Elképesztő napok. A magyar válogatott történelmet írt, hogy csoportelsőként jutott az EB nyolcaddöntőjébe, az ostoba angol proli nyuggerek kirántották az angolokat az EU-ból. És még egy baszott nagy balint is fogtam. 

Akkor szépen sorjában. Már mindegy, hogy mi lesz a magyar válogatottal. Már istenekként térhetnek haza. Büszkévé és boldoggá tettek egy országot. Hab a tortán, hogy Gera gólja lett a selejtezők legszebbje!

Az angolok meg tényleg ostobák. Már akik a kilépésre szavaztak. Az első nap mérlege a népszavazás után: 125 milliárd fontot bukott az angol tőzsde, Észak-Írország és Skócia megkezdte a kilépésről a tárgyalásokat, ők maradnának az EU-ban, a spanyolok visszakövetelik Gibraltárt és a kilépés pártiak elismerték, hogy hazudtak az EU felé kiáramló pénzről. Bravó! Köszönjük. 

De ez itt egy horgászblog. Bocs, csak ezeket ki kellett adnom. 

Múlt hétvége óta el akarom mesélni a sztorit, csak nem volt időm. Elég combos kis história. 

Elég fos most a helyzet Márián az utóbbi 2 hétben. Nem megy a kövön a ponty, üres a csatorna, nem eszik ott sem a potyka, se a csuka, csak keszeg meg kárász és a balinok sem mutatkoztak mostanában. Már csak a megszokás és a lendület, meg sokszor az asszonytól való ideális távolság viszi a máriai sporikat a kőre, de 9-re már tök üres a gát, mert nincs értelme maradni. 

Múlt hétvégén végre jött egy kis északi szél, amit minden horgász várt már, mint a messiást, de ez sem hozott halat. E miatt nem is erőltettem a 4es kelést, elég lesz az 6kor is, maradt a málha, egy táska és a kis sárga illex shooting star, ennyi a csomag. Fúj, mint a rosseb. még jó, hogy nem keltettem fel Vincust, szó volt róla, hogy kettesben megyünk egyet kajakkal. De tarajos hullámok vannak. 

Kiérek a kőre, nem biztatnak. Semmi. Keszeg. Az semmi. Mindegy, ha már kibattyogtam. Megállok a spiccnél, tökéletes északi, ebben kellene cikáznia a torpedóknak, de sehol senki. Csak a tejeskávé hullámok verik a köveket. 

Dobok párat. Persze a thrillel kezdek, bár jól megfigyelhető, hogy zavaros, hullámos vízen nem olyan hatékony. Kell a rezgés. Nem csak én dobálok a lengyel csodával, két másik spori is. Megjönnek közben a balinok is, lőtáv határán. 40 perc meló, de nem üti senki a csalit. Aztán csere-csere, de semmi.

Végül megérkezem az illex tricorollhoz. A kis szexi tavaly már sok balint tett át a palánkon, most is hamarabb eszembe jutott, de nem tettem fel, mert féltem, hogy nem tudok elég nagyot dobni vele. De a nano-n suhan, mint a kisangyal, elérem a célterület szélét. 5 dobás után a parttól 10 méterre verte le a baller! És innen ment a rutin, kicsi fényezés, vegye észre mindenki körülöttem, hogy halam van, "Megvan végre!" - erre felfigyel mindenki és innen laza egykezes fárasztás, kisebb parádé elemekkel. 

Aztán a mosoly az arcomra száradt, mert a halam, a megbeszélt forgatókönyvvel szemben nem feküdt ki 1 perc után, hanem keményen elindult a spicc felé és be a kövezés elé, ahol a kagylók szoktak tömegesen bulizni. Mi a franc van itt? Mindjárt megtép, bazzeg! A fékhez kellett nyúlnom! soha nem kell a fékhez nyúlnom a balatoni balinoknál. Mi a répa? 

Aztán elindul lefelé, megint kagylóktól kell védeni a zsinóromat. Ez most már kínos, de ez a balin tényleg nem akarja az igazat. Megint a spicc és ez így ment 5-6 percig. Kemény kis fárasztás kerekedett, sejtettem, hogy nagyobb halam van. Aztán gyengült, de kézzel nem tudtam kivenni, mert nem értem át rendesen a tarkóját, így szákot kellett kérnem. 

Gyönyörű 61 centis három kiló körüli balin játszotta velem ezt a játékot. Nem csak az idei legnagyobb, de a legnagyobb balatoni balinom, 60 cm volt eddig a rekord! 

Gratuláltak a kollégák, majd mikor visszaengedtem a halat, elhallgattak és elővették a filéző késeket. Nálunk még mindig nem divat a C&R. Nagyon nem.

Ezért is, meg mert szerettem volna már az időmet inkább a két hónapos Bobeckivel és szépséges feleségemmel tölteni, hazaindultam. Megvolt a nap. Nem ígért már többet a Balaton. 

Balatonmária phantom távlatból: 

PIIISZ 

"Írd ki a blogodra, hogy a Duna mindenkié, aztán köpjél az égbe és álljál alá." Ezek voltak egy volt barátom utolsó hozzám intézett szavai, miután megszakította velem a kapcsolatot, mert azt vélelmezte, hogy az ő helyén fogtam a decemberi harcsámat. Mennyire fontos a tuti horgászhely? Egy barátságot megér? 

Nem ebben a kontextusban akartam írni az idei szezon első pecájáról, de egy horgász-blogger kolléga rám írt, miután látta, hogy Visegrádon fogtam a süllőt, hogy legyek már olyan kedves és ne nevesítsem, hogy Visegrádon fogtam, mert ők is ott pecáznak és nem kell a konkurencia. Na és akkor itt nekem elpattant egy régóta cseszegetett húr. 

Ez a helyféltés bizonyos embereknél olyan mértékű paranoiává vált, ami teljesen felfoghatatlan. Kezdjük azzal, hogy a horgászat egy hobbi, amit azért csinálunk, hogy kikapcsolódjunk és jól érezzük magunkat. Bocs, én ezért csinálom. Szomorú az, ha valakinél a horgászat, illetve a horgászatban való sikeresség az élet egyéb területein szerzett kudarcok, frusztrációk kompenzálásának egyetlen eszköze. Haver, kezdj el élni! 

Továbbá szerintem viszonylag alacsony azoknak a horgászoknak a száma, akik naphosszat otthon ülnek teljes menetfelszerelésben és azt várják, hogy végre valaki feltegyen egy képet, amin a hal farokúszója alatt látszik annyi a kövezésből, ami alapján potom 2-3 óra google earth-özés után be is lehet tájolni, hogy hol fogta a mókus a halat és azonnal lehet menni és jól kitúrni a fazont a helyéről. 

Én vagy 10 postban írtam már meg, hogy Visegrádon pecázok és mégsem kellett még soha sorban állnom ott a halért. Vagy 20 postban méltattam a balatonmáriai kőgátat, csatornát, mégis mindig van helyem és még soha nem kellett a postomon felbátorodott bevándorló hordákat vágóhoroggal a vízbe baszkodnom. 

Nem utolsó sorban blogger vagyok, ami azt jelenti, hogy megosztom a tapasztalataimat. Viszonylag kevesen olvasnák azt a gasztró bloggert, aki beszámolna róla, hogy megcsinálta élete legjobb répatortáját, de a faszt fogja leírni a receptjét, nehogy már ti parasztok is ehessetek ilyen finomat. Kellenek a konkrétumok. Szerintem azzal ma már nem lehet "eladni" egy blog post-ot, hogy: "öreg este volt már mire a vén folyó partjára értem. Ó Duna, kalandozásaim állandó helyszíne, Te." Ez a style a magyar horgasz '83 augusztusi számába való nem blogba. 

És az okoskodás végére egy széljegyzet, mi 2005 óta járunk Visegrádra, amikor még a madár sem járt arra, élek a gyanúperrel, hogy a blogger kolléga később érkezett esetleg akár a beszámolóim hatására, de más már ne jöjjön ide, mert ne. Ez egy olyan dolog, amit nem szeretek a magyar mentalitásban.

Szerintem ez gigantikus faszság és még egyszer sajnálom azokat, akiknek csak az "EZAZÉNHELYEM"re áll fel. Nagy a Duna és aki dolgozik, annak nincs ideje minden nap a víz partján dekkolni, szóval elférünk. 

Szóval elfértünk most csütörtökön is, amikor Pistivel nekivágtunk a visegrádi kövezésnek. 

Másfél hete született meg édes Bori lányom, így a napokban nem a pecáé volt a főszerep, de most már le kellett jönni! Tökéletes volt az idő, a víz éppen pezsdült, bizakodtunk Pistivel! 

Mindezek ellenére teljesen döglött volt a pálya. Próbáltuk az összes tuti és teljesen titkos helyünkön, a katlanokban, a felső öbölben és az egyenesen is, de nem adta. Néhány keszegugráson kívül semmi nem volt. 

Igazából, amikor visszanéztem a fárasztásról készült filmet, akkor jöttem rá. Akkor jöttem rá, miért van az az 5-10 perces idősáv, amikor esznek a süllők. Miért egyszerre. Ezen a szakaszon minden este elmegy 2 nagy utasszállító hajó felfelé. Ezek a hajók elég komoly hullámokat vernek és ebbe a hullámzásba már többször fogtunk süllőt. Most is ez történt, a hajók hullámai felkavarják a partszélben a vizet, ez megzavarja a kishalak tájékozódását és ekkor támadnak a süllők! 

Teljesen a kő mellett verte le a süllőm a 11 centis fehér original-t és olyan komolyan védekezett, hogy nagy tüskést vártam. 3-4 percig is dolgoztunk egymáson mire feljött a szépség! 

Ugyanebben a hullámban Pisti is kapott egy rávágást és a kövön mellettünk horgászó kolléga is. Utána viszont megint kusspofabe. Szóval egyértelművé vált, hogy néha a német kalandvágyó cruiser-nyugdíjasoknak köszönhetjük a visegrádi süllőket. Vielen Dank! 

Még megtolok egy videót a kalandról, aztán már tényleg alá állok. 

Pisz!