A szezon már tart egy ideje, sajnos nekem mégis tegnap este volt először alkalmam belekóstolni. Csaba várt minket, Pistike is ráért, így megejtettük az első közös pecát a Dunán így hármasban.

A dunaújvárosi kikötőben találkoztunk, amit Csabáék fantasztikusan rendbe raktak az idei évben. Nem láttam előtte, de abból, amit Csaba mesélt egy romhalom és szemétkupac lehetett előtte. A kikötőben még alkalmi szállása is lehet a megfáradt pecásnak, így akár több napos túrák is tervezhetők ide.

Na de a várva várt peca. Bepattantunk Csaba új verdájába, nagyon pöpec jószág, és már hasítottunk is az egyik csukázó pálya felé. Olyan gyönyörű helyeken haladtunk végig, hogy Pistivel szemünk-szánk tátva maradt.

Ott fészkel két sas arra. Látjátok az ott a hód, tavalyelőtti ellés lehet. Jé, egy szürke gém ott előttünk a vízen. Ezek a mondatok röpködtek az út alatt. Kétségtelen azonban, hogy minket elsősorban a magyar fauna kopoltyús tagjai érdekeltek! Csaba először egy csini kis patakon keresztül egy rejtett csukázó pályára próbált meg bevinni minket, elképesztő dzsungelen keresztül, de sajnos 2 méterre, a paradicsomtól elfogyott a víz alólunk… Nyomás vissza. Az idő szalad, megyen már a nap lefelé, ezért átzúztunk egy másik pályára, hasonló adottságokkal.

Itt ugyanazon a helyen az én magnum 35g kanalamat és Pisti gumiját is megrángatta valaki, de akasztásig nem jutottunk. Ledobáltuk a pályát, minden helyet, de nem adott csukát. Csaba ma visszament, mert nem hitte el, hogy nem adott halat az a pálya, meglátjuk majd milyen eredménnyel.

A zárt pályáról egy kis kövezés széléhez navigáltunk, ahol már az érkezésünk pillanatában kellemes láb- és száj-remegést kaptam, mert 3-4 méterrel előttünk rabolt ugyanazon a gyors részen a kő tövében egy termetes balin. Dobtunk, dobtunk, néha a vízbe is esett, de nem adta. Csaba előzékenyen minden pályán adott nekünk néhány dobás előnyt, aztán kezdett csak bele, első-második dobásra le is vett erről a pályáról egy szép jászt. Igen ambiciózus volt a vitéz keszeg, mert egy 9-es ssr-t vert le. Fotó és már mehet is vissza.

Újabb pályák után, de kapások nélkül megérkeztünk arra a helyre, ahol Csabával tavaly ősszel 4 szebb süllőt is elcsíptünk. Itt is megkaptuk az előnyt, de nem tudtunk élni vele. Csaba viszont első dobásra kikapott egy szépséges és hatalmas kövest. A sötétben a halra Csaba is azt mondta, hogy ekkorát még nem látott. A mérés ugyanakkor igazolta, hogy csaltak a fényviszonyok, a 42-43 centis jószág mehetett is szépen vissza éltető elemébe. Azért ő sem volt apró. 

Amiről eddig tudatosan nem beszélt a szerző, hogy a sötétedéssel együtt a nagyon ocsmány, szeles, esős idő is megérkezett, így fél tíz körül a szétázott, hidegtől elvert csapat berekesztette a pecát.

Pistivel mi halat nem ütöttünk, de nem voltunk szomorúak. Jó peca volt, szép helyen és nem utolsó sorban eldöntöttem, hogy át is hozom ide Sződligetről a hajómat, itt szeretném tartani, ezeket a vizeket szeretném vallatni. Olyan itt a Duna, mintha 100 évvel ezelőttről itt felejtette volna valaki. Hab a tortán, hogy a költség töredéke a Pest környéki kikötőknek. Bőven kompenzálja ez a plusz benzin-pénzt. 

Beálltam én is a FT promóterek közé, tettem ezt örömmel, mert egyrészt nagyon örülök a fiúk sikerének, másrészt iszonyú nagy szükség volt már egy ilyen színvonalú Online horgászmédiumra, harmadrészt kurva jól néznek ki a cuccok! A halakat még nem tudtam megtanítani a FT felirat erejére, de tegnap a pesti estében villant egyet a logó! ;-)

PISZ

Lucky Luke nem csak gyorsabb az árnyékánál, de rohadt egy szerencsés fickó. Csakúgy, mint Lali. 

Lali hónapok óta mondogatta a közös sörözések alkalmával, de szívesen kijönne pecázni. Többen is mondták, ő volt a legkitartóbb, így múlt vasárnap sor is kerülhetett az első közös pecára.

Lali megkapta az én szeretve tisztelt 3 méteres veteránomat, a lightning rod-ot, kapott egy kis duci wobblert és némi instrukciót. Én nem fogtam semmit, ő viszont megfogta élete első pergetve fogott halát. Nem volt egy óriás a balin, de Lalinak még percekkel később is remeget a keze, amikor gratuláltam neki. A szemébe néztem, és láttam, hogy vége van a srácnak. Neki is kicsöngettek: egy 30 centis balin elintézte. Benne volt már a vírus és kezdett szétterjedni a testében…

Hazafelé, már meg is állapodtunk, hogy megveszi tőlem a berkley-t, orsóval sőt lefixáltuk a szerdai ismétlést is.

Berzai kolléga is ajánlotta, és Csaba is, mikor a héten együtt ebédeltünk, hogy thrill kell a balinnak. Vasárnap sok rablás volt, de nem sikerült ütnöm, tény, hogy a thrill-t nem küldtem csatába. Volt nálam, de soha nem hozott még sikert. Nyilván nem tekertem elég gyorsan.

Tegnap este később értünk le, mint vasárnap, és még nem volt rablás, de a kishalak ott voltak. Jó lesz ez, jó lesz ez… mondogattam magamnak, miközben a kinézett kőre léptem. Thrill a kapocsba, suhintás, fel a bot spicce, mert 40-50 centi van a kövek felett és tekertem, mint az atom. No akadás, megy ez!

Harmadik, negyedik dobásban vagyok, nem is gondolok a fogásra, a vezetésre koncentrálok, amikor egyszer csak bumm a fejbe! Megvagy haver! Bumm a fejbe! Ez az, ami lever… Kölyökbalin, de balin! Működik!

Két másik helyen is megálltam még, mindkét állásból kijött egy-egy balin, az egyik már olyan kilóhúszas forma, kicsit meg is tornáztatta a szerkót.

Megyek le a srácokhoz, Lali nem ütött még halat, de Pisti szintén háromnál tart! 45 perc alatt 6 balin. Nem szar. Meg is állapodtunk Pistivel, hogy komolyabb dolgokra is hajlandók lennénk, hogy boldoggá tegyük az embert, aki a thrill-t kitalálta.

Lali nem volt még boldog, de nem is csüggedt, neki, bár ő is thrill-el dobált, nem akadt még balin a horgára. Kezdett sötétedni, mondtam Lalinak, hogy tegye fel a másik wobit. Na most, nekem, mint nyilván a legtöbb pergetőnek van egy 50-100 wobblerből álló készletem, nyilván mindig az aktuális kedvencekkel és kegyvesztettekkel. Lalinak van az egyik wobblerje meg a másik. Nyilván ez is változni fog, de szerdán, mikor a boltban járt thrill-ért, akkor kérte a boltost, ajánljon valamit estére is és kapott, 1590-ért egy salmo minnow-t sárga testtel és piros fejjel. Ezt rakta fel és elkezdett vele ugyanúgy dobálni, mint a thrill-el, dobta, húzta ezerrel. Dobta, húzta ezerrel…

Ha ott lettem volna, nyilván lebeszéltem volna erről, elmondtam volna neki, hogy ez egy másik wobbler, más tulajdonságokkal és más mozgással, és Lali hallgatott is volna rám, és valószínűleg le is maradt volna arról, ami ez után történt.

A gyors vezetésbe ugyanis 5 méterrel Lucky Lalitól belenyúltak, de erősen, Lali harcolt és partra emelt egy 2,5 kilós harcsát. Állt, markolta a halat és akkorák voltak a pupillái, mintha egy teljes gyógyszertárat nyomott volna magába. A kis balin bevitte a vírust és ez a szép harcsa pedig felrobbantotta Lali szervezetét. Egy életre megfertőzte őt a pergetés, a Duna, a halfogás eme vadászatra hasonlító ága. Üdv, a klubban, Lali!

Az este érkeztével felélénkült a víz, a közelben a kis süllők rohamozták meg a kövek közé menekülő halakat, feljebb testes balinok raktak rendet a szélvízben.

Na nézzük, mit tud az új Jackall SeiraMinnow 80S! Felléptem kedvenc kövemre és a kő körül rendetlenkedő süllő ifjoncok közé dobtam. Zseniális ez a csali, végig abban a mélységben marad, amire beállítod bedobáskor. Ha akarom 10 cm-el a felszín alatt vezethető végig! 30 centivel a kövezés szélétől is elhúzható koppanás nélkül. És jól mozog! Az egyik kis ügyetlen ki is nézte magának, a pöccingetett vezetésbe kétszer próbált belenyúlni, de mellé vert, a harmadik támadását pedig akkor vitte be, mikor épp kiemeltem a minnow-t, így a kis süllő felakasztotta magát a félig már levegőben lévő csalira. Miután bevágás nem is volt, kivezetés közben egy laza fejrázással meg is szabadult a horogtól. Van még mit tanulnia…

A befolyónál próbaként felraktam gumit, hogy az alsóbb részeket is végignézzük, akasztottam is egy süllőt, ami sajnos lemaradt, illetve volt egy nagyon furcsa rávágásom, ami szintén lemaradt. Azért volt furcsa, mert nagyon gyámoltalan volt a ránehezedés, de bevágás után erős, agresszív rúgásokat kaptam vissza. Sajnos ő sem jött partig. Szóltam Pistinek, hogy próbálja ki gumival, így is tett és hamarosan már ő is fárasztott.

Nagyon keményen védekezett a hal, jó pár percig dolgoztatta Pistit, aki már szinte biztos volt benne, hogy élete legnagyobb dunai harcsáját fárasztja. Meglepetésére azonban egy szép, izmos márnát fogott a gumi.

Tökéletes volt az este, összesen fogtunk 6 balint, 1 harcsát, 1 márnát, illetve meg volt egy kis süllő is, még esetleg domi jöhetett volna, mert nincs is több ragadozó, ami itt fogható.

Az este egyetlen negatív eseménye az volt, hogy kagyló általi halálra ítéltetett az a harcedzett 9 centis SSR SFC, amit 3 éve vásároltam, rengeteg süllőt fogtam vele magam is, de ez volt az a csali is, amivel Pisti itt Visegrádon megfogta a 8,6-as süllőjét. Drága wobblerem, Rest in Peace! 

Elkészült a csoportkép, mindenki örült, a halakat kivéve, ma este ugyanis harcsapaprikás lesz csuszával, természetesen a csapattal együtt!

BIG PISZ

_________________________________________________________________________________________

És akkor, ahogy azt meg is beszéltük, tegnap 8-kor összejött a csapat és közösen elkészítettük a jószágot.

Aki már evett jó harcsapaprikást, friss halból, jó csuszával, pörccel, túróval, tejfellel, az tudja, aki meg nem, az meg úgysem fogja megérteni, ezért nem ragozom agyon, ez a világ legjobb kajája, főleg jó társaságban, a harcostársakkal közösen elkészítve és elfogyasztva. Nekem ez is hozzátartozik a peca szeretetéhez, a közös gasztronómiai élmény a sikeres horgászat után. 

Itt ért véget a szerdai peca! Remélem, hamar ismételjük! 

Big PISZ!