Az egyik kedvenc balatoni süllőfogó módszeremet osztom meg Veled kedves olvasóm. Ez a Tipi-tapi dinó módszer. A szakirodalom inkább tapogatásnak nevezné asszem. Ez a módszer egy picit sem kapcsolódik ahhoz a kérdéskörhöz, amit férfi-nő relációban szoktunk emlegetni, nem korrelál a modern irodák sportjával a f***ozással, ez a módszer egy picit sem szexista, de halfogás szempontjából igen eredményes.

Májusban-Júniusban szoktuk leggyakrabban alkalmazni, mikor szabadul a süllő, és márián a nyugati övcsatorna környékén elkezdjük elcsipkedni a kishalakra vadászó sütyiket. Én nem pilkert vagy feedert használok, hanem az 5 méteres bolomat. Azért mert a bolognaivan 2x1 g ólommal is el lehet somni a kishalat, illetve tudom a kő mellett 3-4 méterrel vezetni a cuccot, ahol a kövesek és a süllők csipkedik a sneciket.

Imádom, ahogy megáll a cucc, finoman fejelget a spicc és a zsinór lassan elindul a meder felé...bumm és már táncol is a csíkos kis tesó...

Kis horgot használok, 6-8-ast, és általában orrba tűzöm, dögnél szemgödörbe, ha pedig gardák is vannak a pályán, akkor tűzni szoktam.

Sajnos sok köves is beugrik ilyenkor és a nyeletés miatt nem szokták túlélni a randevút. Nem tudok erre jobb megoldást, de az biztos, hogy teljesen értelmetlen a döglött kövest visszadobni a tilalom miatt. Nyilván nem bizonyítható az ellenőrzésnél, hogy az ember az akadás miatt tartotta meg a halat vagy mert el akarta lopni, értem, hogy e miatt kell mindent visszatenni, de hogy a dögnek miért kell az iszapban elrohadni, ahelyett, hogy a grill-rácsomon pirulva tenne minket boldoggá, az egy nehéz kérdés...

Foglalkoztunk már azzal, hogy milyen általános igazságok dőltek meg a saját praxisunkban, de akkor mi az ami tényleg befolyásolja a halak kapókedvét? Mi az ami tényleg számít? 

Tegnap este akasztottam egy süllőt, sajna lemaradt, de nem is ez volt a lényeg. Egy fontos tapasztalattal lettem gazdagabb.

Borús időben értem le, meleg volt, apadó víz. A kedvenc helyemen csak egy kis balinig jutottam, süllőnek jele sem volt. Elég erősen fújt a szél. Átmentünk egy másik helyre, ahol ugyanolyan süket volt a víz. Aztán feljött a hold és szinte észre sem vettem, de elállt a szél. 5 perccel később 3 süllőrablást is láttam a kövezés előtt. Odalopakodtam és a fehér piros HART Raptorral kezdtem ütni a vizet a hozzám legközelebbi rablás helyén és akadt is a szép süllő, de sajnos lefordult.

A szél újra feltámadt és utána több rablást már nem láttunk.

Arra jöttem rá hazafelé, hogy ami biztosan számít, az a körülményekben beálló hirtelen változások. A hold megjelenése, azaz a fényviszonyok megváltozása és a szél elcsendesedése azonnal kihozott legalább 3 süllőt a kövezés mellé.

Ugyanakkor, ahogy újra feltámadt a szél, a halak távoztak. Volt egy 10 perces sáv, amikor volt esélyünk. Utólag visszagondolva, sokszor tapasztaltam már azt, hogy a peca ideje alatt beálló változások befolyásolják a halak kapókedvét. És itt nem az volt a lényeg, hogy a telihold meg a szélcsend kell, hanem a változás.

Azért mondom ezt, mert a májusban fogott süllőmnél pont ellentétes dolog történt: akkor ütött oda, amikor a hold felhők mögé bújt és hirtelen korom sötét lett. A nagy harcsa is akkor akadt, amikor egyik pillanatról a másikra teljes sötétség borult a vízre.

Tehát azt állítom, hogy az időjárásban hirtelen beálló változások, a fényviszonyok megváltozása, szél vagy a vízszint hirtelen változása, vagy a gyors hőmérséklet csökkenés/növekvés biztosan és igazolhatóan befolyásolja a halak kapókedvét.