A pergető horgász legnagyobb titka a legendás helyek után, hogy milyen csalik fityegnek a mellényében, táskájában. Így vagyok ezzel én is, csak hát ez a blogolás kihozza az őszinte ember- és horgászbarátot belőlem is, ezért most megosztom.

A dolog úgy indult, hogy rendet akartam rakni a motyóban és akkor kipakoltam a mellényemet. Először is megdöbbentem, hogy a szigorúan legszűkebb roham-készletem 28 darabot számlál. Aztán olyan szépen kiraktam őket, gondoltam lefotózom az én kis büszkeségeimet, innen a blog-bejegyzés ötlete már csak egy apró lépés volt.

Íme a rohamcsapat:

Jól láthatóan dominálnak az éjszakai színek, nem véletlen, hisz a túlhajtott manager nem ér rá nappal pecálni, a süllők és a harcsák éjszakai aktivitása szintén nem terel a nappali pergetés irányába.

Aztán az is látszik, hogy megvan azért nálam a Rapala hegemónia, tök jók az újak, az amerikaiak, a japánok, de akkor is a finnek a telefongyártás után, - sőt a Nokia-Windows deal után - a telefongyártás előtt a a fahalacskák gyártásához értenek a legjobban.

Néhány titkos itthon nem beszerezhető favoritom a Hart gumiwobbler készletem, ezek mindent visznek főleg nappal sekély vízen.

Aztán persze megvannak a nagy klasszikusok, tadpolly, sand viper, és a korábbi írásomban már emlegetett abu reflex körforgók.

Hát igen, a nő, ha baja van, vesz egy pár új cipőt, én ebben a helyzetben veszek egy pár wobblert. Ilyen ez a pop szakma...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.