Nem kell minden posztnak a Háború és Béke hosszával vetekednie, nem kell mindig rekord halakról beszámolni, a halfogás nem mindig heroikus küzdelem. Néha csak lecsattog az ember a kertje végébe és fog egy jó balint 30 perc alatt. Ilyen a nyár a Rómain.

Ez a jó a nyárban. Ilyenkor nincs rajtad a görcs, mint októberben, hogy nagy süllőt kell fogni, vagy kora tavasszal, hogy kiszaladsz az időből, mielőtt megfogod a haridat, nyáron lazaság van. Nem ilyenkor akarod megfogni a nagy haladat. Ilyenkor leginkább a balinok a játszópajtások. 

Tavaly októberben költöztünk a Római egyik szuper lakóparkjába, közvetlenül a Duna partján. Azóta teljesen átalakult az életünk. Főleg most, nyáron. Minden napunk olyan, mint egy nyaralás. Hazajövök, lekapom a kajakomat a teraszon lévő tárolóból és 10 perccel később már evezek is. Vagy futok a parton és utána becsobbanok a park egyik medencéjébe. Vagy a kislányommal és csodálatos feleségemmel elsétálunk a Nap Bácsiba világbajnok tortillába tekert szürkemarha burgert majszolni és kavicsot dobálni (bizony, már nem a Fellini a király, a jó kaja mellette lakik). 

Vagy csak lecsattogok a partra dobálni, ha ígéretes az idő és ha van 30 percem. Mert ennyi kell. Általában akkor, mikor Réka fekteti Borikánkat, akkor indulok neki. És mire elalszik, már otthon is vagyok. 

Most kezdtem, ma voltam harmadszor lent. Semmi stressz, csak kisétálok a ház elé, aztán haza. Nem mászkálok, nem kutatok, csak egy hely, pár dobás. 

Már elindultam volna haza, de még elkezdtem írni egy üzenetet. Nem volt mozgás. Aztán egyszer csak hallom a kedvenc esti, vízparti hangot, azt az öblös csobbanást, felnézek, látom hol fodrozódik a víz, aztán elhúz a hátúszó, ráfordul és kivág egy teljes testes szaltót. Na jó, maradok. Ha ennyire szeretnéd. 

Harmadik dobásra a lábam előtt verte le a tricorollt. Nagyon keményen védekezett három méter zsinóron. Tiszta pisztrángos volt a tánca. Aztán persze szelidült, fotóztam, örültem, partra tereltem, fotóztam és elengedtem. 

Legközelebb a táskát sem kell lehoznom, csak a flipflop, a berkley, rajta a rarenium kis műszerem és a tricoroll a kapocsban. És a harminc perc. Aztán a teraszon a cava és a bokrok dús lombját végignyaldosó fáradt esőcseppek, amelyek e hőségben soha nem jutnak el a gyepig. Mert ilyen a nyár a Rómain. 

PISZ

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.