Azt mondják, a jazz-hez, a whiskey-hez, az anális szexhez valamint a legyezőhorgászathoz elég érettnek (más szóval öregnek) kell lenni, de én valahogy 30 után sem értettem, hogy mi a jó abban, ha fingilingi kis legyekkel fingilingi méretű halakat fogdosnak. Tegnap megértettem. Tegnap óta nekem annyi. 

Na azért nem adom még el a pergető botokat és még nem költöznek be a döglött madarak tollai a szekrényembe, de tegnap végre megértettem, hogy mi a gyönyörű és izgalmas a legyezésben. 

Honnan jövök? 

A pergetés a mellett, hogy hajnalban kelünk, hogy még a ragadozók és a többi horgász előtt kint legyünk a helyen, hogy figyeljük a vizet, olvassuk a jeleket és kiválasztjuk a dobozból a legmegfelelőbb csalit, arról is szól, hogy meg akarjuk fogni a nagyot. Azt is mondhatnám, hogy a nagy ér valamit. Ha írok a cikket, kirakok egy képet egy-két-három darab kilós süllőcskéről az tized annyi figyelmet fog kapni, mint egy négyes fogas vagy egy tízes harcsa. Ez elég természetes a mi "szakmánkban" súlyra, centire játsszuk ezt a játékot. Az az ügyes, aki nagyobbat fog. A másik, hogy az ember rengeteget költ arra, hogy minél több, minél változatosabb csalikat vegyen, hogy minden körülmények között el tudjuk találni a süllők, csukák ízlését. Éppen ezért 10 kilós táskával, 3 bottal szoktam a csónakba szállni. 

Hova érkeztem meg a tenkarával? 

Kezdem az elején. A tenkara egy japán horgászmódszer, amely kb. 200 éves és most már nem csak Japánban, de az Egyesült Államokban is az egyik legnépszerűbb legyező horgászmódszer. A létező legegyszerűbb peca, kell hozzá egy csodaszép spiccbothoz hasonló rendkívül könnyű bot, erre rögzítjük az úgynevezett selyemzsinórt és a szerelék vége egy 12-15-ös előke, amire kerül a légy. 

 NA jó, természetesen nem ennyire egyszerű a dolog, kell a pecához még egy pár kütyü, de hát pont ezt imádom a horgászatban, hogy sok szép bigyó is jár ehhez a hobbihoz. Ez a legyezésre hatványozottan igaz, elképesztően izgalmas és szép univerzum nyílt meg előttem, különösen mert belenyúltam a tenkara rod co és a topo design közös szettjébe így design bemutatót is tartottunk a Dreta halainak. 

De már megint előreszaladtam. Annyi mindent szeretnék elmondani.

Pénteken este indultunk el Petivel, aki kiváló harcostársam a mindennapi darálóban, de ami ennél most sokkal fontosabb: tapasztalt és kiváló legyező horgász. 

Este, miközben az FM4 beszámolt Orban Fiktor legújabb ténykedéséről menekültügyben mi vidáman repesztettünk Szlovénia és a Dreta patak felé.

Mondhatni a legszarabb időjárást sikerült kicsípni és sokáig hezitáltunk, hogy menjünk-e. Végül miután novemberig nincs egyetlen másik hétvége sem, amikor ráérnék, végül az indulás mellett döntöttünk. A sok eső zavarossá teszi a vizet és ilyenkor a felszínen száguldó száraz-legyekkel esélytelen a peca. Abban bíztunk, hogy a kis Dreta hamar letisztul, ha még pénteken eláll az eső, lesz legalább egy erős délutánunk. 

10 körül érkeztünk, lehengereltem a panziós nénit a németemmel, kipattintottunk egy sörikét meg egy kis whiskey-t (érettség, legyezés és whiskey kéz a kézben) és elkezdtünk szerelni. Én Peti instrukciói alapján, illetve youtube videók segítségével összeraktam a botomat, közben rá kellett jönnöm, hogy Peti ugyanolyan kütyü-fetisiszta mint én magam, mindene orvis még a zsebkendője is. 

Peti megmutatta, hogy van azért japán cucc is a mellényben, egy ritka lötty, ami ahhoz kell, hogy a legyeket szárazon tartsa. Ebből készült nekem adni, amikor váratlanul szinte a teljes folyadék az arcunkra, ruhánkra fröccsent. Azt hittem ez valami legyező beavatás, de kiderült, nem tervezett baleset volt. Hab a légy tollán, hogy a kevéske varázslé felét ott is felejtettük a szobában, így a teli flaskából maradt 3 csepp másnapra. Elég volt. 

Az első meglepetés, hogy a legyező horgászok nem kelnek korán. 8kor ébredtünk és kényelmesen és bőségesen megreggeliztünk. 

Beszereztük az engedélyeket, 35 EUR per fő a Dretára a napijegy, és 10 körül már meg is érkeztünk az első helyre. Peti felmérte a terepet és közben finoman felkészített arra, hogy azért ez nem az a nap lesz. 

 A víz még mindig elég zavaros volt, magas és nagyon gyors. De nem esett az eső és nem volt szél. Belevágtunk. 

Én már alig vártam, hogy a vattaúj és mérhetetlenül szexi berkley neoprén gázlógatyámat, a filctalpú csimmával magamra ölthessem. Mondanom sem kell több anyapisztráng azonnal leikrázott, mikor a feszes kis dresszemben megjelentem a parton. 

 A filctalp. Aki még nem próbálta, higgye el, hogy kötelező! Helyenként olyan áramlásban kellett megállni a csúszós köveken, mintha egy fékmentes polski fiat próbált volna lassan lefelé tolni, ez filc talp nélkül biztos fürdés lett volna, ami nem vicces az 5 fokos vízben. Ha ki akarod próbálni Te is ezt a pecát, akkor ez a kombó a legolcsóbb megoldás, neoprén gatya filctalpú csizmával. Ha úgy akarsz kinézni, mint Peti, azaz igazi legyező horgászként, az pont 100 rugóval kerül többe. És csak a ruháról beszélek. 

Na és akkor jött a csoda. Peti figyelgetett egy ideig, aztán hirtelen elkapott egy repülő rovart. Világos színű kis szárnyas volt, inkább fehér. Peti hümmögött, hogy meglepő, hogy ilyenkor ilyenek repülnek, de elővette a kis dobozait és talált benne egy pont olyat. Egy kis cdc legyet, ami kiköpött mása volt a kis rovarnak. Nekem itt lement a függöny. Ha két napos túrán lettünk volna, akkor este ilyen legyeket kötögettünk volna (főleg Peti), hiszen ezek repülnek, ezt eszik, mást nem hisznek el. Ennyi. És az a tudás, hogy fogod magad és tökéletesen le tudod másolni az eredetit, hogy megvan a képességed és az eszközeid, hogy bármilyen rovarnak megcsinált a hibátlan mását, ez teljesen lenyűgözött. 

Olyan, mintha esténként a látott fehér halak alapján kifaragnánk és kifestenénk az adott vízre, az adott pecához ideális wobblert. Na persze. Elképesztőnek találtam, hogy a legyező horgász milyen egyszerűen és milyen tökéletesen alkalmazkodik a környezetéhez. És olvad bele. 

Amikor beleléptem a kis Dretába, kezemben a tenkara botommal éreztem, hogy ha nem is fogunk, nekem nem lesz ma bajom. Itt jó. Most itt a legjobb lenni. Ez az egybeolvadás ez persze már megvolt, ez nem volt újdonság. A Balatonon a cserkelős nádi peca vagy a balinozás vízben állva a nád előtt, ugyanazt adják. De ez a legjobb peca. Amikor ott vagy a halakkal. 

Szerintem 1-2 óra alatt megtanultam jól kezelni a botot és oda és úgy dobni a legyet, ahova szeretném. Persze mindig van jobb dobás, mindig van az a dobás, amikor érzed, hogy ez halat kell, hogy adjon. 

A tenkara tényleg igazi cserkelés. Elég közel kell kerülni a halakhoz a nélkül, hogy elzavarnánk őket. Peti a csodaszép Orvis üveg botjával sokkal nagyobb távolságokról tudott pontosan meghorgászni pályákat. De a halak mégsem adták még magukat neki sem. 

Aztán egyszer csak hallom Petit a hátam mögül: "Megvan!! És jó hal!!" Gyönyörűen görbült a pálca, Peti rutinosan fárasztott. Volt pár komoly kitörése, de végül szákba került a túra első hala egy meseszép szivárványos pisztráng! Peti meg is jegyezte, hogy meglepően nagy ez a hal a kis vízhez képest. 

Én ezt nem tudtam megítélni, engem egyszerűen csak lenyűgözött a hal szépsége. Persze fogtam már szivárványost Visegrádon, de ez a hal nem focizott azokkal egy ligában. 

És visszajött a remény! Nem csak legyezni tanulok ma, halat is lehet fogni! :) 

Következett egy szép egyenletes síkú pálya, erre azt mondta Peti, hogy tipikus péres terep. Hogy ezt igazolja hamar ki is pattintott egy szépséges pért. Na pénzes pért még soha nem láttam! Gyönyörű hal! 

Ha jól emlékszem, itt fordultunk ebédre, ránk fért egy kis pihenő, a lelkesedésem töretlen volt, de a vaslapon sült fokhagymás pisztráng és a jó Lasko azért kellett! 

Ebéd után kisütött a nap, felkerültek a polarizált szemdzsók és adtuk az új legyeket a halaknak. 5 perce dobáltam az új legyemet, amikor egy sötét folt villant és nem volt a légy sehol. KAPÁSOM VAN! Bevágtam, de nem akadt a kishaver! Sebaj, de már legalább tudom, milyen a kapás! Peti közben lerendezett gyorsan egy sebest is, ezzel kiixelte az összes a patakban élő halfajt. 

Aztán ütött megint szivárványos pisztrángot, pért, beindult nála a gyár rendesen. De nekem is jöttek a kapások, már kezdtem érezni, melyik dobás, mikor adhat halat, és adott is, de az akasztás még nem sikerült. Rájöttem, hogy sokszor az a gond, hogy a dobás utáni pillanatokban nem elég feszes a zsinórom, ezért nem tudok elég gyorsan reagálni, ha beesés utáni veri le a legyet. Ezért elkezdtem kitartani a botot és a víz sebességével azonos tempóban lekövetni bottal a legyet. 

Aztán jött a halálpálya. Péres szakasz ismét, konkrétan, túlzás nélkül, minden méteren leverte egy pér a legyemet, de nem tudtam akasztani. 10-11 pér is megszívatott, de nem sikerült megütnöm egyet sem. A flowerpower békehadtest nyugalmam és türelmem szép lassan elpárolgott és kezdtem kiba ideges lenni. Peti ismét fárasztott. 

És akkor a sokadik helyen, ismét egy jó dobás, érzem, leveri és most nem a folyásnak ellentétes irányba, hanem azzal megegyező irányba vágok be és ül a horog. MEGAKASZTOTTAM VÉGRE! Méreteihez képest keményen védekezik a pér, én is most tanulom az új botomat. Meg persze óvatos vagyok, mert szákban akarom tudni a kicsikét. Peti jön, szákol és kezemben életem első pénzes pérje!!

Leírhatatlan, elmondhatatlan, ki kell próbálni. Én így 40 dekás halnak soha nem örültem! Rohadt boldog voltam és úgy éreztem, hogy felkerült a korona erre a tökéletes napra azzal, hogy meglett az első. 

Megértettem azonnal, hogy ez a peca nem a méretről szól. Peti 10 fölött fogott aznap és ez egy szar nap volt. Ha belejövök és sikerül jobb időt elcsípni biztos vagyok benne, hogy nekem is meglesz a 10-15 hal simán. Ott vagyunk a legszebb természetben, aludtunk, ettünk, nincs hajtás, nincs kapkodás, fogjuk a szebbnél szebb halakat, folyamatos az akció, tökéletes a szórakozás és a kikapcsolódás. 

És a légykötés univerzumba még csak be sem pillantottam. Még nem is merek. Nem tudom a döglött fogoly milyen fogadtatásban részesülne velem együtt idehaza. De az tényleg elképeszt, hogy kimész, elkapsz egy repülő rovart és lemásolod és szarrá fogod magad. 

Szóval belecsöppentem és belezúgtam. 

Összeraktam egy kis videót a kalandról, fárasztásokkal. Elnézést az utolsó videó minősége miatt, sajnos az iphone 6 ilyen videót tud a samsung edge-hez képest: 

MEGAPISZ! 

Köszi Peti! Ez nélküled nem kezdődött volna el. 

Jane, Jake és Jack a rájuk váró kalandoktól felajzva, vidáman és gyorsan kezdték meg a bepakolást a hajóba. A Silver Bullet megszabadult az őt védő fóliától és minden csomag a helyére került. Egyikük sem tudta, hogy életük legdurvább kalandja vár rájuk azon a napon. 

Ez a kedvenc látványuk, a Zarbalimba kikötő. Igazi menedék az utazóknak és kiindulópont a kalandfüggőknek. Jane, Jake és Jack ilyenek voltak. Jake ellenőrizte a felszerelést, a fegyvereket, horgászcuccokat, radarokat és riasztó eszközöket, feltöltötte a tankot sárkánykönnyel (speciális keverék, titkos adalékkal, amitől szárnyakat kap a leglomhább motor is) és eloldozta a hajót. Csimpalimpa is beugrott az utolsó pillanatban. A barna labi sokszor segítette már a kincsvadászokat félelmetes szaglásával. 

Küldetéssel indultak ma útjukra: egy nutáriai kereskedőhajó eltűnt a Macska-foknál. Értékes rakománnyal. Ez a rakomány kellett nekik. 

Az első útjuk tehát a Macska-fokhoz vitte őket. 

 Ahogy sejtették a nutáriai regatta nem volt sehol. Se a legénység. De a parton olyan nyomokat találtak, amelyek alapján sejteni lehetett, hogy itt a parton húzhatták meg magukat. De mi történhetett? Jane olyan eszközöket is talált, amit a mi csapatunk is tudott használni. Például egy fából és ácskapocsból tákolt fegyvert. A Macska-fok nem az a hely, ahol sokáig akarsz maradni, így miután összeszedték a hasznos holmit, ők is tovább indultak.

Indultak volna, de ahogy beindították a motort egy másik, sokkal nagyobb motor zajára lettek figyelmesek. Egy Furmata csatahajó! Lehet, hogy ezek intézték el a nutáriai kereskedőket? Nem volt idő ezen gondolkodni. A Furmaták tüzet nyitottak. Szerencsére Jack talált egy puskát a táborban, de csak két lőszer volt hozzá. Jack mestere volt a fegyvereknek. Biztos kézzel találta el a csatahajó motorját. "Ezzel időt nyertünk!" ujjongott Jane. 

Jake húzta a gázkart és bízott abban, hogy még az előtt rejtekhelyet talál, mielőtt a mérges Furmaták megjavítják a motorukat.  És sikerült. Jake megtalálta a tökéletes menedéket. 

Itt biztonságban voltak. Végre volt idejük egyet szusszani. Jane, a mindig nyughatatlan, elindult, hogy felderítse a környéket. Csimpalimpa vele tartott. Kisvártatva Jane visszatért: "megtaláltam a Szív Tavat!" A csapat rohant utána. Át a töltésen, a rókagyökér mezőn keresztül egyenesen le a völgybe. 

És ott volt! Tényleg ott volt a Szív Tó! Jack azt hitte, csak nagyapáik meséiben létezett. De nem, tényleg itt volt a tó, amelyiktől mindenki kérdezhet egyet és a válasz megadatik. Egyetlen egy dologra kell ügyelni, hogy senki ne sértse meg a tavat azzal, hogy a partjára szarik. Akkor megharagszik és nem válaszol a kérdésekre. 

Jane ünnepelte a sikert, míg Jack gyanakodott. Valami nem stimmelt. Sajnos egyikük sem vette észre, hogy Csimpalimpa rájuk szabadította az átkot, mert egy termetes krakent fektetett le a tó partjára, amitől az megnémult. Oda a csoda! Nem lesz válasz a nagy kérdésekre... A csapatnak tovább kellett indulnia. 

Iszonyú éhség lett úrrá a bandán, ezért Jake azt javasolta, menjenek az Elátkozott Szigetre, hátha sikerül ott pár halat fogni, így elkerülik az éhhalált. 

Az Elátkozott Szigetre csak tényleg akkor mész, ha már jön a vég. Onnan sokan nem tértek vissza, de senki nem tudta meg soha, mi történt velük. 

Jane és Jack Csimpával megkezdték a sziget átfésülését, ez alatt Jake elővette a botot és dobott. Harmadik dobásra egy makó ön vágott a csalira, jó kettes lehetett, de sajnos nem lett meg. Jake már a szájában érezte a nyers ön hús ízét, de a hal lemaradt. Tovább kellett próbálkozni. Alig volt már ereje dobni. 

És akkor végre rájuk mosolygott a szerencse: Jake akasztott egy bikafejűt! Egy szép nagy bikafejűt! Tyű ebből jól lakik még a kutya is!

Ez a szépséges hal megmentette az életüket. Jake csak erre tudott gondolni. De hova lett közben Jane és Jack? Annyira belefeledkezett a hal fárasztásába, hogy megfeledkezett a társairól. Hová tűnhettek? Elkezdte őket kapkodva keresni. Gyorsan ki akarta kapni a horgot a hal szájából, de az pont rosszkor ugrott, így mindkét hármas horog a jobb kezébe állt. Olyat rándult Jake a fájdalomtól, hogy mindkét hármas horog egyik ága elgörbült és a hal leverte magát. Azonnal csupa vér lett mindkét keze, de legalább kifordultak a horgok. A hal persze kihasználta a helyzetet és távozott. 

Ekkor értek vissza a társai, akik azóta 7en lettek. Jake persze, csak hármat látott. 

Jack kis barátja Pikachu lett. A kis szörny láthatatlanná tud válni, amikor csak akar. 

Jane új barátai Pamacs és Malacka is fantasztikus képességekkel rendelkeztek, de ezeket Jane egyelőre nem akarta megosztani társaival. (Update: Pamacs tud teleportálni!)

Végül Jake is barátra talált Muréna haver személyében, aki bármit fel tudott hozni a víz fenekéről! 

Az új szörny pajtik mindenféle finomsággal lakatták jól a három kimerült utazót, hoztak tündérmohát, kalapácsfolyondárt és lepkeszirmot is, így mindenki jól belakmározhatott. 

Hazafelé vidám volt a három utazó és már egyáltalán nem bánták, hogy nem lett meg a nutáriaiak kincse. 

Ekkor hozták meg a jól megérdemelt bolognai spagettit, így Villőnek és Vincének abba kellett hagynia e mese fonalának fejtegetését. Ha a spagetti később érkezett volna, az én mesém is tovább tartott volna (és szájba vágtam volna a pincért). 

Itt a vége fuss el véle! 

BIG PISZ!!!