Ligát váltottunk Pistikével és ezt a fekák is honorálták Délegyházán. Pont az előző posztomban írtam le, hogy egy 250-es sima gumicsónakba hogyan szuszakoltuk bele magunkat és nem csak mi aggódtunk a saját életünkért, most azonban, hála Pistike leleményes beszerzésének, egy stílusos Zodiak hajóval és egy elektromos motorral siklottunk a habokon.

Ezzel igencsak megleptük a tó halait, akik, mikor megláttak minket készülődni a tó partján, nyilván már a 3-as tóról is átrendelték a rokonokat, mert Bill Dance óta nem volt akkora burleszk még tó partján, mint a mi pár héttel ezelőtti produkciónk. Annyira leblokkoltak a szédületes változás kapcsán, hogy az első helyen, a nap 2. és 5. dobásával sikerült 2 szép sügeret is kivarázsolni ugyanabból az öbölből.

Na így kell elkezdeni egy 3 órásra tervezett pecát! A fotók után mentek vissza a fiatalok szépen, de tutira nem felejtik el a randit a sebile crankster-rel, amit Zoli ajánl saját dobozában, és ami ismét bizonyította, hogy univerzális csali, még a finnyás fekák sem tudnak neki ellenállni.

A peca vidáman folytatódott, élveztük, hogy tudunk állva pergetni, hogy ki tudjuk nyújtani a lábunkat és nem a seggünk alól kell elővarázsolni a parizeres zsömlét, ha megéhezünk. Szóval úri peca volt a javából!

A crankster mellett a szexisten megabass vibration-x smatra-t is ki akartam próbálni, fantasztikusan dolgozik, tökéletesen veret, ezt egy kilós forma süllő is igazolta, aki azonban a kiemelés előtt úgy döntött, hogy nem szeretne fotómodell lenni.

Volt jó pár ráverésünk, pár akadt is, de lemaradt, de partig több halat nem tudtunk segíteni. Persze nem voltunk csalódottak, a csónak teszt tökéletesen sikerült és igazolódott, hogy még mi ketten, ikea-analfabéták, is képesek vagyunk 15 perc alatt összerakni és szét is szedni az egész szerkót.

Új liga, új kalandok! Alig várom, hogy májusban a Balatonon is tesztelhessük!

PISZ

Péntekre szabit vettünk ki Pistikével, mert megbeszéltük Csabával és Ricsivel, hogy Délegyházára megyünk pecázni. A túra előtt érdeklődtem Z-től, nem sok jóval bíztatott, álmosak még a fekák ebben a hideg vízben, nem igazán lehet őket tűzbe hozni. Csaba viszont biztos volt a sikerben és a jó időben is, bár az a meteorológia, amit én hallgattam esőt mondott. A képek is elmesélik majd, kinek lett igaza, egészen a túra végéig szinte verőfényes napsütés volt. 

Kis késéssel Csabáék is megérkeztek a helyre és elkezdtük összerakni a csónakokat. Mi, a blogomról már jól ismert kis zöld sevylort, amiben a gyerekeimmel alig fértünk el, Csabáék a merev padlójú yamahát. Mi kikészítettük az evezőket, ők a yamaha elektromos motort. Én a parton konstatáltam, hogy nem merem a fényképezőmet magunkkal vinni, ők egy vízhatlan kofferben vitték a fedélzetre a gépeket. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. :) Ricsi mesélte, hogy este még röhögtek rajta, hogy mekkora lenne, ha kiderülne, hogy tényleg ezzel a kis szarral jönnénk ki, és lám. 

A beszállásnál éreztük, hogy ez necces lesz. A helyzetet nem tette könnyebbé, hogy Pisti egy a nap sugaraitól felpuhult ordas nagy kutyaszarba lépett és ezzel a csomaggal készült behajózni...De akkor már mindegy volt. Bemásztunk, 30 kilóra megközelítve a csónak maximális teherbírását és és nekivágtunk a kalandnak. Akik látták, nem hitték el. 

Na de miután elhelyezkedtünk, el is kezdtük vallatni az egyest. Kapásunk nem lett, és miután a csatornában láttunk érkezésünk után egy kis kárászokból álló bandát és egy rájuk próbáló csukát, beeveztem a csatornába. Dobálgattunk itt is, de halat nem kaptunk. 

A kettesen a halőrtől kapott tipp alapján a szigeteket kezdtük vallatni. Eredmény még nem volt, de élveztük a napfényt, a szép környezetet és hogy egyelőre a csónak is ott volt a seggünk alatt. Szép volt az élet na! 

Nem részletezem, elég sokáig nem volt más élvezetünk, míg végül a kettesen találtunk egy részt, ahol opálosabb volt a víz és kicsit mélyebb is és embertelen mennyiségű egyívású félkilós kárász pihikézett. Egyrészt láttuk is, másrészt éreztük is, ahogy kopogott rajtuk a wobbler végig. Néhányat kabátba is sikerült akasztani, de a cél nem ez volt, hanem abban bíztunk, hogy amekkora bulit rendeztek itt a kárászok, az idehozza a ragadozókat is. A party közönségéhez igazítottam a csali méretét és a megabass vision 110 ugrott a kapocsba. 

Kopog, kopog, kopog, elnehezedik, bevág és végre nem kárász, hanem egy kis csinos süllő volt a vendég! 

Na és ebben a súlycsoportban még voltak további vendégeink is, így végre tudtunk örülni a pecának is! 

Természetesen, gyors horogszabadítás után mentek vissza a fiatalok, nekik most más dolguk van! 

Miután süllőkön kívül másba nem akadtunk, hagytuk a pályát, már csak azért is, mert a hely bejáratánál egy nagy fekákból álló csapatot láttunk, akik szartak ugyan a féregre, de gondoltam, hátha a vision jobban érdekli őket is. Dobtam, két tekerés, elnehezedés, egy ütem, bevágás, akasztás, 3 ütem harc, majd megkönnyebbülés. Ott volt, megvolt, de lemaradt. Sebaj, akkor marad fent a vision. 

Közben már közeledett a túra vége és nekünk még szembeszélben kellett visszajutnunk az egyesre. Pistivel hamar egyetértettünk, hogy kirakom és ő a parton sétál vissza: így ő végre kiegyenesítheti a derékszögbe merevedett derekát, én pedig 100 kilót könnyítek a rakományon. 

Miután kiraktam, Pisti percekig csak feküdt a stégen és nyögdécselt. Érezhetően orgazmus közeli élménye volt, hogy végre kiszállhatott a csónakból. 

Az egyes csatornában egy srácot vettem észre a parton, majd egy másodperccel később guggolásának okát is kiszúrtam: 10-12 feka és egy csuka andalogtak a kis beugróban. Egy Nirvana konciról jöhettek, annyi életigenlés volt bennük, úgy tűnt, nem lehet őket felizgatni semmivel. A srác mondta nyugodtan, hogy dobáljak rájuk, ő már akasztott egyet és különben is itt lakik, ő bármikor dobálhat. 

Nem kellett kétszer mondani, a feka féreggel, fehér farokkal 2. dobásra el is csíptem egy kisebbet, de ez a rászívás is annyira volt vehemens, mintha szerencsétlennek a méregkapszulát kellett volna bevenni, nem is sikerült a csónakig húzni. 

"Milyen bottal dobálsz?" - kérdezte a srác. "Ez egy illex ashura." - feleltem. "Nem Te írod a fish&dirt blogot?" - kérdezte.  Meglepődtem de örültem is, hogy belebotlottam egy olvasóba. Kispál Róbert kolléga rendkívül felkészült versenyzőnek tűnt, akitől nyilván lenne mit tanulni feketézés tekintetében. Jól látható volt, hogy régóta olvassa a blogot, mert mikor Pisti megjelent, még azt is tudta, hogy az a kis fos spro duci wobbler Pisti kedvence, ami pénteken is épp a kanócán fityegett. :)

Eleredt az eső, ami egyértelművé tette, hogy itt a vége, pakoltunk és mentünk. Csabáék is előkerültek, ők is fogtak, de azt olvassátok el majd a fishingtime.hu-n! :) 

Killer idő, szép halakat láttunk, szebbecskéket fogtunk, jól szórakoztunk és a túra végén a szart is sikerült kimosni a csónakból, szóval egy jó kis peca volt,egy azok közül, amik segítenek kivárni a május 1-ét! 

PISZ