2012.07.21. 22:43
Nem az már...
Előre is elnézést azoktól, akik horgászós bejegyzésre számítanak, ez nem az lesz. Ki akartam írni magamból és mivel erre nincs más módom, itt teszem meg. Na jó, igyekszem azért finoman kapcsolódni a pecához, hiszen életem elválaszthatatlan része.
Az a helyzet, hogy Kata eltűnését, halálhírét, a nyomozást nagyon közelről éltem végig. Ezek nem egy outsider wanna be az esetből népszerűséget toborozni kívánó csávó sorai.
Felébredtem és rájöttem, hogy ez a világ itt Magyarországon már nem az a világ. Nem az, ahol én gyerek, fiatal, zsivány tini vagy fiatal felnőtt voltam. A balzsamos nyári esték már nem ugyanazok. A nyárban mindig azt szerettem, hogy lehetsz akárhol, lehetsz bármilyen állapotban, lehetsz egyedül vagy társaságban, baj nem érhet. A nyári meleg este körülölel, vigyáz rád a csillagos ég és a Balaton parti nádas, aludj el nyugodtan, ahol jól esik, reggel majd megébredsz, simogat a hajnali szél és másnaposan bámulhatod majd a kócsagok röptét.
Na ennek a világnak vége. Nekem. Nem akarok sem politizálni, sem filozofálni. Csak mondom, hogy mit élek most meg. Olyan, mintha a mi kis világunkba megjöttek volna a farkasok. Itt voltak biztos eddig is, de eddig egymást ették. Most már nem, most már ember hús kell nekik. Nem tisztelnek, sem embert, sem Istent (Isten, ki is az?), nincs erkölcs, nincs érték, nincs tisztelet, nincs könyörület. Csak az én van, aki elvehet mindent.
Nincs már olyan, hogy biztonság, meg nincs már olyan, hogy mi csak úgy vagyunk, és akik körülöttünk vannak, hagynak minket csak úgy lenni. Kint vannak a farkasok, de ezek kurvára defektes farkasok, mert nem azért ölnek, mert éhesek, hanem azért, mert nem tisztelik az életet. Nincs semmi jelentősége annak, hogy mit vesznek el, mindent elvehetnek, mert képesek rá.
Halálbüntetés? Ugyan már. Ha kilősz egy farkast, attól a többi még jönni fog előre és elveszi, amit el tud. Ha a farkasok a saját életüket sem becsülik semmire, mit érdekli őket, ha elvesztik. Nem itt a baj, nem itt a megoldás. Csúszik le az ország, csúsznak le az emberek, egyre több bárány vált szakmát és lesz farkas. És a farkasok is egyre gátlástalanabbak, mert az életnek nincs értéke már.
Na és akkor mit mondjak a gyerekeimnek? Mire készítsem fel őket? Ha ma ez van, mi lesz 10 év múlva?
A bárányok felfegyverkeznek és áramot vezetnek a kerítésbe.
A lányom azt mondta a múlt hétvégén: "Papa, nekem tudod mi a legkedvesebb foglalatosságom? A horgászat." A lányom! Szétrobbantam a boldogságtól. Aztán kimentünk horgászni, és nem Villő fogta a nagyobbacska halakat, hanem az unokatesója Dani. Villő kezdett aggódni, hogy nem lesz hal, amit meg is ehetne, illetve, hogy nem ő lesz a legnagyobb halat kifogó szuper-királylány. És lassan már mennünk is kellett volna. És akkor mondtam mindenkinek, hogy utolsó hala jön mindenkinek. Villő bestresszelt: "Papa én még nem is fogtam nagy halat!" majdnem sírt. Mondtam neki:"Villőcske ne aggódj, az utolsó halad lesz a legnagyobb!" - Az egész peca alatt figyeltem, hogy hol milyen halakat fognak, mennyi csonti kell a horogra, mi a legjobb ereszték. Villő szerelékén igazítottam, újra csaliztam és arra a helyre dobattam vele a cuccot, ahol biztos voltam benne, hogy jönni fog. A többiek már pakoltak, mi feszülten figyeltük az úszót és az el is indult...nem volt rángatózás, finoman el oldalra, ahogy kell. Ahogy a nagyobbak viszik el. Villő profin bevágott, embertelen profin vezette ki a termetes kárászt a sás mellől és terelte türelmesen a stégig. Csak akkor vettem át a botot, amikor a hal már verve volt és ki kellett emelni. Gyorsan a partra emeltem a legalább 40 dekás kárászt, Villő életének legnagyobb halát. Villő pupillái akkorák voltak, mint amekkorák az enyémek lehettek, mikor az Ebron a csónakba rántottam a harcsámat. Szinte üvöltöttem: "Na, mit mondott neked a Papa? Ugye Kincsem megmondtam, hogy az utolsóra megfogod a legnagyobbat!" Villő elmosolyodott és a nyakamba borult és tiszta erejéből megszorította a nyakamat...
Lehet, hogy bárány vagyok és nem farkas, remélem nem is leszek az soha, de átadom, amit tudok, megtanítom őket arra, ami ebben az életben szép és megvédem a gyerekeimet az összes rohadt farkastól. Takarodjatok!
Nincs PISZ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
GaBko · http://gabkochili.blog.hu 2012.07.22. 10:48:31
zug_a_volga 2012.07.22. 23:51:27
Ott akkora a baj (nyilván teljesen más természetű), hogy egy emberöltő alatt sem lehet lényegesen változtatni rajta. Nyomor, rossz példák, esélytelenség, kiszolgáltatottság, iskolázatlanság, leszakadás.
De a hasonlat majdnem jó, ezek már csak félig emberek.
KrézyJenő 2012.07.23. 07:15:12
steveolson · steveolures.com 2012.07.24. 16:21:55
Ez a mi feladatunk!
Utolsó kommentek