Ilyen még soha nem volt. Egy nap két fergeteges horgászkalandot adhatok ki magamból. Nos, sok dolog együttállása kell ám ehhez: legyen két sztori a polcon, legyen minden karácsonyi kellék beszerezve, kitakarítva, fa felállítva és legyen a barátnőnk épp a spinning gépen... Ha mindez együtt, akkor lehet 2 kalandot is megírni. 

Szóval az úgy volt, hogy Papp Gyurinál vendégeskedhettünk. Gyurival még a Tacklebox kapcsán ismerkedtünk meg, ő is úgy működik, mint én, hogy ha jó, ha rossz kedve van, mindig van ok venni pár jó műcsalit, hát meg is vette a legtöbbet, amit Csaba és Zoli ajánlottak. 

Szóval rövid szervezés és egyeztetés után eljutottam végre a Tiszára, Gyurihoz. Na most ez a kép fogadott.

Térdre estem és hálát adtam az égnek, hogy élek, és hogy a horgászatot választottam hobbinak és nem a video játékokat...

Ez után nekem már mindegy volt, mi következik. Annyira gyönyörű ez a rész, olyan vadregényes, hogy ha még halat is ad, az már csak bónusz! 

Sajnos Gyuri története ezen a településen nem egy liberális tanmese, de nem kaptam felhatalmazást a megosztására így nem is teszem, maradjunk annyiban, hogy Gyuriéknak volt mindig is saját csónakjuk, de mostanában inkább mások fűtöttek azokkal, így egy kölcsön ladikkal szálltunk vízre. 

Ki volt adva az ukász, hogy mit esznek a helyi csukeszek és süllők, ezek a gumik kerültek a kapocsba, és ameddig felmotoroztunk a pályára, megdumáltuk Gyurival az élet és a horgászat fontosabb kérdéseit. Lemeózta persze beszálláskor a szerkónkat, a sárga "babkaróm" ekkor még átment a vizsgálaton. 

Megérkeztünk a pályára, épp időben, mert a nyomunkban is tépett ebbe az irányba két hajó, nyilván ők is ide tartottak. A helyiek azonban tisztelik egymást annyira ezen a szakaszon, hogy 30-40 méternél nem állnak közelebb egymáshoz. Szóval súlyt le és indulhat a peca! 

Egyszerű volt a módszer: a part felé csuka, a meder felé süllő volt várható. El is kezdtünk dobálni serényen. Természetesen a házigazda ütötte meg az elsőt!

Na ez még jobban feltüzelt minket is! Azért az látszott, hogy nem lesz ez a nap, akkora kasza, mint Gyuri napja 2 nappal korábban, amikor konkrétan szarrá fogta magát csukával és süllővel is, de azért bizakodtunk! 

A délelőtt azonban újabb kapás nélkül telt el. Szakítottam a dogmával és elkezdtem variálni a csalikat. Amikor a pulse shad-hez értem a sorban, akkor kaptam egy komolyabb like-ot egy csukakölöktől. 

Megvolt az első alvízi csukám! Még ha mini is volt. Látszik a videon is, hogy tele volt a csukesz piócákkal, sőt a nagyobbaknak iszapos is volt a hasa. Ezek a krokik a nap 22 órájában nyugiban chillelnek, Bob Marley-t hallgatnak és vízipipáznak, aztán van az az 1-2 óra, amikor megéheznek és ráficcennek az arra úszkáló prédára. Ezt az időszakot kellett nekünk is kivárnunk, mert az enyém után újabb kapások érkeztek, végül egy újabb kis tigris vesztett rajta a horgon. 

A csukás perceknek azonban vége lett, elkezdtünk jobban figyelni a süllőkre. A 10 centis tartományból, ahol nagyjából egész nap jártunk a gumikkal, Gyuri lefelé indult, kisebb csalikkal csikart ki pár odapiszkálást, én viszont növeltem a méretet, egy 15 centis disco boy mann's shad-et raktam fel a 18g-s fejre, lesz, ami lesz. Lett. Első dobásra. Akkora bumm a fejbe, hogy csak na. Az Ashurám így még nem görbült, ejtésbe nyúlt bele a süllő, és meglepő módon az akasztás után (ha volt akasztás) fel is jött egyből. Gyuri mondta később, hogy a nagyok mindig ezt csinálják. Sajnos messze volt, csak a mellúszóját láttuk, kb 30 méterre tőlünk. 1 percig tarthatott a csata, amikor vége lett, Megkönnyebbült a szerkó. Kihúztam a 15-ös shad-et és nem volt rajta fognyom. Akkor süllőfej kapta be az apró csalit, szívott rá az ejtésben, hogy elfért a szájában az egész csali. 

Valszeg Csabának van igaza, akinek elmeséltem a kalandot, hogy meg sem akadt. Rászívott a gumira, a szájában tartotta, aztán, amikor érezte, hogy gáz van, kinyitotta a száját és kirepült a csali. Lehet. Tök mindegy. A lényeg, hogy nem éreztem még ekkora erőt süllőtől, nyilván nem érdemes találgatni, hogy mekkora volt, de volt elég időm vele, hogy tudjam, a legnagyobb süllő volt, akivel eddig találkoztam. És én csesztem el. Valóban a 15 centis shad-et nem az Ashurával kellett volna dobálnom, ott volt a csónakban a 100-200g speed master mort manie, csak azon a peca előtt nem cseréltem le a 17-esnek hazudott whiplash-t, ami kb 30-as inkább és alkalmatlan volt erre a pecára. Ha nem vagyok lusta lecseélni, ha normális zsinór van rajta, tuti azzal dobáltam volna a nagy gumit és akkor...talán. Nem fog kiderülni, a lecke megvolt, tanultam belőle. Csak a lehetőségeid szerinti maximummal szabad a vízpartra menni. Kevesebbel el se indulj. 

Ez után már nem volt nagyobb esemény, kezdett sötétedni, haza indultunk. A kudarc ellenére is zseniális volt a nap, sokat tanultunk Gyuritól! 

Köszönjük a lehetőséget, jövőre viszont visszajövök a süllőmért! 

PISZ 

Egy klasszikus történet. Semmi giccs, semmi 'dirt', csak egy kis beszámoló így Karácsony napján. 

Csukázni indultunk Pistivel Balatonra. Volt már ezen a helyen sikerünk többször is, itt készült a "hú bazzeg, hú bazzeg, hú bazzzeg!' videó, amikor fárasztottam itt egy 5 killás csukeszt. 

Szóval csak egy klasszikus történet: "Jártunk már itt, és Gergő barátomnak köszönhettük most is, hogy ellátogathattunk erre a remek pályára. A víz partjára érve, bíztató jelek fogadtak minket: nem volt nagy szél, és különösebben hideg sem volt, így nem kellett attól tartanunk, hogy már hártyásodna a tó széle. Kieveztünk a nyílt vízre, és a Balaton, eme szép, idős hölgy, most is lenyűgözött minket. Szavakkal nem leírható, hogy mily szép e tó, gyermekkorom óta, mindig ámulatba ejt és elvarázsol. 

Miután felocsudtunk, neki is láttunk a pergetésnek. A pályan kb. 2 focipálya nagyságú, ezt vallattuk végig Pisti barátommal, hűséges horgásztársammal. A csukák azonban ma elkerültek minket. Próbáltuk gumikkal, spinner blade-del, sőt Pisti körforgóval is, de a csukák nem akarták felfedni rejtekhelyüket. 

Na ekkor egy csapat kormoránra lettünk figyelmesek. Azonnal felsejlett bennünk, amit még Csaba írt anno, a kormorán effektusról és neki is iramodtunk, lassan megközelítettük a helyet, ahol a Balaton szárnyas farkasai tanyáztak. Pár dobás után láttuk, hogy jó helyen vagyunk, mert kishalak mozgását észleltük. 

A tézisünket azonban mi más igazolhatta volna jobban, mint, hogy egyszer csak Pistinek karikába görbült a botja! Megvolt végre az első hal. Meglepetésünkre azonban nem egy balatoni krokodil, hanem egy villámkeszeg fordult meg a hamarosan a víztetőn. De nem is akármilyen! Hatalmas volt eme nemes fehér hal, éreztük, hogy a balatoni rekorder pozícióra pályázik. 

Rövid tusa után Pisti csónakba is emelte a szépséges állatot! Megvan, végre! Hűű, jól átmelegedtünk ettől a kalandtól. Pár fotó a halról és már mehetett is vissza éltető elemébe."

Illtve mehetett volna, ha nem egy, kalandot kereső és kedvelő és a halat elsősorban a gasztronómiai élvezetekért megfogó horgász körforgóján végezte volna a négyes balin, hanem egy C&R sporthorgászén, de bizony nem így történt, így a halacska a serpenyőben végezte. Ha a hal tovább élt volna, az én mesém is tovább tartott volna. 

PISZ!