2011.08.07. 22:50
Vissza a Gyökerekhez
Nos akkor, vissza a gyökerekhez! Honnan is indult az én pergetős karrierem? Hát a balatoni, vízben bandukolós balinozástól. És tegnap végre megvolt a lehetőségem megint Balatonmáriafürdőn megpróbálni, mire megyek a villám-bébikkel. Az én kicsikéim nagyon sokat változtak az elmúlt 10 évben. 10 éve még szinte biztosra mentünk, ha reggel ott volt a csapat. Délután akkor sem volt könnyű megfogni őket, de a hajnali peca szinte mindig sikeres volt. Mára már rafináltabbak a balinkák. Zsolt, aki az Ebro után Máriára ment, mondta, hogy péntek reggel ott bandáztak az öbölben, 3-4 másodpercenként raboltak, végigdobálta a teljes illex, daiwa és hart kollekciót, de nem ütöttek oda.
Aztán szombaton én is megérkeztem és kezdetét vette egy klasszikus máriai hétvége. A tradícióhoz a következő időzítés tartozik: délután 6-tól röplabda a kertben 8-ig. Utána fürdés az öbölben, majd tusolás, vacsora és irány a máriai éjszaka. Bulizás reggelig és utána általában irány egyenesen az öböl.
Hát ez ma is így volt...
Szóval 1 órával az utolsó mojito után a black star-al a kezemben és a kis bajnok yo-zurival nekiindultam az öbölnek. Zsoltinak még volt egy elvarratlan szála, ezért csak később követett. Szóval ott állok az öbölben és a balinok is ott vannak. De tudtam, hogy ez még nem elég. A hideg víztől mindenesetre felébredtem, a látvány boldoggá tett. Olyan nekem az az öböl, mintha itt születtem volna...
A kis yo-zuri túl mélyen ment a derékig érő vízben. Az x-rap pedig tette a dolgát, dobtam vele vagy 50-et, de nem kaptam ütést. Na akkor húzzunk egy erőset, jöhet a kis sárgaréz kanalú piros pöttyös abu reflex körforgó. Fogott már több balint is. Most e mellett tettem le a voksom. Újabb 50 dobás, a balinok ott dolgoznak körülöttem 360 fokban, bármerre nézek jönnek a rablások, ha nem is folyamatosan.
És aztán az érzés, amire vártam, amikor a balin kegyetlen hirtelenséggel és erővel tartóztatja fel a gyors bevontatást és máris látom a fröcskölést, ahogy a felszínen kezd védekezni:
És innen már az enyém. Kiélvezem minden másodpercét. A kis black star karikában, dolgozik a 8-as whiplash én pedig hangosan nevetek: yess, újra átélhetem! A hal ott rója a köröket körülöttem:
Hagyom, nem erőltetem, tényleg ki akarom élvezni minden másodpercét. Hagyom, hogy járjon körbe, közben a reggelben, az öbölben és a szépen dolgozó botban gyönyörködöm. Már a víz sem hideg. Aztán a balin tényleg kifárad:
És akkor nyakon csípem. Vége a táncnak. Élveztem. Jó másfeles a drága. Mikor kikötöm megjön Zsolt is. Belevág az ebroi győző de nem sikerül arcon ütnie őket:
És akkor jön a sztárfotó és mehetünk pihenni. Illetve mennék pihenni, ha nem változott volna a korábbi máriai hajnalokhoz képest annyit az életem, hogy két kis manó és egy szép feleség vár haza, így alvás nélkül folytatódik a napom. Ki kell húzni az ebéd utáni alvásig. De nem bánom, ezek a hajnalok ritkák, de kortalanná tesznek. Itt kezdtem és itt is akarom majd befejezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek