Jane, Jake és Jack a rájuk váró kalandoktól felajzva, vidáman és gyorsan kezdték meg a bepakolást a hajóba. A Silver Bullet megszabadult az őt védő fóliától és minden csomag a helyére került. Egyikük sem tudta, hogy életük legdurvább kalandja vár rájuk azon a napon. 

Ez a kedvenc látványuk, a Zarbalimba kikötő. Igazi menedék az utazóknak és kiindulópont a kalandfüggőknek. Jane, Jake és Jack ilyenek voltak. Jake ellenőrizte a felszerelést, a fegyvereket, horgászcuccokat, radarokat és riasztó eszközöket, feltöltötte a tankot sárkánykönnyel (speciális keverék, titkos adalékkal, amitől szárnyakat kap a leglomhább motor is) és eloldozta a hajót. Csimpalimpa is beugrott az utolsó pillanatban. A barna labi sokszor segítette már a kincsvadászokat félelmetes szaglásával. 

Küldetéssel indultak ma útjukra: egy nutáriai kereskedőhajó eltűnt a Macska-foknál. Értékes rakománnyal. Ez a rakomány kellett nekik. 

Az első útjuk tehát a Macska-fokhoz vitte őket. 

 Ahogy sejtették a nutáriai regatta nem volt sehol. Se a legénység. De a parton olyan nyomokat találtak, amelyek alapján sejteni lehetett, hogy itt a parton húzhatták meg magukat. De mi történhetett? Jane olyan eszközöket is talált, amit a mi csapatunk is tudott használni. Például egy fából és ácskapocsból tákolt fegyvert. A Macska-fok nem az a hely, ahol sokáig akarsz maradni, így miután összeszedték a hasznos holmit, ők is tovább indultak.

Indultak volna, de ahogy beindították a motort egy másik, sokkal nagyobb motor zajára lettek figyelmesek. Egy Furmata csatahajó! Lehet, hogy ezek intézték el a nutáriai kereskedőket? Nem volt idő ezen gondolkodni. A Furmaták tüzet nyitottak. Szerencsére Jack talált egy puskát a táborban, de csak két lőszer volt hozzá. Jack mestere volt a fegyvereknek. Biztos kézzel találta el a csatahajó motorját. "Ezzel időt nyertünk!" ujjongott Jane. 

Jake húzta a gázkart és bízott abban, hogy még az előtt rejtekhelyet talál, mielőtt a mérges Furmaták megjavítják a motorukat.  És sikerült. Jake megtalálta a tökéletes menedéket. 

Itt biztonságban voltak. Végre volt idejük egyet szusszani. Jane, a mindig nyughatatlan, elindult, hogy felderítse a környéket. Csimpalimpa vele tartott. Kisvártatva Jane visszatért: "megtaláltam a Szív Tavat!" A csapat rohant utána. Át a töltésen, a rókagyökér mezőn keresztül egyenesen le a völgybe. 

És ott volt! Tényleg ott volt a Szív Tó! Jack azt hitte, csak nagyapáik meséiben létezett. De nem, tényleg itt volt a tó, amelyiktől mindenki kérdezhet egyet és a válasz megadatik. Egyetlen egy dologra kell ügyelni, hogy senki ne sértse meg a tavat azzal, hogy a partjára szarik. Akkor megharagszik és nem válaszol a kérdésekre. 

Jane ünnepelte a sikert, míg Jack gyanakodott. Valami nem stimmelt. Sajnos egyikük sem vette észre, hogy Csimpalimpa rájuk szabadította az átkot, mert egy termetes krakent fektetett le a tó partjára, amitől az megnémult. Oda a csoda! Nem lesz válasz a nagy kérdésekre... A csapatnak tovább kellett indulnia. 

Iszonyú éhség lett úrrá a bandán, ezért Jake azt javasolta, menjenek az Elátkozott Szigetre, hátha sikerül ott pár halat fogni, így elkerülik az éhhalált. 

Az Elátkozott Szigetre csak tényleg akkor mész, ha már jön a vég. Onnan sokan nem tértek vissza, de senki nem tudta meg soha, mi történt velük. 

Jane és Jack Csimpával megkezdték a sziget átfésülését, ez alatt Jake elővette a botot és dobott. Harmadik dobásra egy makó ön vágott a csalira, jó kettes lehetett, de sajnos nem lett meg. Jake már a szájában érezte a nyers ön hús ízét, de a hal lemaradt. Tovább kellett próbálkozni. Alig volt már ereje dobni. 

És akkor végre rájuk mosolygott a szerencse: Jake akasztott egy bikafejűt! Egy szép nagy bikafejűt! Tyű ebből jól lakik még a kutya is!

Ez a szépséges hal megmentette az életüket. Jake csak erre tudott gondolni. De hova lett közben Jane és Jack? Annyira belefeledkezett a hal fárasztásába, hogy megfeledkezett a társairól. Hová tűnhettek? Elkezdte őket kapkodva keresni. Gyorsan ki akarta kapni a horgot a hal szájából, de az pont rosszkor ugrott, így mindkét hármas horog a jobb kezébe állt. Olyat rándult Jake a fájdalomtól, hogy mindkét hármas horog egyik ága elgörbült és a hal leverte magát. Azonnal csupa vér lett mindkét keze, de legalább kifordultak a horgok. A hal persze kihasználta a helyzetet és távozott. 

Ekkor értek vissza a társai, akik azóta 7en lettek. Jake persze, csak hármat látott. 

Jack kis barátja Pikachu lett. A kis szörny láthatatlanná tud válni, amikor csak akar. 

Jane új barátai Pamacs és Malacka is fantasztikus képességekkel rendelkeztek, de ezeket Jane egyelőre nem akarta megosztani társaival. (Update: Pamacs tud teleportálni!)

Végül Jake is barátra talált Muréna haver személyében, aki bármit fel tudott hozni a víz fenekéről! 

Az új szörny pajtik mindenféle finomsággal lakatták jól a három kimerült utazót, hoztak tündérmohát, kalapácsfolyondárt és lepkeszirmot is, így mindenki jól belakmározhatott. 

Hazafelé vidám volt a három utazó és már egyáltalán nem bánták, hogy nem lett meg a nutáriaiak kincse. 

Ekkor hozták meg a jól megérdemelt bolognai spagettit, így Villőnek és Vincének abba kellett hagynia e mese fonalának fejtegetését. Ha a spagetti később érkezett volna, az én mesém is tovább tartott volna (és szájba vágtam volna a pincért). 

Itt a vége fuss el véle! 

BIG PISZ!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.