2012.05.16. 18:45
Retro 2. rész
Na akkor folytassuk!
Szóval rákanyarodnék a ragadozókra. Tény, hogy a balinokat leszámítva eleinte főleg különböző élőhalas módszerekkel kergettem eleinte őket.
18 éves koromban nem voltam egy olyan nagyon jó gyerek. Édesanyám úgy gondolta, hogy jót tenne nekem egy kis önállóság és némi fegyelem, ezért 1 évre "száműzött" Amerikába. Na jó, éltem végéig hálás leszek érte.
Itt aztán a családot, a rokonaimat, akiknél laktam, hamar megfertőztem a horgászattal. Az első pecánk a Mexikói öbölbe vitt minket, ahol a parton vettünk élő garnélát csalinak, azt egy 5 grammos ólommal somtuk be és hagytuk, hogy a parti menti áramlat vigye a cuccot. Embertelen sok csőrös csukát fogtunk, illetve néha beütött egy-egy drum, akik méretük ellenére úgy harcoltak, mint egy hármas balin. Itt ügyesen a fehér pólóm elé tartom az ezüstös halat. Jól látszik, ugye?
Aztán egy nap egy ranch-ra mentünk hétvégézni, nem tudtam, mi lesz a program, ott találtuk magunkat egy akkora területen, mint a hortobágy, egyetlen család tulajdonában, a kerítést nem láttuk egyszer sem, lovak, házak, személyzet és sok labrador.
A tulaj odajött hozzám, és mondta, hogy hallotta, hogy tudok horgászni. Mondta, hogy van egy kis gondja, ha van kedvem, akkor segíthetnék neki: a területen volt egy kis tó, és sajnos a tóban túlszaporodtak a sügérek. Kéne ritkítani az állományt. Hááát na jó, épp nincs jobb dolgom, ráálltam. Ráálltam de nagyon. Konkrétan nem aludtam a hétvégén dobáltam éjjel és nappal. Mondjuk éjjel nem is nagyon volt kedvem aludni, mert a sátrainktól 100 méterre a bozótban egész éjjel coyote-k vonyítottak és ez engem egy picit zavart az alvásban.
Szóval asszem olyan 100 sügeret fogtam 1,5 nap alatt. A legnagyobbakat lefotóztam, olyan kettesek voltak. Olyan volt, mint egy álom. Így akarok majd meghalni, annak a tónak a partján az ezredik sügér fárasztása közben.
Csodálatos időszak volt a 2000-es évek elején, amikor még volt csónakom a Balatonon és nyáron szinte minden este kint voltunk, ha az idő engedte és ritkán jöttünk be hal nélkül.
Aztán jött egy nyár, amikor nekem egy lány fontosabb lett, mint a süllők és szegény Zsolti napokon keresztül nyaggatott, hogy menjünk ki este, de én mindig mást választottam. ;-)
Aztán végül mégis ráálltam, kimentünk, egyetlen egy kapás volt az is nekem és sikerült az addigi legnagyobb süllőmet kivarázsolni, egy majd kettes szépséget. Zsoltival nem sokat beszélgettünk kifelé menet...
.jpg)
Egy időben sokat jártunk Sndorral, akit szerencsére az olvasóim között tudhatok Fűzfőre. Ott a csónakkikötő egy keskeny csatorna volt, abban csukáztunk akkor is, amikor a finom matchbotos szerkón elég brutális kapásom volt. Megakasztottam a halat, aki azonnal a szemközti vitorlás kormánylapátját vette célba, pár méterrel elötte sikerült megfordítanom. Aztán ment egy nagy kört, és bement az alámosott part alá, a lábunk alatt akart átúszni, amikor Pisti egy gyors mozdulattal megszákolta. Életemben nem láttam addig ekkora csukát. Verte az 5 kilót. Amikor már a parton hevert, akkor mellé feküdtem és hemperegtem a fűben, mint egy gyerek.
Hát ezek voltak az én emlékeim, leginkább még abból az időszakból, amikor el tudtam képzelni mást is, mint a pergetést. De ez régen volt. Azt hiszem, befejeztem az emlékezést és jöjjenek az aktualitások.
A hétvégén ismét peca, beszámolok.
Pisz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Insulator 2012.05.24. 08:21:37
KrézyJenő 2012.05.24. 08:24:53
jó poszt ismét, kössz érte
Utolsó kommentek