A legmeglepőbb nyarat éljük Balatonon. Könnyebb balint fogni, mint keszeget és nem azért mert könnyebb lett a balinfogás. Pontyot júniusban láttam utoljára. Nem véletlen, hogy könnyen elcsábultunk egy szlovén legyes túrára, különösen, miután rájöttem, hogy Mozirje 2,5 órára van tőlünk! 

Igazából Márián egy dolog működik most jól, ha éppen nincs 100 km/h szél, a kajakos balinozás. Sport, kikapcsolódás és remek peca, szép halakkal. Minden más kuka. Július 30 óta vagyok lent, ki sem mentem a kőre. Felesleges. Még a keszegért is imádkozni kell. Hihetetlen. Se a kövön, se a nádban, sem a csatornán nem fogják a pontyot. 

Na egy ilyen közepesen szar balinos reggelen kitaláltuk Pistivel, hogy menjünk el a Savinjára legyezni. Mozirje konkrétan 2,5 órára van Balatonmáriától! Egy szarabb vasárnap este ugyanennyi az út Budapestig. Petinek sem kellett kétszer mondani, illetve meghívtuk Gábort is, akivel Márián peca közben ismerkedtünk össze pár éve és akiről kiderült, előszeretettel kergeti legyes bottal a balinokat. Itt volt az ideje, hogy a pisztrángokon is kipróbálja a tudományát. 

4kor indultunk Pistivel és Gáborral, Peti kicsit később érkezett. Mi 7kor megvettük az arborétum melletti étteremben a jegyet, megrendeltük 1re az asztalt és a vaslapon sült pisztrángot a fogadósnétől és már mentünk is a vízre. Az első állomás a Bosch gyár mögötti szakasz volt. Itt van egy tágas parkoló, alkalmas hely a beöltözésre. 

Előre bocsájtanám, nyáron nem kell ennyire nyomni. Mi 8-tól este 9ig pecáztunk, 1 óra ebédszünettel a 30 fokban a napon, nem kell ennyire tolni. 12 után kezdtünk halat fogni, de az este 6-8ig időszak az, ami aranyat ért! Addig ki kell mindenképpen tartani. 

Szóval a Boschnál kezdtünk (remélem a Szlovén helyek osztása miatt nem szúrják majd ki a kerekemet sem a magyar, sem a szlovén legyes kollégák) és én azonnal bele is futottam egy komoly buktába: találtam egy remek mély pool-t és a Peti által külön erre az alkalomra készített magenta strike indicator-os nimfás szettel kezdtem átnézni. Harmadik csalinak az általam kötött, talán eddigi legszebb pheasant tail nimfámat tettem fel, amit az első úsztatásnál le is vert valaki. 3 percig ült a kolléga a pool mélyén, aztán egyszer csak nekiindult és vitte a szépséges nimfát a 17es előkével együtt. Fuck! 

Na a vigasztalás csak akkor érkezett, amikor Peti megtalálta egy eléggé semmilyen részen a péreket. Ráálltunk és szépen el is indult a termelés! Szuper móka a pér, főleg 35 centi felett! Hatalmas szaltók, látványos harc, komoly ellenállás! Tökéletes zárása volt a délelőttnek, 5-6 fogott pérrel fejenként fordulhattunk az ebédre. 

Ezek az ebédek...Mellé a hideg Lasko. Új ember leszel és jöhet a délutáni menet!

Az arborétumban folytattuk, komolyabb siker nélkül. Rendkívül alacsony volt a vízállás, nem adta az a szakasz a halat. Úgy láttuk, elérkezett az idő a legjobb hely, a Dreta torkolat környékének birtokbavételére. Féltünk, hogy lesz ott konkurencia, de nem lett, egész nap egy cseh nimfás kollégával találkoztunk. 

Ez a pálya mindenkit naggyá tett! Először vagy 30 pért táncoltattunk meg a befolyónál hárman, aztán ahogy mentünk lejjebb és a nap is indultak a nagy pisztrángok. A sikerhez a legyet teljesen a bokor alá kellett tenni és én most jutottam el odáig a csodálatos redington classic trout botommal, hogy ez 20 méterről sem jelentett már gondot. Az este folyamán durván elkaptam a fonalat, hihetetlenül élveztem a pecát és minden bejött, amit kitaláltam. A pisztrángok ott voltak azokban a lukakban, ahol sejtettem őket. 6-8 pisztrángot is sikerült pofán verni. 

Gábor is szépen belejött, kipróbálta az Orvisomat, azzal aprította a pisztrángokat mellettem. Az este szenzációja természetesen Petié lett: először egy meseszép sebest terelt a szákba: 

Aztán 10es (!) előkével egy jó másfeles domit! 

Ilyen busafejű domolykót még nem is láttam életemben! 

A legnagyobb pisztrángom volt az utolsó, a maga 37 centijével és egyben ez az eddig legnagyobb legyezve fogott halam is. Elképesztő nap volt, mindenki elérte azt a mennyiségű fogott halat, amikor már nem emlékszel pontosan mennyi is volt, kellemesen elfáradtunk és brutál jól szórakoztunk. 

Még egyszer: Mozirje 2,5 óra a Balatontól! Ha Te is unod már a sneciket meg a naphalakat, akkor irány meseország! 

Talán a legjobban sikerült videóm az eddigi legjobb legyes napunkról:

BIG BIG PISZ! 

Végre tökéletes a vízállás a Dunán, szépen letisztult a víz, nem maradhattunk a seggünkön. Hétfőn, mikor nekindultam még nem tudtam, hogy utoljára megyek Visegrádra. 

Nyilván mindennek van következménye. Ha az ember nyíltan felvállalja, hogy hol horgászik, de ott nem ő horgászik egyedül, akkor nem biztos, hogy mindenkit boldoggá tesz.

Hétfőn minden adott volt, hogy újra lenézzünk Visegrádra. Peti sajna nem ért rá, de Pisti igen, így ketten hasítottunk a szentlászlói úton a Duna felé. Vártam már ezt. Nagyon szeretek legyezni, de az ember soha nem felejti el honnan jött. Én Visegrádon szerettem bele a Dunába, a Mesternek és a dunai halaknak köszönhetően.

Mostanában elkezdtem állványról videózni a történéseket. Hátha. Most is elhatároztam, hogy még az első dobás előtt felállítom a kamerát, 20 percig forog, abba hátha belefér egy akció. Pisti még szerelget, állványon a kamera, kényelmesen a helyemre battyogok, illex tricoroll a kapocsban, lendül a bot, csekkol a fék, indul a tekerés, de szép is itt, imádlak Dunakanyar és BUMM! Aztakurva, ez gyorsan jött! Fincsi kis rávágás volt, de érzem, hogy nem egy óriás az ellenfelem. Nem balin nem is süllő. de akkor mi ez? Az eddig legnagyobb domim hozta kedvesen vissza a wobbleremet. Pont a lábam elé. Cuki. Sokszor dicsértem már, megint megteszem, illex tricoroll for president!

Pisti jön, fotó, hal vissza, megy tovább a peca.És persze mindez meglett videón! 

Azért így milyen más! Lelazulva, most már jöhet bármi. Nem jött. Egy rablást láttunk, semmi nem akadt. Felmentünk az öbölhöz.

Lecseréltem a kis tricorollt a 7 centis bátyóra. A húzós víz és a befolyás határát kezdem dobálni. Szeretem néha az áramlással megegyező irányba húzni a wobit, sokszor adott már halat a majdnem „döglött”, alig rezgő halacska. 

A lábam előtt ütött rá a süllő, még teljes napsütésben! bevágtam neki és erre olyan történt, amit még nem láttam: a hal feje kopoltyúig kiemelkedett a vízből, meglephettem ezzel a bevágással, de miután 2-3 kiló közötti pajtiról volt szó, azért nem rántotta a bevágás a partra. Egy pillanatig néztük egymást döbbenten, majd ő elkezdte rázni a fejét, tudatva, hogy esze ágában sincs nekem modellt állni és ki is pattant az egyetlen a halat fogó hátsó horog a pofájából. Fuck. Dobálgattunk, de nem kaptunk több esélyt ezen a szakaszon. 

Átmentünk egy másik pályára. Jókor, ott duhajkodtak a nagy balinok a kő mellett. Böszme nagy rablások, amitől összeszorul a segglyukad és remegő kézzel próbálod a wobblert kiakasztani a gyűrű talpából. Dobtuk őket serényen, de nem verték le. Mikor ott álltunk és soroztuk a vizet egyszer csak zörög a bokor és lesétál egy ismerős kolléga a partra. Mester! Bazz, vagy 3 éve nem találkoztunk! Kézfogás, néhány basszátok meg, kölcsönös az öröm! Aztán a Mester belevágott a sztoriba. Tök jó, hogy blogolok, meg szuper, hogy 2000-en olvasták az utolsó Visegrádos posztomat, de az itt horgászók egy része kurvára felbaszta magát. Van konkrétan egy kolléga, aki mutogatja mindenkinek azt a bicskát, amit arra tartogat, hogy ha megtudja melyik az én autóm, mind a 4 kerekemet szétvágja. 

Remek. Nyilván, ha valaki az égbe köp és alá áll ne csodálkozzon rajta, ha csulás lesz a pofája, de mindig meglep, hogy milyen indulatokra képesek egyes horgászok a horgászhelyeik miatt. A másik, hogy 4-5 éve írom a Visegrádos süllős sztorikat, akkor még nem fájt senkinek. Igaz, akkor nem 2000-en olvasták. Megköszöntem a Mesternek a tájékoztatást és megdumáltuk Pistivel, hogy új pályát keresünk. Nekem nem kell ez a feszkó. Én pihenni járok a víz partjára, nem kerekeket kivágni. Hazafelé meg is álltunk egy régi kedves pályámon, ami sok halat adott, amikor még Pilisszentlászlón laktam, és meg is találtam ott a halakat. De erről majd legközelebb! ;)

PISZ