Van ugye az a tél, meg az a hideg, amikor már mindegy csak rángassa valami a spiccet. Meg van ugye a töketlenkedés, hogy miért nem lehet Január 5-én még dunai engedélyt venni. Vannak továbbá a gyermekeim, főleg a lányom, aki még télen is azt mondja, hogy a "horgászat a legjobb, horgászat a legjobb!". És van az, amikor az ember egyszerűen csak szeretne egy jó, friss, vajban pirtyantott rozmaringos, citromos pisztrángot enni. Na akkor irány Visegrád! 

Haladjunk visszafelé az időben. Ez lett a végeredmény, minden túlzás nélkül, életem legjobb halvacsorája volt, semmi flikk-flakk, vaj, só, rozmaring, citrom, gutten tag. Meg tudtam volna enni még kettőt. 

De hogy is jutottunk idáig: Villő és Vince is melegen felöltözött és már indultunk is a visegrádi pisztrángos tavakhoz. Aki még nem járt itt, csodálatos erdei környezetben laknak ezek a kis tavak, de itt a vadregény véget is ér, mert a tavak tele vannak pisztránggal, így komolyan kellett húzni az időt, szereléssel, a halak elrendezésével, hogy 1 óra legyen az 5 pisztráng megfogása. Na de nem is ez volt a lényeg: Villő úszózva, ha már nyáron ezt fejlesztette a tökélyre, Vincus pedig pergetve 2-2 pisztrángot is elkaptak. 

Én szerényen beértem egy pisztránggal, bíztam kicsit benne, hogy kell majd legalább 3-at dobnom egy halhoz, de nem így lett, elsőre leverte a kis flat crank 3D-t így alig 2 perc volt nekem az élmény, de jó volt, és a srácok imádták!! :) 

500 Ft egy bot és 1680Ft a pisztráng kilója, nem olcsó, de kiváló mulatság gyerekekkel, mindenkinek ajánlom! És utána a halvacsora....tökéletes!

Készült két videó is: 

Villő fáraszt: 

Vincus és a prisztláng: 

Pisz

Hosszú volt a várakozás az ünnepek alatt, alig vártam már, hogy végre lejussak a vízhez. Ötletem nagyon nem volt, semelyik helyben nem bíztam túlságosan. 

A hezitálásnak az vetett véget, hogy megjött Amerikából a második Cabela's szállítmány, amibe belecsempésztem egy új Daiwa casting modellt. Nos, akkor az eredmény nem is annyira fontos, legyen ez egy tesztelés. A másik okom a tesztelésre az volt, hogy kb. pont egy éve vettem egy kis kézi halradart, amit soha nem használtam ez előtt. Na ez így már tökéletes, éppen elég ok, a kocsiba ülni. 

Az egyik szentendrei helyemre mentem, ebben a mai, csodálatos időben. A nap sütött, nem volt hideg, minden adott volt egy kis barangoláshoz dobálgatással. 

Úgy tűnik ez a tél a meglepő Spa élményekről fog szólni, az eddigi legigényesebb, legpatinánsabb hajléktalan Spa-ját alakították ki rendkívül igényes és a barokk iránt ösztönösen lelkesedő homeless designer-ek a kedvenc szentendrei pályám mellett. A víz forró volt, a barokk aranykeretes tükör igéző, egy pillanatra elgondolkodtam a fürdésen, de aztán úgy gondoltam egyetlen bőrgyógyászt sem teszek gazdaggá az elkövetkező évben. 

A fürdés helyett inkább a pecát választottam, de előtte radarozzuk le a pályát! 

Az első gyönyörűség, hogy ez az új kis Daiwa maga a csoda, a régi Quantum-omhoz képest! Olyan, mint az álom, és lazán dobok vele akkorát, mint a peremfutóval. Végre, végre, értem miért lelkesednek annyira a multis kollégák! 

Na a második tapasztalat pedig az volt, hogy ostoba egy ember voltam, hogy eddig nem használtam a radart! Nem egy bonyolult jószág, nyilván halak felderítésére teljesen alkalmatlan, de arra tökéletes, hogy a pergetni való pályát lecsekkoljuk. Zseniális! Persze, ahol nincs hal, ott ez sem segít, de jelentősen megkönnyíti az ismeretlen pályák átnézését. 

Fantasztikus idő volt, mintha áprilist írtunk volna. Jól mutatott a szerkó a fűben, és mivel a halak nem szórakoztattak, fotóztam. 

Halmentes lett az év első pecája, de nem bántam. És hát ilyen pályán, ilyen időben akkor is öröm a pergetés, ha az ember nem fog semmit. Nem igaz, drága Feleim? :) 

PISZ