Úgy adódott, hogy Pistivel mindketten ráértünk most szombaton. - Hova menjünk? - kérdeztem Pistitől a telefonban. - Nem tudom vazz, találd ki - jött a válasz. Gondolkodtam kicsit, aztán eszembe jutott a sok szép kép, amiket Z-től és a többi megszállott multistól láttam a facebook-on Délegyházáról, hát nem is gondolkodtam tovább.

Pénteken este még kicsit kifaggattam Z-t, én ugyanis még nem voltam Délegyházán, illetve felszerelkeztem még pár feketés csodával. Szoknyás jig, daiwa rákok, mann's gumigiliszták, bullet ólom, és minden, amiről azt gondoltam, hogy megeszi majd a feka.

Nem kapkodtuk el az indulást, Pisti előző este Pécsen koncertezett, 10-kor randiztunk a Soroksárin. 11-kor már engedéllyel és nagy reményekkel szereltünk az 1-es tó partján. Élt a víz, az idő (ekkor még) szép volt, és végre, végre előszedhettem a vadítóan sárga botomat, aminek ez volt az első igazi bevetése. 26-os trabucco fluor carbon előkére szereltem a texas rig-et, fel a daiwa rákocskát és indulhatott is a menet!

Egyből az első helyen láttunk kis feketéket a kisvízben baba halakra vadászni, azonnal megjött a bizsergés, az Ebro-s fíling jött meg mindkettőnknek és kezdtük elhínni, hogy ma fogunk.

Pistike is igen lelkesen dobálgatott a 3 óra alvás ellenére. 

Aztán telni kezdtek az órák, volt néhány rávágásom, de nem sikerült akasztani. Elkezdtem cserélgetni: szoknyás jig, fekete-fehér 9 centis gumikukaccal, aztán vissza a texas rig-hez, de másik rák, szóval ment a varia, de nem hozott halat.

Felmentünk a csatornán a 2-es tóhoz, de akkor elkezdett brutálisan esni, ezért úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk és inkább az egyes tó másik felét dobáljuk le, hogy ha még szarabbra fordulna az idő ne legyünk 5 km-re a kocsitól.

Pisti ekkor már visszatért az Ebro-n már erősen bizonyított kis duci spro wobbleréhez, én még a gumikat erőltettem.

És akkor megtört a jég! Pisti a part mellett egy virgonc kis csukeszt akasztott!

A legjobbkor, már kezdett kijönni rajtunk a fásult öregember, aki már a derekát fájlalja meg már a poénok sem röpködtek úgy, szóval még bifidusz eszenzis sem kellett hozzá, csak egy kis nyálkás csuka-gyerek, hogy revitalizálódjunk és lelkesen folytassuk tovább a melót!

Természetesen a fotó után már ment is vissza a baby!

4-5 perccel később ismét Pistike volt a hangosabb! - Megvan bazze, fekete! - Yes megvolt az első délegyházi fekete, ezekért jöttünk, velük akartunk randizni. Ok, hát ő sem volt egy óriás, de ez nem vett el semmit az örömből. Először vagyunk a vízen, nincs semmi helyismeretünk, és mégis megtaláltuk a halakat. 

Természetesen a feka is azonnal ment vissza, aki esetleg nem tudja, Délegyházán zseniális módon védik a feka állományt, minden fekát vissza kell dobni mérettől függetlenül. Nem is csoda, hogy erős ott az állomány!

Na ok, boldogok vagyunk, de azért nekem sem ártana már egy hal, itt a kezemben ez a rikító pálca, amivel ha tilosban járnék, még 300 méterről vak sötétben is kiszúrna az ellenőr, szóval hát fel kéne már avatni. Hát le a gumikkal és fel a kis fostalicska spro power catcher-t, amivel az Ebro-n is átraktam az összes fekát a palánkon, de meggyőződésem, hogy csak azért, mert annyira szar az a wobbler és annyira viccesen lehet csak vezetni, hogy a sok profin vezetett gumicsodán szocializálódott fekánál pont ez a rikiító vizibohóc b***ta ki a biztosítékot. Na lássuk, hátha itt is működik!

Működött. 30 percen belül megvolt a feka, aztán egy csuka majd egy süllő is ráadásként. Ment mindenki haza a buli után, nyilván azóta sem értik mi történt, hogy ennyire még soha nem lettek átverve. De az a kis izé, annyira gnóm módon mozgott, hogy csak igazi lehetett. Hát mégsem.

Közben Pisti kipattintott még egy fekát. Ment a bolt rendesen.

Aztán megint jött a rohadt eső. De most sokkal brutálisabban, mint eddig. Elmentünk a kocsihoz és magunkhoz vettünk némi kaját, illetve pár wobbler-t. Én felraktam egy 7-es ssr-t. De már nem voltunk sem fittek, sem éhesek, ha nem is fogtunk nagyokat, de 6 halat a partra tereltünk, volt feka, csuka, süllő, mit kívánhatna még ez ember, az új bot méltó módon felavatva! Na jó még egyet. És a hosszú haltalanság, a kuss után, kb. tényleg az utolsó dobásra az ssr elkapott még egy süllőt! 

Ennyi, mehetünk. - Állapítottuk meg mind a ketten. Ömleni kezdett az eső, mikor a kocsihoz értünk, épp időben ért véget a kaland. Tökéletes volt ez a nap, 7 halunk volt, nagyon élveztük a peca minden percét és el is döntöttük, hogy visszajövünk, mert mindhárom halfajból szeretnénk meghívni a szombati buli résztvevőinek a kedves szüleit és nagyszüleit egy baráti szülői értekezletre, ahonnan egy gyors csoportkép után, mindenki szabadon távozhat.

Nekem a C&R túl elcsépelt, legyen inkább Live and let Live! :)

PISZ

Végre végre lejutottam ezen a hétvégén a Balatonhoz. Persze imádom a Dunát, de azért a nagy szerelem nekem a Balaton, itt kezdtem horgászni, itt voltam gyerek, kis túlzással itt nőttem fel.

Szoval bezsongva, várakozásokkal telve keltem vasárnap reggel 5:30-kor. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiléptem az ajtón, pofánvert a hideg. -5 fok volt, nem mondhatnám, hogy várva vártam az etetőanyag bekeverését a 4 fokos vízben.

Ja igen, persze, ez egy olyan blog, ahol, főleg pergetésről szoktam írni. De ugye március elején ez elég furcsa lenne, mivel minden normális ragadozóra tilalom van. Szóval igazából csak arra vágytam, hogy üssek valamit, érezzem a halat a boton, legyen halszagú a kezem és elkezdődjön már végre nekem is ez a szezon.

Amikor a parta értem, leesett az állam a látványtól. A Balaton még mindig el tud varázsolni.

Ahogy a görcs engedte, elkezdtem készülni. Először végignéztem a két öblöt, hol látok mozgást. A babahalak mindenhol virgonckodtak a víz tetején ez jó jel, van élet, de persze kérdés, van-e rendes hal is alattuk.

Etettem (ez fájt ebben az időben) szereltem (ez nagyon sokáig tartott ebben az időben) dobtam és vártam, de semmi. 30 perc így telt el, aztán mikor megjött a nap is és én is kiolvadtam, akkor elkezdtem végigpásztázni a pályát. 1 órával a peca megkezdése után megtaláltam őket...

Az első kapásom után kemény ellenfél rázta az ötös bolognait és egy 30 dekás bodorka landolt a szárazon. A szezon első hala nem is apró!

Újra csaliztam, szerencsére még a csontik is elég gémberedettek voltak ebben az időben és jött is azonnal a kapás rendesen dolgozott a következő jelölt, sőt keményebben, mint az első, egy 40 dekás tökéletes szépség pihegett a kezemben.

Zseniális, fantasztikus, már nem is fáztam és már a szemközti fán ülő mosolygó mókus is elégedetten rágcsálta a mogyorót, gondolta a csávó nem jött hiába ma reggel.

Nem tudtam olyan mélységet állítani, hogy 20-nál tovább kelljen számolnom a kövezkező halig. Pikk-pakk összejött 21 keszeg. Tökéletesen elégedett voltam. Nem zargattam a ragadozókat, és mégis szuperül szórakoztam. Megvolt a fíling, görbült a bot, sütött a nap, ott volt a balaton, meglett a halszag, szóval minden rendben volt.

A végén készült egy csoportkép, aztán ment vissza mindenki a helyére.

Jobb volt a reggel, mint terveztem, elégedetten mentem haza.

A ház előtt összefutottam a szomszéddal, aki ott él és szintén horgász. Na csak ez a közös bennünk, hogy van mindkettőnknek horgászbotja. Mert ő azért tavaly segített a havernak kapával meglékelni a szerencsétlen 50 kilós döglődő harcsát a strandon, szóval nem egyezik az ízlésünk.

Meséli, hogy milyen kár, hogy nem voltam itt decemberben és januárban, mert abban a két öbölben, ahol aznap én is pecáztam, nagyon ment a süllő. Úszó, 30 centis ereszték és 5-10 percenként kapás. 60 deka és 2 kiló között jöttek. Ő csak hármat négyet vitt el egy este, de volt aki ennél többet is. Ő mondjuk csak tízszer volt lent, de ő így is elhozott 80-at (khm, az mintha alkalmanként 8 lenne nem 3-4...) De tud olyanról, aki csak Januárban elvitt 150 süllőt (mondom SZÁZÖTVENET!) Szóval nagyon ment és szerencsére az ellenőrök feléjük sem néztek, kár, hogy nem jöttem mert nagy kasza volt...

Hello jókedv, hello öröm. Itt a vége. Bohockodok itt én a keszegekkel, meg melengeti itt a szívemet, hogy nem is piszkáltam a ragadozókat, miközben a nép ott kaszál, ahol van mit. És akkor rájöttem, hogy mi mindnyájan, akik prevencióról beszélünk, meg arról, hogy keccs end rilíz, meg a szakírók, akik próbálnak példát állítani, hogyan is kell, meg mi a morál, mi mennyire nem látjuk a filmet.

Persze, mi, akik arról vitatkozunk, hogy a 60 vagy a 110 rugós orsó bírja-e tovább, mi könnyedén magyarázunk erkölcsről, meg arról, hogy milyen nagyszerű érzés a halat visszaengedni, de ott a Kővágóörsi alkoholista leszázalékolt 43 éves rokkantnyugdíjas bányász, aki a neptun orsóra feltekeri a 25-ös teknőcöt, felrakja az üvegszálas germinára és kipakol egy hónap alatt 150 süllőt a Balatonból. Szarik ő ránk és a dumára, fogja ő a drága pénzt magyar horgászra pazarolni, mikor ezerért adja el a süllőt a többit meg megeszi vagy megy a disznóknak, de akkor is ingyen van...Mer ugye az ellenőrnek se híre se hamva, abban a nagy hidegben fog is ő Pálkövén járőrözni, még a végén megverik.

Csak tegyük fel, hogy 20-an tudtak a buliról (nyilván többen). Tegyük fel, hogy voltak azért szerényebbek, vagy, akik nem szeretnek halat pucolni, számoljunk egy 100-as átlagot a pálkövei öblökre havonta. Egyetlen településen a sporttársak kikapáltak 2 hónap alatt 4000 süllőt. 300 négyzetméterről.

Szóval lehet itt gyepálni a rabsicokat, meg a kormoránokat, de ilyen az átlag, egyszerűen nem érdemeljük meg a Balatont a Dunát vagy a Tiszát. De van erre is megoldás: fuck prevention, éljen a kontrol és a büntetés!

Az a jóember, aki elviszi a 150 süllőt, és mondjuk a delma margarinos dobozban véletlenül talál egy londonyi hétvégét a párjával, az meg fogja venni a jegyet az emeletes buszon? Meg, mert annyit még talán az ő csökött agya is megért, hogy az nem olyan nagy buli, ha megbasszák 1000 fontra, ha nincs jegye. 1000 font.

Adják a horgászjegyekből befolyó bevételt vagy annak jelentős részét az önkormányzatoknak, a bevétel töredékéből lehet üzemeltetni néhány szigorú-bajszú ellenőrt és legyen 200 ropi a büntetés az első bakinál, 300 a következőnél és fél misi a harmadiknál. És akkor az önkormányzat motíválva lesz, hogy elkapja a szarháziakat.

Persze még jobb lenne, ha levágnák a kezét annak, aki lop, volt már ilyen a történelemben, esetleg ott helyben tarkólövés, és akkor, ha már mindenkinek lenne egy haverja, akit a kaller tarkónlőtt, akkor rend lenne a parton.

Ameddig ez nem lesz így, addig baszhatjuk. Mondom nem mi, fehérgalléros horgászok, meg lehet engem is téríteni a c&r-nek, de nem mi vagyunk a többség. És ameddig nem lesz radikális kontrol és büntetés, addig nem lesz semmi.

Szép az új balatoni rend, meg, hogy májusig nem lehet csónak a tavon, de ezt is a szomszédtól tudom, hogy bosszankodtak is a rabsic haverok, mert akkor most köllött venni egy vitorlást. Mer az ugye lehet a vizen, meg azt ugye nem kutathatja át a kaller, mer az magántulajdon.

Faxom de ez van.