halsütő? Nem értem. Halsütő nélkül sokkal nehezebb az élet.
Hideg Zirci Apátsági serrel kísértem le a harcsát, jól összebarátkoztak. Megjöttem. Már megérte. Na de még kellett a csalihal is, mert klasszik csónakos tirollifás süllőzésre készültünk, kellett hozzá a piszke. Pergető botot szándékosan nem is hoztam. Fókusz. Ez most nem az.
Hamar megvoltak a kishalak, bodrik és snecik vegyesen, ideális méretben. A Gyenesi Horgásztanya, pazar kis hely, hamar összeraktunk mindent és mentünk a vízre. Ez a kép megvan ugye? Amikor már bedobtál, szép az idő, béke van és kipattintod a hideg sörike tetejét...Van ennél jobb? Nincs.
Vártuk a süllőket, beszélgettünk, sztorizgattunk. Elmeséltem Petinek, hogy a Máriai mólón elég üzembiztosan lehet fogni a süllőt, de másfeles a teteje. Ez alól a kivételt az a 14 kilós süllő jelentette, amit asszem tavaly májusban fogtak a rövidebbik kövön bojlival. A két sporthorgász vissza akarta engedni, de a "Patyolatos" elkunyerálta tőlük és feldolgozta. Szomorú történet. Kár, hogy odaadták. Hogy került az a szegény matuzsálem a Máriai kőhöz? Gondolom Keszthelyre tartott az unokákhoz aztán beszart a GPS félúton. Meg miért a bojli? Tihanyban felejtette a protkóját, ezért nem tudott halat rágni? Na mindegy így járt.
Igazság az, hogy mikor az ember a süllő szezon kezdetén, tökéletes időjárás mellett a Balatonon ülhet egy csónakban a süllőket várva, akkor sok oka nincs a panaszra. Persze azért pár jó kapás nem árt.
De a kapások egyelőre nem jöttek. Aztán jött az a bizonyos fél óra fényváltáskor. De a kapások akkor sem jöttek, csak az árvaszúnyogok. Kétmilliárdan. Peti egyik kishala beleakadt egy gyorsvonatba, gondolom balin húzta el ezerrel a cuccot, de elengedte a snecit, mielőtt Peti bevághatott volna.
Telt az idő és 9 után a körülöttünk lévő csónakok, hajók mind kimentek. Én 11ig terveztem a maradást, Petinek sem volt más dolga, meg még volt pár söröcskéje így mi maradtunk.
9:30 körül Petinek meseszép emelése volt, kivárt, aztán bevágott és ült a horog! Végre, már csak szákig kell kísérni! Peti profin fárasztott, szákolt és csónakban volt az első közös balatoni süllőnk!
80 dekás 42 centis szépség átsegített minket a haltalanságból a sikeres peca életérzésbe! Na és akkor innen indultak a kapások! Sajnos a legtöbb garda volt, lerágott fejű snecik jelezték, hogy nem süllők cibálják a jelzőt.
Örültem Peti halának és nem tettem a kedvemet attól függővé, hogy én fogok-e. A bal oldali botomon egyszer csak elindult a jelző, nem érek a bothoz, megy fel egyenletesen a karika, és ezúttal nem adtam neki zsinórt, nem zavartam meg a kapást semmivel, hanem mikor koppant a karika, megütöttem. Megvan! Komolyan dolgozott a halam, de erős szerkóm volt, nem aggódtam. 3,30 méteres öreg távdobó bot volt a kezemben, kicsit hülyén is éreztem magam, süllőt rendszerint minimum egy méterrel rövidebb bottal szoktam fárasztani. Ment a pajti rendesen, néha még a fék is meg meg szólalt, Peti közben hegyezte a szákot, és mikor felkapcsoltuk a piros fejlámpát egy nagy fehér test feküdt fel előttünk a vízre. Szák alá és bent volt.
Gyönyörű, egészséges, erős és nagy balatoni fogas! A horog a szája szélében, de kemény csontos részben, minden rendben volt. 55 centiméter és szűk 2 kiló volt a drága, az eddigi legnagyobb balatoni süllőm. Elhoztam, kifiléztem és ma esszük az első filét. Mert a balatoni süllőnek nincs párja! Finom a dunai is, de a balatoni omlósabb húsú. Majd a továbbiakat visszaengedjük, mert lesznek még, mert jövünk még ide!
11 előtt kieveztünk, megpucoltuk a halakat és én Budapestnek vettem az irányt. 2:20 perckor értem haza nem igazán fitten, de leszartam, ezért a kalandért simán megérte. Ahogy mondtam, sokat dolgozó, kispapának elég erős kompromisszumokat kell vállalnia egy jó pecáért!
És íme a kaland utolsó csodálatos hozadéka: balatoni süllőfilé dióforgáccsal meghintve, bulgurral és salátával tálalva. Tökéletes volt!
BIG PIIIISZ!
6 komment
Címkék: balaton süllő horgászat süllőzés tirollifa klasszikus süllőzés csónakos horgászat csónakos peca
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csónakos_Eszti 2016.09.05. 15:57:32
Fischfucker 2016.09.05. 16:42:51
Fogalmam sincs, hol van a marás. Én rég nem járok ki süllőzni Márián, mert nincs csónakom. Azt tudom tanácsolni, hogy nézd meg meddig mennek a csónakosok és velük egy vonalban állj meg. Igen ott nálunk elég egyenletes a talaj, Berénynél tudok frankó padokat, ahol régen fogták a sütyit.
Utolsó kommentek