Ha már kétszer csinálsz valamit az hagyomány! Így vagyunk mi is a hagyományos évzáró legyes túrával, a szülinapom után egy héttel irány a Sava Institute szakasza, ami a legtovább nyitva tartó víz a régióban. Múlt évben parádés időjárás mellett sikerült itt pecázni, idén ocsmány időt ígért a meteorológia. Életem legjobb legyes napja lett a vasárnap.

1 héttel az út előtt elkezdődött már a voodoozás, mert péntektől vasárnapig esőt ígért. De sajnos nem volt másik hétvége, ami nekem működött volna, augusztusban voltam utoljára így nem lehetett szarakodni, menni kellett. Végül a vasárnapban bízva kis családommal és Petivel nekivágtunk a kalandnak Bohinjig. 

A videó elmeséli a kalandot, most a megszerzett tapasztalatokra koncentrálnék. Legyezni még mindig elképesztően jó, sőt egyre jobb! Még karácsony előtt ki fogok rakni egy írást arról, hogy mi kell a kezdéshez, hátha több pergető kolléga is kedvet kap és gázló gatyát kér a Jézuskától karira! 

Első tapasztalat, hogy hosszú vezetés és rengeteg elfogyasztott whisky után nehéz legyet kötni és sokkal nehezebb a másnapi horgászat. Soha nem iszom whiskyt kivéve ilyen legyes túrákon, péntek éjjel fél háromig tartott minket ébren, picikét fájt a másnapi ébredés. E mellett sikerült nem kivinni a partra a polár szemdzsót, a kameraállványt és a kesztyűmet. 

Az első nap elég aggasztóan indult, mert esett éjjel és reggel is szemerkélt. Bohinj-ban ilyenkor nincs nyitva a horgászbolt, a tourist büróban lehet jegyet venni, ami vág, 59 EUR egy napijegy. Khm. A legtöbb környező vízre 40 EUR. Megvettük, nem gondolkodtunk mentünk. Az első Sava Bohinjka hídon áthaladva temettük a napot. Zavaros, gyors víz hömpölygött lefelé. Esélytelen. Csend lett a kocsiban. Valahogy, ha Petivel megyünk legyezni, mindig adják az ívet a rossz körülmények, de aztán mindig rendes kis peca lesz a vége. De ez most nagyon rosszul nézett ki. A csodában bíztunk, lementünk a hídig, ahol tavaly is szépen fogtuk a halakat. 

És a csoda jött menetrendszerűen! A hídnál a víz viszonylag tiszta volt, horgászásra alkalmas és az eső sem esett. Sőt, még szedést is láttunk! Futottam a kocsihoz, kurjongatva! Végre felavathatom az új R.L. Winston botomat, 8,9” 5# LT bot, a Jóisten is pisztrángok és pérek kergetésére teremtette! Hozzá egy klasszik Pflueger Medalist orsót vettem és rá Orvis Hydros Superfine zsinórt. Igazi DreamTeam!

Peti mindig szárazzal pecázik, most én is azzal kezdtem, de a nimfák is a mellényemben várták a bevetést. 

Hamar kiderült, pérek lakják most ezt a szakaszt, lassan, de indult a gyár, jöttek a halak. Főleg piros színt is tartalmazó CDC legyek adták a halat, de Zejko híres palmer-szerű legye is felszínre csalt pár érdeklődőt. Nagyon óvatosan ettek, nagyon válogatósak voltak. Elindultunk a hídtól lefelé, ahol egy bokros részen, a fedezékből sokkal bátrabban jöttek elő a pérek, szinte minden úsztatásra rácsippentettek, de kevés akadt. Ahogy mentünk tovább ráakadtunk egy tágas és mély poolra!

Nagyon ígéretes volt, Peti lentről támadt és fentről lopakodtam a pool fölé és egy sárga galléros nimfát pöccintettem a poolba. Azonnal kaptam két rányúlást, de még nem akadt. Újra dobtam és ezúttal elmerült a strike indicator! Bevágtam és azonnal éreztem, nem egy cerka pér kapaszkodott a nimfámba. Keményen védekezett a hal, de itt jött ki, mit is tud a Winston: lágyan, szépen dobható vele a száraz, a nimfa, ha erősebben megnyomom, nagy távolságra is akár, de a fárasztásnál okozta a legnagyobb meglepetést, ugyanis nagyon feszesen, keményen dolgozott a csatában! A vártnál sokkal hamarabb tereltem szákban egy szép 35ös szivárványost! 

A nap halán komoly harapásnyomok éktelenkedtek, bizony ezt a poolt nagy galóca is lakhatta, nem csak a pisztrángok! Pár fotó és ment vissza a szépség. Lassan véget is ért az első nap, hibernált herékkel, de vidáman tértünk haza, sokkal jobb lett a mai, mint amire készültünk! Este kiadós vacsi, és hamar szundi volt a terv.

Én ugyanakkor még akartam kötni egy beadhead pheasant tail-t, a kedvenc nimfámat, amiben mindig nagyon bízom és ami már sok szép hallal ajándékozott meg. Én ezt szoktam kötni, próbáld ki, müxik! 

Nimfa megkötve, a napi áldomás a halakra elfogyasztva zuhantunk ágyba. Azt a tradíciót találtuk ki magunknak (loptuk egy videóból), hogy viszünk jóféle skót maláta levet a partra és amikor valakinek valami bravúros, káprázatos fogása kerekedik, akkor ihat belőle. Ha például valaki élete legnagyobb halát fogja meg, az egy stampó. Szombaton a kómától elfelejtettük kivinni a butelkát, vasárnap a vezetés miatt meg már nem lehetett. Még csiszoljuk ezt az új hagyományt. 

Vasárnapra új pályát kerestünk és a google maps-en ki is néztünk a híd alatt 2 kilométerrel egy frankó részt Nomenj közelében. Nézd meg a videóban, beszarsz! Meseszép pálya, változatos, sekély és mély váltogatja egymást, bokrok, nagy poolok és tele van hallal. A pérek úgy szedtek ott, mint nyáron se! Beállítottam a kamerát (végre hoztam állványt) elindítottam, felraktam a pheasant tail-t és dobtam. Harmadik úsztatásra merült az indicator és akadt a hal! Akadt, meg minden, de nem mozdult. Peti rá is kérdezett, biztos hal volt e. De az volt. Csak végiggondolta a lehetőségeket aztán nekiindult lefelé. Én meg utána a parton. Kemény 10 perces menetet nyomtunk, minden trükköt bevetett, de végül Peti szákolta életem legnagyobb pisztrángját!! A videó megmutatja a reakciómat! :) Kimondhatatlanul boldog voltam! Nekem már meg is volt a nap.    

De a nap még csak most indult. Szenvedtünk kicsit, mert nem találtuk, hogy mit esznek a pérek aznap. Ott tomboltak, szedtek egyfolytában, de nem a mi legyeinket! Aztán Peti rátalált a lilára. A lila szín kellett nekik aznap! Elő egy lila emerger-rel és már megy is a mozi, ahogy egy még soha nem látott méretű pér határozottan, de nem sietve elemelkedik az aljzatról és leszedi a lila legyemet a felszínről! Bevágok és megvan! Újabb kemény fárasztás és végül szákban életem legnagyobb pérje!

Egy nap két rekord! És ma nem lehet bazzeg whisky-t inni…. Még 3 ilyen óriást tereltünk Petivel aznap szákba és jó pár kistesót. Hihetetlen volt, hogy varázsütésre hogy lett kasza a szopásból, ahogy felraktuk a lila legyeket! 

Bomba napot zártunk és ezzel egy csodálatos legyes idényt is. Vasárnap megint sikerült annyi halat fogni, hogy nem tudtam a végén megmondani, mennyi is volt pontosan. Plusz behúztam életem első 40 centi feletti pérjét és 45 centi feletti pisztrángját. Legyezés forever! 

Kemény volt a hazaút egész napos legyezés után, de hazaértünk, és természetesen otthon nem felejtettem el meggyújtani az első Adventi gyertyát és meginni a két kupicát életem eddig legnagyobb pisztrángjára és pérjére! Így lett kerek a hétvége! ;) 

BIG PIIIISZ

Sok süllőt fogtam Balatonon, de soha nem fogtam még másfél kiló felettit. Balatonmárián nem. Aztán most pénteken átmentünk Gyenesdiásra Petihez, hogy ez a helyzet megváltozzon. Miután poszt lett belőle kitalálható, hogy mi is történt...

Elég elmebeteg körülmények között zajlott le ez a túra. Kisgyerekes halszagfüggő mindent vállal. Pénteken munka, utána le sötétedésre Gyenesre, a sebességkorlátozásokat tájékoztató jelleggel kezelve, a wazéban nagyon bízva, kaja, pia, peca, hajnalban haza, majd szombaton délután egykor Balatonra vissza egy esküvőre. Erős kompromisszumok mondhatni. De a lényeg, hogy lejutottam! 

Indult a móka egy jó szelet harcsával. Így a halszag a kezemen már biztosítva volt, illetve az energia szint is az esti menethez. Miért nincs Balatonmárián halsütő? Miért nincs mindenhol egy halsütő? Nem értem. Halsütő nélkül sokkal nehezebb az élet. 

Hideg Zirci Apátsági serrel kísértem le a harcsát, jól összebarátkoztak. Megjöttem. Már megérte. Na de még kellett a csalihal is, mert klasszik csónakos tirollifás süllőzésre készültünk, kellett hozzá a piszke. Pergető botot szándékosan nem is hoztam. Fókusz. Ez most nem az. 

Hamar megvoltak a kishalak, bodrik és snecik vegyesen, ideális méretben. A Gyenesi Horgásztanya, pazar kis hely, hamar összeraktunk mindent és mentünk a vízre. Ez a kép megvan ugye? Amikor már bedobtál, szép az idő, béke van és kipattintod a hideg sörike tetejét...Van ennél jobb? Nincs. 

Vártuk a süllőket, beszélgettünk, sztorizgattunk. Elmeséltem Petinek, hogy a Máriai mólón elég üzembiztosan lehet fogni a süllőt, de másfeles a teteje. Ez alól a kivételt az a 14 kilós süllő jelentette, amit asszem tavaly májusban fogtak a rövidebbik kövön bojlival. A két sporthorgász vissza akarta engedni, de a "Patyolatos" elkunyerálta tőlük és feldolgozta. Szomorú történet. Kár, hogy odaadták. Hogy került az a szegény matuzsálem a Máriai kőhöz? Gondolom Keszthelyre tartott az unokákhoz aztán beszart a GPS félúton. Meg miért a bojli? Tihanyban felejtette a protkóját, ezért nem tudott halat rágni? Na mindegy így járt. 

Igazság az, hogy mikor az ember a süllő szezon kezdetén, tökéletes időjárás mellett a Balatonon ülhet egy csónakban a süllőket várva, akkor sok oka nincs a panaszra. Persze azért pár jó kapás nem árt. 

De a kapások egyelőre nem jöttek. Aztán jött az a bizonyos fél óra fényváltáskor. De a kapások akkor sem jöttek, csak az árvaszúnyogok. Kétmilliárdan. Peti egyik kishala beleakadt egy gyorsvonatba, gondolom balin húzta el ezerrel a cuccot, de elengedte a snecit, mielőtt Peti bevághatott volna. 

Telt az idő és 9 után a körülöttünk lévő csónakok, hajók mind kimentek. Én 11ig terveztem a maradást, Petinek sem volt más dolga, meg még volt pár söröcskéje így mi maradtunk. 

9:30 körül Petinek meseszép emelése volt, kivárt, aztán bevágott és ült a horog! Végre, már csak szákig kell kísérni! Peti profin fárasztott, szákolt és csónakban volt az első közös balatoni süllőnk! 

80 dekás 42 centis szépség átsegített minket a haltalanságból a sikeres peca életérzésbe! Na és akkor innen indultak a kapások! Sajnos a legtöbb garda volt, lerágott fejű snecik jelezték, hogy nem süllők cibálják a jelzőt. 

Örültem Peti halának és nem tettem a kedvemet attól függővé, hogy én fogok-e. A bal oldali botomon egyszer csak elindult a jelző, nem érek a bothoz, megy fel egyenletesen a karika, és ezúttal nem adtam neki zsinórt, nem zavartam meg a kapást semmivel, hanem mikor koppant a karika, megütöttem. Megvan! Komolyan dolgozott a halam, de erős szerkóm volt, nem aggódtam. 3,30 méteres öreg távdobó bot volt a kezemben, kicsit hülyén is éreztem magam, süllőt rendszerint minimum egy méterrel rövidebb bottal szoktam fárasztani. Ment a pajti rendesen, néha még a fék is meg meg szólalt, Peti közben hegyezte a szákot, és mikor felkapcsoltuk a piros fejlámpát egy nagy fehér test feküdt fel előttünk a vízre. Szák alá és bent volt. 

Gyönyörű, egészséges, erős és nagy balatoni fogas! A horog a szája szélében, de kemény csontos részben, minden rendben volt. 55 centiméter és szűk 2 kiló volt a drága, az eddigi legnagyobb balatoni süllőm. Elhoztam, kifiléztem és ma esszük az első filét. Mert a balatoni süllőnek nincs párja! Finom a dunai is, de a balatoni omlósabb húsú. Majd a továbbiakat visszaengedjük, mert lesznek még, mert jövünk még ide! 

11 előtt kieveztünk, megpucoltuk a halakat és én Budapestnek vettem az irányt. 2:20 perckor értem haza nem igazán fitten, de leszartam, ezért a kalandért simán megérte. Ahogy mondtam, sokat dolgozó, kispapának elég erős kompromisszumokat kell vállalnia egy jó pecáért! 

És íme a kaland utolsó csodálatos hozadéka: balatoni süllőfilé dióforgáccsal meghintve, bulgurral és salátával tálalva. Tökéletes volt! 

BIG PIIIISZ!