Lomtalanításra készülve előkerült a padlásról egy doboz, tele régi fényképekkel. Ebben a dobozban lapult az összes olyan horgászfotóm, amit még múltszázadi módszerekkel, hagyományos filmes géppel rögzítettem.

Na és akkor felszakadtak az emlékek. Annyira jó volt újra látni ezeket a képeket és újraélni az emlékeket. Ebből is látszik, hogy már elég öreg vagyok a nosztalgiázáshoz.

Kezdjük az elején.

Engem sajnos senki nem tanított horgászni. Nem volt senki a közelemben, aki megmutatta volna, mit és hogyan ezért az első horgászbotos próbálkozásaim sorra kudarccal végződtek, ezért az első 1-2 évben (10-11 évesen) 1x1-es kishalfogó hálóval kergettem a halakat. A képen épp a Tiszán voltunk és emlékszem 3 nap alatt sikerült két termetes dévért és egy törpét fogni. A mennyben éreztem magam.

Aztán szépen lassan megtanultam könyvből a csomókat és sokat olvasva sajátítottam el a különböző technikákat. Majd Balatonmáriafürdőn megismerkedtem Zsoltikával, aki bár fiatalabb volt nálam, de őt a papája megtanította már erre-arra így általa, vele a gyakorlatban is kamatoztathattam az elméleti tudást.

A legemlékezetesebb kasza egy olyan délután volt, mikor klasszikus önetetős kéthorgos szerkóval egyetlen délután alatt hárman kikalapáltunk 33 dévért. Mi voltunk a kőgát királyai!

Jól látszik, hogy a felkészült horgász strandpapucsban megy a kőgátra. Ezt akkor hagytam abba, amikor egy vihar és jégeső a kövön ért, menekülés közben szétszakadt a papucsom és véresre zúztam a lábfejem a köveken.

Na aztán, ahogy cseperedtem jöttek a komolyabb szerkók, a nagyobb pecák és a nagyobb halak.

15 éves lehettem, amikor egy Medárd idején borzalmasan beindultak a busák a Nyugati övcsatornán. A vitorláskikötőben a hajók tulajdonosai kint álltak a hajók végében és lapáttal csapkodták le a dögöket a hajójukról, hogy ne verjék szét a motort. Láttunk olyat, hogy szabadstandon egy 100 méteres sávban elindulnak a busák, egyszerre 10-15 állat volt a levegőben és jöttek ki a nyílt víz felé. Embertelen volt, ilyen invázió azóta sem volt Márián. Na ebbe sikerült belenyúlni és nyílván nem hiszi el senki sem, de szabályosan szájba akasztva fogtam egy ruszki körforgó villantóval egy 30 kilós fehér busát.

Pistike és egy volt gimis osztálytársam volt a csónakban, 4 órás volt a fárasztás, közben beindult a vihar, amitől a gimis osztálytárs úgy beszart, hogy kiúszott a partra. Ketten maradtunk Pistikével, a hal még húzott minket befelé, kb 1500 méterre lehettünk a parttól, amikor egy vitorlás kijött értünk és visszavontatott a part közelébe, majd a csónakból kimászva (én bezuhanva, de a botot el nem engedve) sikerült a dögöt megvágózni.

Soha nem fogom elfelejteni azt az extázist, amit akkor éreztünk! Soha nem is láttunk addig még ekkora halat. Embertelen volt. Utána még napokig azt álmodtam, hogy ezzel a hallal harcolok, de elvesztem.

Aztán szépen lassan rákanyarodtam a rablóhalazásra, és azóta sem sikerült erről lejönnöm. De erről a következő részben írok majd.

PISZ

A múlt héten nagy pofást kaptunk Pistikével, amikor mi hitehagyottan pontyozgattunk a balatonmáriafürdői kőgáton és reggel 8 magasságában egy öreg csóka egy elgyepált sárga twisterrel kiharcolt egy másfeles fogast mellettünk. Uhhh...mekkora blama. Süllőszezon elején nekünk nem lenne szabad elengednünk a pergető botot, de mi megtettük, némi kudarc után és meg is kaptuk a büntetést.

Na ma reggel már nem voltunk hajlandóak elkövetni ezt a hibát. Extra volt, hogy Zsocc is kis hazánkba látogatott, persze a budget légitársaság gépén nem utaztatta a botparkját, de mint hamarosan kiderül, ez nem jelentett neki gondot.

Hajnali 5 körül értünk ki, szerencsére nem volt senki a spiccen. Illetve egy srác csak, aki 3kor ment ki, de nagyon fegyelmezetten párhuzamosan voltak berakva a fenekezői, alig foglalt el valamit a pályából. Meglepő volt, hogy nincs kint senki, mert előző hétvégén tele volt a kő, mintha csak ingyen sört és virslit osztott volna a Máltai Szeretetszolgálat a munka ünnepe alkalmából.

Szóval, miénk a pálya, Zsocc pergető motyó hiányában neki ült úszózni, Pisti meg bedobta a fenekezős süllőző motyót. Még pénteken Zsocc állítólag első dobásra fogott a fenekezővel egy kiló harmincas süllőt, így Pistinek is ebben volt most a nagyobb hite. Bepakoltam én is a feedert egy virgonc kis snecivel, de tudtam, max szerencsétlen kövesek fogják piszkálni, azok is minek.

Jött pár köves menetrendszerűen, de ma reggel velük volt a szerencse, mindegyiknek a szája szélében ült a horog, így komolyabb gond nélkül tehettük őket vissza.

Na 7 körül eszembe jutott a múlt hétvége, összeraktam a kis Ashurámat, fel a 26-os fluor carbon előke és egy sárga Sandra gumit kötöttem fel 12-es fejjel.

Harmadik dobásnál járhattam, amikor a kötől 20 méterre az egyik emelés után kemény ütést kaptam, válaszoltam is a váratlan vendégnek, mondtam "halló" és ő szerencsére vonalban maradt. Egy jó 70 dekás köves hörpölte be a 9 centis gumit. Persze komolyabb sérülés nélkül megúszta a pajti, mehetett is szépen vissza.

Aztán még két dobás és megvolt a következő. Aztán minden dobásnál, de tényleg minden dobásnál vagy akasztás vagy rávágás. Mi van itt? Mennyi itt a köves? 

Na ekkor már Zsocc és Pisti is kedvet kaptak, Zsoccnak átadtam a botomat, hamar kikalapált ő is kettőt, rövid fotózás, majd mentek vissza. Pisti is felkötött egy Sandrát és hamar ő is leigazolt egy tüskés versenyzőt.

Tökéletes volt a reggel, volt akció, ment a hal. Persze nem a kövesek miatt jöttünk, őket nem akartuk igazán zargatni, de hát mohóbbak voltak, mint a kapafogú nagytesók. Közben néhány nagytestű balin is ott rendetlenkedett, de nem akartunk bedőlni, múlt hétvégén már véresre dobáltuk a kezünket, de nem tudtunk kivenni egyet sem.

De a ma reggel más volt. Akasztottam egy kövest, de lemaradt, épp szólok a többieknek, hogy bazze, megvolt, de lemaradt, majd a kövezés miatt elkezdem felhúzni a sárga gumit, amikor a lábam előtt rárobban egy torpedó. 3 méter zsinór volt kint, azonnal felsír az orsóm és felrobban a vízfelszín előttem...Az első igazán komoly versenyző az Ashurán. De esélye sincs. 2 perc alatt megszelidítem és már csúszik is a kövek közé a majd 3 kilós balin. Nem érem át a tarkóját, a kopoltyúnál fogom meg és emelem ki. YESSS! Megvan! Balin - pipa.

Zsocc serényen dobálgat Pisti botjával, de beszakít egy Sandrát. Adok neki egy 11 cetis fehéret, kicsit nézegeti, hogy nem lesz-e túl nagy, majd egyet dob, alig ér le a gumi, máris bevágás és a puha kis bot karikában! Zsocc nyugodtan fáraszt, azt gondoljuk balin, de nem egy kettőfeles süllő érkezik meg a szákba. Mondom kettőfeles. Partról a Balatonon. Zsocc legnagyobb pergetve fogott balatoni süllője.

A finishben én még elkapok egy 42 centis kövest, megy ő is vissza a pajtásaihoz. Nem tudom pontosan megmondani, hogy hány halat fogtunk összesen. És ez annyira király! Király, hogy van még ilyen reggel a Balatonon, hogy nem emlékszel 4 óra elteltével, hogy összesen mennyi ragadozót fogtál. Mindenkinek hasonló reggeleket kívánok, éljen a csodálatos Balaton és éljen Sandra!

PISZ!