Az egyik kedvenc balatoni süllőfogó módszeremet osztom meg Veled kedves olvasóm. Ez a Tipi-tapi dinó módszer. A szakirodalom inkább tapogatásnak nevezné asszem. Ez a módszer egy picit sem kapcsolódik ahhoz a kérdéskörhöz, amit férfi-nő relációban szoktunk emlegetni, nem korrelál a modern irodák sportjával a f***ozással, ez a módszer egy picit sem szexista, de halfogás szempontjából igen eredményes.

Májusban-Júniusban szoktuk leggyakrabban alkalmazni, mikor szabadul a süllő, és márián a nyugati övcsatorna környékén elkezdjük elcsipkedni a kishalakra vadászó sütyiket. Én nem pilkert vagy feedert használok, hanem az 5 méteres bolomat. Azért mert a bolognaivan 2x1 g ólommal is el lehet somni a kishalat, illetve tudom a kő mellett 3-4 méterrel vezetni a cuccot, ahol a kövesek és a süllők csipkedik a sneciket.

Imádom, ahogy megáll a cucc, finoman fejelget a spicc és a zsinór lassan elindul a meder felé...bumm és már táncol is a csíkos kis tesó...

Kis horgot használok, 6-8-ast, és általában orrba tűzöm, dögnél szemgödörbe, ha pedig gardák is vannak a pályán, akkor tűzni szoktam.

Sajnos sok köves is beugrik ilyenkor és a nyeletés miatt nem szokták túlélni a randevút. Nem tudok erre jobb megoldást, de az biztos, hogy teljesen értelmetlen a döglött kövest visszadobni a tilalom miatt. Nyilván nem bizonyítható az ellenőrzésnél, hogy az ember az akadás miatt tartotta meg a halat vagy mert el akarta lopni, értem, hogy e miatt kell mindent visszatenni, de hogy a dögnek miért kell az iszapban elrohadni, ahelyett, hogy a grill-rácsomon pirulva tenne minket boldoggá, az egy nehéz kérdés...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.