Ajjjjajaj! Most találtam néztem újra ezt a videót és már a "nos"-nál éreztem, hogy húúú bazze, itt azért még fingom sem volt, hogy mit és hogyan is kellene mondani. Mindenkinek meg kell találnia a stílusát, hát itt én még azt sem tudtam, hogy keresem. :) 

Mindnyájunkban, akik írunk, pofázunk, filmezünk a pecáról ott lakik egy kis Hunyadi, egy kis Bokor. Sajnos főleg Bokor. Persze, hiszen a havi Biblia volt a Magyar Horgász azokban az időkben, mikor ez volt az egyetlen hírforrás a szomjas pecásoknak, amikor nem volt még net és nem volt mondjuk Fishing Time. Ittuk a mester mesterkélt szavait és csodáltuk a szép halakat, amelyek néha nagyon hasonlítottak az előző számban látottakra. Nah, itt én még Bokor stílusát hoztam a magyarszakos hátteremmel és persze valamit még Öveges professzor okoskodó stílusából és így lett egy kilós balin fárasztásából tudományos értkezés. Szerencsére ez is a multé, meg az a szarfos BB bold is, amivel ennyire gyatra videót lehetett csak csinálni. De azért jót derültem, valahol el kellett kezdeni :) 

 Pisz! 

Egy párszor már elképzeltem, hogy milyen lesz, amikor végre legelőször fogunk vízre szállni a saját hajómmal, birtokában a szükséges okmányoknak, kötelező felszereléseknek, szóval ezt a napot már sokszor elképzeltem, de a tegnap felülmúlt minden álmot. 

Verőfényes napsütés fogadott minket a dunaújvárosi kikötőben, láttam, hogy Csaba is vízen van, a kocsija ott volt de a hajója nem, kényelmesen becuccoltunk, beröffentettük a verdát és már csorogtunk is kifelé a kikötőből. 

Ahogy elhagytuk a szűk szakaszt és az ott pecázó helyi erőket, ráhúztam a gázkarra és a YAM 430-as a 20 lovas Yamahával, még 3 emberrel és teljes menetfelszereléssel is úgy megindult, mint az álom! Szeltük a habokat és kurjongattunk, mert hát tény, hogy a legjobb helyen voltunk a legjobb időben. Ez ritka ám. 

Nem számoltam igazán halfogással, fel akartuk deríteni a terepet, szét akartunk nézni, saját helyeket keresve. Bár Csaba is itt rezidens és sok klassz helyén volt alkalmam pecázni, természetesen nem azért jöttünk ide, hogy az ő helyeit koptassuk, hanem, hogy sajátokat találjunk. Sokat tanultam Csabától a közös pecák alatt arról, hogy melyik hely lehet ideális süllőtartó pálya. Ez alapján engedtünk el jónak tűnő helyeket, mert például túl gyors volt ott a víz és vetettünk horgonyt végül egy lassú, viszonylag mély és márgás pályán. 

Sokadik dobásra valaki rányúlt a karamell színű flitteres Sandrára. Megütötte, de nem fogta meg rendesen. BAZZE! Öröm és boszúság egyben, de a lényeg, jó helyen vagyunk!! Repül azonnal a csali ugyanoda, és BUMM, most nem hibázta el és én sem! A speedmaster szépen görbül, termetes játszópajtásra akadtam. 

Na és ami ezután jött, azt Lalinak hála ez a zseniális szuperfrankó video meséli el! A FIH logó pedig Pisti kezét dicséri!  

Szerintem életemben először fogtam ilyen termetes süllőt nappal. Ráadásul napsütésben tiszta vízben. Félelmetes érzés volt, ahogy megcsillant a víz alatt védekező szépséges hal! 

Tökéletes nap, tökéletes befejezése! Megjöttünk és ezt már a dunaújvárosi süllők is tudják! 

PISZ!!