Amikor 30 óra alatt - amibe némi alvás is szorult - 20 fölött fogja az ember a halat, az még nem nagy szám. De ha ez a mennyiség kizárólag süllőből és kövesből áll össze, az már kivételes. Nekünk, a Balatonon mindenképpen. A legsüllősebb El Clasico krónika indul! 

Hasonló sem volt soha. Konkrétan nem fogtam semmi mást, csak süllőt és kősüllőt a másfél nap alatt. Még snecit sem, mert szerencsére Pisti fogott. Röviden elmesélem a kalandot, aztán rákanyarodom arra, hogy mit tanultunk ebből a túrából, mert volt komoly és meglepő lecke a végén. 

Ha a nyájas olvasónak fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy miért rakok fel képeket a kősüllőről, amikor arra tilalom van akkor javaslok más olvasmányt, mert én nem játszanám el, hogy jaj becsúszott, és tudjuk, hogy tilalom van, de mégis meglepetés vendég és egyéb bénaságok. Május elején szabadul a süllő és az összes horgászmódszer, amivel megfogható, a kövest is horogra csalhatja. Ezt elkerülni nem lehet, amit tehetünk, hogy kíméletesen visszarakjuk őket és reménykedünk, hogy a következő hal süci lesz. DE! Most tettem le a telefont Nagy Gáborral, aki a Balatoni Halgazdálkodási Zrt-nél dolgozik, és aki felhívta a figyelmemet egy, a Balatont érintő horgászati rend változásra! Röstellem, de engem elkerült eddig ez az infó, ezért is írom meg Nektek is, hátha Ti sem tudtátok, hogy nem megengedett a tilalom alatt álló halak célzott horgászata még akkor sem, ha egyébként visszaengedjük őket. A szabály úgy szól, hogy amennyiben 2 kősüllőt fogunk egy helyen, akkor vagy módszert kell váltanunk vagy új helyet kell választanunk. Nyilván ennek a szabálynak a betartatása nem lesz könnyű, de teljesen jogos, és érthető a bevezetése.

Nos tehát, Pisti már lecsattogott szombaton, én vasárnap 4kor indultam és reggel 6ra érkeztem a Balatonmáriai kőgáthoz. Sajnos Zsoltika elégette a szabiját Új Zélandon minden idők legrosszabb időjárása mellett, így nem tudott csatlakozni a kalandhoz, Peti pedig a túlparton rendetlenkedett. 

Mi volt a leosztás: csütörtökön, pénteken csak az nem fogott 5 kiló feletti pontyot, aki elfelejtett horgot kötni a szerelékre. 5 és 12 között jöttek a dömperek, tarolt az ánizsos pufi! Na jó nem, de egyszer úgyis kipróbáljuk. Alsó horog ánizsos pufi, fent meg zizi-csonti. Hódítson a retro a csalizásban is! 

Pisti szombaton azzal hívott, hogy szipi-szopi-dínó becsörtetett Máriára, nem lehet fogni semmit. Még küszt sem. Pisti mégis az idegeit nem kímélve összeharcolt 6-8 küszt. Feleim! Ha van alapigazsága a horgászatnak, akkor az az, hogy a nyáron rogyásig fogható küszt tízesével le kell fagyasztani! Mi nekünk még soha nem sikerült, de Nektek legyen eszetek!

Ezek a hírek engem soha nem rettentenek, Márián lenni, kint peccantani a kövön, lepacsizni a régi cimborákkal és kicsit behalazni a kezemet, nekem bőven elég. Minden más bónusz. 

Szóval 4kor pattantam, mentem. Kőre ki, egy kishalas feeder és egy drop shot bot a szerkó. Na most az első furcsaság az volt, hogy a szokásos 8-10 centi közötti gumik nem adtak halat egyáltalán. Semmit. Elindultam lefelé és végül a 4 centis sügéres gumicska 2 grammos fejjel találkozott a helyi versenyzők izlésével és adott egy szép süllőt. 

Lassú, finom vezetés közben, közel a kövezéshez nyúlt rá a csalira és adta az első jó fárasztást. 8-as nano, drop shot bot és 1000es orsó, igazi fincsiség volt a harcos 80 dekás süllő. 

Tudod, szokásos. Megvan az első, már lesz a héten friss balatoni süllő a tányéron, már nyugi van. Élvezd a napfényt, feel the sunshine! 

Ment a hal egész délelőtt. Fogtunk gumival, fenéken és Pisti úszóval. Teljesen rákattant az úszós süllőzésre, ezt nyomta végig. Jó is az, ahogy ledurrantja a 3-4 grammos úszót és adod és viszi, aztán durrr. Kaszált Pisti rendesen. Aztán egyszer csak betelt a kvóta. Nos ilyen nem fordult még elő velünk talán soha. Megvan a 6 süllő. Ilyenkor mi van? Menni kell haza? 

Mert elvittük az idei év első 6 süllőjét, igen. Egytől egyig 38-45 centi közötti tökéletes tepsis méretű versenyzők voltak és én már október óta voltam kiéhezve a balatoni süllőre. 3 palack badacsonyi kéknyelű várta itthon, hogy végre táncpartnere kerüljön. Szóval mentünk, mert nem akartuk feleslegesen piszkálni a köveseket. Meg pindurkát el is pilledtünk ott a napon így 6 óra peca után. 

Kanyarodok a lényegre. Másnap brutál vihar, egy süllő a kövön, utána partra rakott minket a hurrikán, aztán gyűjtöttünk kullancsot az újlaki dzsindzsásban és végül megérkeztünk a hajóállomáshoz. Itt belebotlottunk két srácba, akik mutatták, hogyan is megy ez a horgászat dolog. Egy dobás, egy hal. Onnan, ahonnan mi hármat négyet pöcköltünk ki korábban 1 óra alatt. Drop shot főleg, pici lila gébbel. Na és akkor a srác mondja, hogy ott szemben is megy ám 3-4 méterre a parttól, de lassan vezessem. 

Jól van, jól van nem kell engem gumizni tanítani, tudok. Szóval az volt a helyzet, hogy tudtam, hogy hol vannak, mit esznek, már csak meg kellett fogni őket. Az első 20 percben semmi. Mikor kezdtem arra gyanakodni, hogy a srácok csak le akarták pattintani a konkurenciát, akkor elkezdtem a pici gumit olyan lehetetlenül lassan vezetni, ahogy soha nem szoktam. BUMM. Aztán még sok bumm. Mert ott voltak és a csalim is frankó volt, de 2 km/h nem volt jó, 1 km/h viszont tökéletes. És akkor azon gondolkodtam, hogy hányszor lehetett eddig is és lesz még nyilván ez után is, hogy ott vagy a jó helyen, jókor és nem fogsz szart sem. És akkor azt gondolod, hogy nincs ott hal, közben csak nem jól teszed elé a csalit. Hányszor hallottam már, komoly horgászoktól is, hogy a végén mégis csak az a lényeg, hogy húzd el az orra előtt és úgyis leveri. Frászt! 

Ezért kell bízni az ösztönökben (vagy hallgatni a fülesre) és az ígéretes helyen több módszert, több csalit is kipróbálni, mert lehet, hogy a süket hely is tele van hallal. 

Jópár köves után felraktam a pici 5-6 centis Sandrát. Hátha. Első dobás és a kiemelés pillanatában látom, hogy egy nagy korom fekete köves lekövette a gumit, de lefordult. Ugyanoda vissza és a lábam alatt ledurrantotta a gumimat. Három méteres pórázon kezdtem el fárasztani a nagyon ideges vendégemet, akiről ebben a pillanatban az is kiderült, hogy valójában egy meseszép fekete süllő! 

Gyönyörű, hibátlan szépség, hasonlót sem láttam még soha! Láttam, hogy Ratkai Miki a Tiszán is fogott egy ilyen gyönyörűséget és ő is megjegyezte, hogy ilyet még nem fogott. Tökéletes záróhala volt a túrának és hozzásegített még egy konklúzióhoz: mindenkinek megvannak a kedvenc csalijai és azzal fogják a legtöbb és legjobb halakat, de nem csak azért, mert sokat van az a csali a kapocsban, hanem azért is, mert annak a csalinak a vezetési technikáját maszterelték, azt érzik a legjobban, szinte mint egy jó társsal, úgy összenőnek vele. Nekem a sandra ilyen, Pistinek a hornet wobbler. Én hornettel alig alig fogok, most is próbáltam, Pisti bezzeg rengeteget. Ő azt érzi. 

Soha el nem felejthető túra volt a mostani, sajnáltam, hogy Zsolt és Peti nem tudott csatlakozni, de szerencsére a halak időben megjelentek. El Clasico forever.

Tegnap este el is készítettem az első filét, semmi extra: kis pácolás után vajon kisütöttem, só, citrom bors, hozzá kinoa saláta és hűs badacsonyi kéknyelű. Álom! 

Még az én drága kis Bobeckym is falta! A balatoni süllő határozottan felkerült az ő kedvenceinek listájára is!

 MEGA PIIIIIISZ 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.