Múlt héten azt a hírt kaptam, hogy a Balaton északi partján (látjátok még a települést sem árulom el, nem hiába, a helyismeret a legnagyobb kincs) láttak a nádas előtt egy nagy, 2 méter körüli harcsát.

Éreztem, hogy ez az én lehetőségem, a helyet kevesen ismerik, senki nem vadászik ott harcsára, összeraktam egy erős harcsapergető holmit, illetve az Ebro-ra optimalizált botot, rajta egy házi óriásantennás megoldással, az Ebro-n tanult 10/0 egyágú és alatta nagy hármashorog kombóval szereltem.

Nem kevés kavarás, csónakszerzés és időpont választás valamint családi paktumok megkötése (másnap a feleségem egész nap egyedül lehet a strandon és én viszem a gyerek-bizniszt) után vasárnap este 8 előtt már ott ültem a megfelelő helyen. A harcsázóra egy délelőtt fogott virgonc fél kilós dévért tettem, egyágú a hátba, hármas az oldalúszó porcos tövébe, ahogy kell, és már repült is a nád elé. Szépen beállítottam a mélységet, 40 cm-rel a vízfelszín alatt veretett a csali. Pergetésre esély sem volt, olyan hínaras volt ott a pálya.

Hogy könnyebben röpüljön az idő, beraktam egy süllőzőt is, amin 30 perc után jelentkezett is a kapás, de sajnos mielőtt bevágtam volna, a delikvens ott is hagyta a fagyasztott küszt.

Gyönyörű holdvilágos éjszaka volt enyhe nyugati széllel. Tökéletes idő egy nagy harcsa elejtéséhez...

11 körül végre meghallottam az első rablást, hatalmas robbanás volt a nádból 30-40 méterre a csalimtól. Lámpát nem kapcsoltam, mozdulni sem mertem a csónakban, kezem a boton és feszülten vártam... Tudtam, hogy a kapás elemi erejű lesz, hiába a nyitott nyeletőfék az egész bot bele fog remegni az első rántásba...

Bele is remegett volna, ha történt volna bármi is, de nem történt. Hajnali 2-ig ültem ott úgy, hogy semmi nem történt, a süllőzőn sem, pedig volt még 2 harcsarablás az úszóm körül. Mikor kivettem a keszeget ugyanolyan virgonc volt, mint mikor betettem.

Ha nem fogtam lófaxt se, akkor miért írtam meg? Hát mert a horgászataink többsége azért így szokott alakulni, hogy megvannak a várakozások, a tervek, adottak a körülmények, ideális az eszköz, ott a hal a környéken, minden harmóniában és mégsem történik semmi.

Annyira bele vagyunk szerelmesedve ebbe a sportba, hogy az ilyen kudarcok sem tántorítanak, sőt további kitartásra sarkalnak. Én például biztos vagyok abban, hogy még idén kiveszem azt a kettes harit abból a nádasból...

Pisz

Pistivel és Zsoltival is sok mindenhez értünk talán egy kicsit, sok dolgot kipróbáltunk, de úgy istenigazából és leginkább azt hiszem a balatoni balin-pergetés a mi igazi szakmánk.

Fogtuk kőgátról, csónakból, de legszívesebben a vízben gyalogolva a csapat után a nádas előtt, fogtunk sokat és még fogjuk őket ma is szép számban. Egy balinpergetős peca gondolata bármilyen más programot üt mindhármunknál (család kivétel).

Pisti az ezüst körforgóra esküszik és igaza van, még mindig az egyik legfogósabb darab. Aki Abu Reflex-et talál valahol ne hagyjon a boltban egy darabot se, mert azt mindig megeszi a balin. Ha Pisti nekiáll a balinoknak, akkor ott biztos lesznek áldozatok.

Nekem nagyon bejött idén az x-rap a villámkeszegek ellen, de ahogy megállt, én is Pisti kedvencéhez nyúltam. A fluor előke nagyon ajánlott, főleg ha nem olyan viharos a víz, mint itt a képen és jól lát a balin.

A balatoni balinozás egyidős a barátságunkkal ezért is kötődünk hozzá ennyire.

Pisz