2014.12.14. 20:34
Hosszú az út az igazságig
Már egy ideje kaptam a kommenteket a képeim, videóim kapcsán, hogy nem bánok elég kímeletesen a halakkal. Se szák, se kőnyőrűlet. Hiába engedem vissza a halaim 95%-at, akkor is a lip grippel megsebesítem a száját, a harmashorgomon ott a szakál és mennyire fáj mar a halnak, amikor az előkénel fogva emelem a hajóba.
Egyik reggelen, mikor horgászni indultam, izzadtan ébredtem. A lelkiismeret szava szólalt meg bennem. Több kíméletet a halaknak! Elhatároztam, hogy mostantól szákot viszek magammal minden pergetésre. A szák valóban sokkal kiméletesebb volt, de sajnos sokszor beakadt a harmashorog a halóba es ilyenkor a legértekesebb 15-20 perceket horogszabadítással töltöttem halfogas helyett. A halántékomon lévő ősz hajszálak nem csökkentek ilyenkor.
Na sebaj lecseréltem a sima hálót egy műanyag hálós meritőre, igaz, újabb 10 rugó volt, de a halaim megérdemlik! Na minden jól is ment, ameddig észre nem vettem, hogy a nagyobb halak oldalát azért elég keményen megnyomja a műanyag háló anyaga. Szegények, kényelmetlen nekik a haló! Egy barátom segitségével sikerült olyan gumit szereznem, amit tornacipők készitéséhez használnak. Igaz 3 teljes estém ment rá, de ezzel bevonatoltam a hálót, minden szálát végig, így már kényelmesen landolhattak halaim a hálóban.
Most, hogy már nyugodt lehettem, hogy a halacskák kényelmesen pihikéznek a hálómban, az kezdett el zavarni, hogy mekkora sebet ejt a szájukon a horog. Szegények, ez, hogy fájhat! Főleg a hármas! Júj! Na jó, lecseréltem a hármasokat egyes horgokra, de még így is nagyon zavart a szakál, ezért szakál nélküli egyágas horgokat kezdtem használni. Természetesen fertőtlenitő kíséretében, nehogy szegény süllőnek elfertőződjön a szája. Így is bírtam egy ideig, de még mindig gyötört a tudat, hogy az én átkozott hobbim fájdalmat okoz a halaknak. Az a horog, ha szakál nélkül is, de mégis csak átüti a szép szájukat...
Na es ekkor jött az igazság pillanata! Mi a legjobb a pecában? Hát a ravágás! Na akkor, le a horgokkal, elkezdtem horog nélkül wobblerekkel es egyéb csalikkal pecázni, így átélhettem, amikor ráver a ragadozó a csalira, de mégsem okoztam neki sérülést! Juhhuuu! Így már a merítő sem kellett és a kezem sem lett halszagú! Sőt, a kameráimat is eladhattam, hiszen már a halakat sem kellett fotózni! Tiszta jó, még anyagilag is! Na így ma már nyugodt szívvel járom a partot, tudva, hogy nem bántok egyetlen halacskát sem.
Tényleg? Lehet, hogy lesznek olyanok, akik eljutnak majd ide. DE ÉN NEM! Komolyan na: heteroszexualis férfi nem visz reggel esernyőt, heteroszexualis pergető horgász nem használ alámeritőt, a halakat visszaengedem, túlélik, de aki ennel jobban szeretné kímélni a halakat, az inkabb ki se menjen a partra, nézze otthon az Én Kicsi Farmomat, ahol vidáman élnek a háztájiak és beszél a kisdisznó és vidám, mert őt nem vágják le soha.
Pisz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
steveolson · steveolures.com 2014.12.15. 08:11:35
Fischfucker 2014.12.17. 14:58:50
steveolson · steveolures.com 2015.01.06. 09:52:00
Én kézzel veszek ki mindent! :)
Utolsó kommentek