Pisti, Lali, én - 3 óra, 4 süllő, legnagyobb 51 cm. Ja és mindenki fogott. Ezt hívják sikeres pecának. 

Részletek:

A hónap legfosabb időjárása várt ma ránk, de szokás szerint nekem nem volt alternatíva: vagy ma, vagy 2 hét múlva. Mentünk hát. Azzal nyugtattam a srácokat, hogy legalább nem lesz kint senki. 

Így lett, tényleg nem volt senki sehol, miénk volt az összes pálya. Pisti lement arra a helyre, ahol a 4,60-as érkezett, Lali az öbölhöz én a biztos, de kishalas helyre. Második dobás, kilóhúsz. Szépséges süllő, erős harcos, original keresztben. Igazából tök feleslegesen viszem ki a 6 kilós táskámat a kőre. Max akkor nyitnám ki, ha az original beszakadna. Ő az idei X-faktor. 

Szóval meglett az első. 

Örülés, belül ünneplés, megnyugvás, hideg szél nem érzés. Elmúlt a gond, maradt az öröm, jött új gondolat: mi lenne, ha nyomnék rögtön még egy kört ugyanitt? Nyomtam. 

Ahogy a filmekben szokás: 5 perccel később...

Ami viszont abban az 5 percben történt az brutál volt: víz fölé tartott spiccel húztam be lassan a csalit, már látom a neonsárga testet, 40 cm zsinór van kint, amikor brutális rávágás, a spicc azonnal bevágódik a víz alá, és sivít a fék! Azt hittem komoly balinom van, annyira elemei erejű volt a rávágás. 

Lámpa kapcs, süllő konstatál. Nem volt nyilván akkora vitéz, mint a 4,60-as, de tolta neki keményen. Enyém lett. 

Innen már nekem hawaii-dizsi-napszecsó, szóltam Pistinek, hogy kettőnél járok, próbáljon rá a helyemre, Lalit is áthívtam, jöttek, fogtak, Pisti is, de nem itt, Lali is a nagyhalason és már nem is esett az eső, már nem is volt olyan elviselhetetlen a szél, már csak ott álltunk, dzsuvásan, ázottan és kurva boldogan. 

Álompeca De Luxe! 

Mosolyogtam magamban, hogy én tényleg mindig megírom, mindenki olvashatja, hogy mekkora király ez a pálya, és mégsincs itt más. Egy kis eső, egy kis szél és máris miénk itt a tér és az élmény! Igazam lett, egyedül voltunk, és tökéletesen szórakoztunk. 

PIIIIISZ! 

Visegrád megtudta a múltkori post-ból, hogy készülök őt elhagyni és azonnal bekeményített: 3 süllővel is találkoztam ma, az utolsó volt életem eddigi legnagyobbja: 70 cm faroktőig, 4,6 kg. 

Chris-szel egy norvég fanatikus csukahorgásszal vágtunk neki Visegrádnak, már sötétben, 8 körül értünk le a félszigetre. Akkor néztem meg jobban a cuccát: szuper szett, de itt nem 10 kilós csukák vannak terítéken, így a vastag casting botról és a 15-20 centis, 40-50 grammos jerkbait-ekről éreztem, hogy nem lesznek nyerők, ezért a kezébe nyomtam a st-croixot és egy ide illő esti süllős wobit. 

K jó volt a víz! A kedvenc vízállásom fogadott és olyan kuss sötét, amit imádok itt. Ilyenben már volt szerencsém szépeket fogni. Mondtam Chris-nek, hogy jókor vagyunk jó helyen. Sehol senki persze.5 perce horgásztunk, amikor a katlanoknál a gyors víz és a langó határán határozott ránehezedésem volt. Kicsit elkéstem a bevágással, de ült azért, 2-es forma süllőt hoztam ki a lábam elé. Tök sötét és a fejlámpámat előzékenyen átadtam Chris-nek, aki nem ismerte a pályát, de most nagyon kellett volna. Pár másodperce matattam csak, amikor egy fejrázással elköszönt a süllő. Chris már úton volt, de elkésett. Én meg megtanítottam magyarul káromkodni. Sebaj, legalább látta, hogy van itt hal. 

Felmentünk az egyenesre, ott mutatom neki hova álljon, hova dobjon. Van itt süllő, üsse meg. Sajnos valószínűleg nagyobbak voltak a jerkbait-ek, mint az itt lapuló süllők, mert nem kapott rávágást. Miután ellépett a helyről én is kipróbáltam és igazi burlesk jelenet következett: sfc 11 cm-es original megérkezik a lábam elé, elemelem a vízről a csali felét, amikor egy suhanc 35-ös süllő fennakad rajta. Ott fityegett, verdesett bénán. Segítettem neki megszabadulni a horgoktól és dobtam vissza. Mondtam, hogy itt vannak. Na ok, elég az ágyúból, Chris kezébe nyomtam a st.croix-ot, ezzel tessék. 

Én addig levonultam a kedvenc helyemre, ahol a nagyok szoktak jönni. Volt már kettő, de miért ne. 3. dobás. Nem figyeltem, nagyon óvatos ránehezedés, egy ütemmel később bevágás. Olyan rúgást kaptam vissza, aztán újabbat, majd megint egyet, hogy azt hittem, sőt biztos voltam benne, hogy harcosabb harcsám van. Nem volt fejrázás csak folyamatos és agresszív rúgások. Aztán lámpát kapcsoltam, szarok arra, hogy szétlövöm a vizet, nem megy el még egy. Feljött, remegni kezdtem kicsit. Ki akartam venni, láttam, hogy nagyon nagy, sejtettem, hogy nagyobb, mint amit Csabánál fogtam. Akartam azt a halat. Nagyon. 

Harc, szól a fék, rúgás, fék megint, majd feljön és kisiklik. Benyúltam a kopoltyú alá és úgy fogtam, mintha az életem múlt volna rajta. MEGVOLT! MEGLETT!! 

A hátsó hármas tartotta a szája szélét. De meglett! 

Chris-t kértem meg, hogy fotózzon le minket. 

És bár 9 fok volt, de eszembe jutott, gondos elővigyázatosságból melyik pólót vettem ma fel. Pulcsi le: What time is it? It is Fishing Time!! :) 

Chris sajnos nem jutott el kapásig, de legalább belátta, hogy ide nem jó az ágyúja. Felkészültebben vágunk majd neki a hétfőnek, amikor Dunaújvárosba viszem norvég barátunkat! 

Nekem tökéletes lett az este, szartam le az elvesztett kettest, itt volt a legnagyobb süllőm. 4,6 kg-ot mutatott a digitális mérleg és 70 cm-t a centi. 

Perfect kis kaland kerekedett! 

Megy a hal, üssétek a vizet, ahol éritek! 

BIG PISZ!