A blogger rémálma, mikor élete egyik legjobb pecája után, a vendéglátója megkéri, hogy 2 hónapig kussoljon az élményről. Pontosan ez történt, mikor Vass Csabával kifelé motoroztunk úgy éjfél körül a Dunáról.

Ma végre megjelent a Magyar Horgász és benne a közös kalandunk, ami egyrészt meghozta nekem a világhírnevet, másrészt megírhatom, hogy mi is történt. Illetve csak ráfűznék Csaba cikkére, ami frankón és hűen adja vissza azt az estét.

Kicsit az előzményekről: Ez egy keddi nap volt, előző nap Csaba hívott, hogy szépen fogott aznap, menni kéne. Előtte már terveztük, de nem jött össze, most viszont már nem csak a közös peca élménye kecsegtetett, de a várható halfogásé is. Nos én itthon mindent megígértem, bevállaltam: mosogatás, takarítás és hogy nincs idén több peca, de ezen most ott kell lennem. És bejött. Összepakoltam még este, be a kocsiba, meló és 6-kor már a Voda garázsában, kocsiban átvedlés, és irány a megbeszélt hely.

Ahogy Mr. Wolf mondaná, "azért ne kezdjük el itt sz**ni egymás faxát" - de tény, hogy van abban valami hihetetlen és izgalmas, mikor azzal a sráccal találkozol, akinek eddig csak a cikkeit olvastad és csorgattad a nyálad a képeire, és akkor ott áll és megyünk együtt pecálni.

Hát igen, kaptam csalit. Miután én parti patkány vagyok a Dunán, kevés mélyen járó wobblerem van. És pont az nem volt, ami ott a király volt, így kaptam Csabától. Jó érzés volt, hogy halat akar velem fogatni.

Hát igen, az az első dobás valóban kurtára sikerült, ami kellemetlenebb volt, hogy a kövön landolt. Na de aztán egy kis igazítás a multin és már suhant is a kis dagi wobbler. És ahogy a cikkben is van: oda dobtam, ahova Csaba mondta, és abban a pillanatban, amikor mondta, ütött a süllő. Ennyi. Emberünk úgy ismeri a medret, mintha nem lenne benne víz, úgy vágja, hogy mikor merre jár a hal, mintha a süllők mozgása benne lenne az igo-ban. Ez különbözteti meg a lelkes amatőrt a profitól. Meg ugye az az 1500-al több vízen töltött óra.

Szóval az első normális dobással megfogtam az eddigi legnagyobb süllőmet. Csaba mérlege sajnos nem pontos, az a hal 4 kiló volt, csak Csaba nem akarta, hogy elbízzam magamat, ezért 3,90-et mondott.

Ő persze egy 4,30-assal zárt, hogy véletlenül se felejtsem el, ki is focizik hazai pályán, illetve egyet még rám vert az "aprajából", így zártunk 3:2-re, de igazából pont leszartam a végeredményt, mert az, hogy ott lehettem, hogy együtt nyomhattuk, és hogy megvolt az eddig legnagyobb sütyim, nekem pont elég volt.

 A buli végén a szokásos szertartás következett a fotózás után, a halak gondos visszaengedése. Ilyet nem láttam még: Csaba hosszú percekig dajkálta a 4 fokos vízben a halakat, míg azok magukhoz nem tértek és el nem úsztak.

Csaba a példa arra, hogy van igazság még ebben az országban is: ha valaki ennyire szereti és tiszteli a halakat, a vizet, az igen is fogjon sok szép halat.

Killer volt, remélem lesz folytatás!

PISZ

Hölgyeim és Uraim!

Holnap megyek Zsolt barátomhoz és szombaton a tervek szerint meglátogatjuk a német süllőket.

Hát ez elég jól hangzik. Főleg, hogy a sexy kis illex ashura shooting star botom ott vár Zsoltinál. Illő felavatás lenne egy hármas germán süllővel. Ha így lesz itt írom meg azonnal!

Remélem folyt. köv.

PISZ