2011.06.14. 13:54
A balatoni harcsaóriás
Múlt héten azt a hírt kaptam, hogy a Balaton északi partján (látjátok még a települést sem árulom el, nem hiába, a helyismeret a legnagyobb kincs) láttak a nádas előtt egy nagy, 2 méter körüli harcsát.
Éreztem, hogy ez az én lehetőségem, a helyet kevesen ismerik, senki nem vadászik ott harcsára, összeraktam egy erős harcsapergető holmit, illetve az Ebro-ra optimalizált botot, rajta egy házi óriásantennás megoldással, az Ebro-n tanult 10/0 egyágú és alatta nagy hármashorog kombóval szereltem.
Nem kevés kavarás, csónakszerzés és időpont választás valamint családi paktumok megkötése (másnap a feleségem egész nap egyedül lehet a strandon és én viszem a gyerek-bizniszt) után vasárnap este 8 előtt már ott ültem a megfelelő helyen. A harcsázóra egy délelőtt fogott virgonc fél kilós dévért tettem, egyágú a hátba, hármas az oldalúszó porcos tövébe, ahogy kell, és már repült is a nád elé. Szépen beállítottam a mélységet, 40 cm-rel a vízfelszín alatt veretett a csali. Pergetésre esély sem volt, olyan hínaras volt ott a pálya.
Hogy könnyebben röpüljön az idő, beraktam egy süllőzőt is, amin 30 perc után jelentkezett is a kapás, de sajnos mielőtt bevágtam volna, a delikvens ott is hagyta a fagyasztott küszt.
Gyönyörű holdvilágos éjszaka volt enyhe nyugati széllel. Tökéletes idő egy nagy harcsa elejtéséhez...
11 körül végre meghallottam az első rablást, hatalmas robbanás volt a nádból 30-40 méterre a csalimtól. Lámpát nem kapcsoltam, mozdulni sem mertem a csónakban, kezem a boton és feszülten vártam... Tudtam, hogy a kapás elemi erejű lesz, hiába a nyitott nyeletőfék az egész bot bele fog remegni az első rántásba...
Bele is remegett volna, ha történt volna bármi is, de nem történt. Hajnali 2-ig ültem ott úgy, hogy semmi nem történt, a süllőzőn sem, pedig volt még 2 harcsarablás az úszóm körül. Mikor kivettem a keszeget ugyanolyan virgonc volt, mint mikor betettem.
Ha nem fogtam lófaxt se, akkor miért írtam meg? Hát mert a horgászataink többsége azért így szokott alakulni, hogy megvannak a várakozások, a tervek, adottak a körülmények, ideális az eszköz, ott a hal a környéken, minden harmóniában és mégsem történik semmi.
Annyira bele vagyunk szerelmesedve ebbe a sportba, hogy az ilyen kudarcok sem tántorítanak, sőt további kitartásra sarkalnak. Én például biztos vagyok abban, hogy még idén kiveszem azt a kettes harit abból a nádasból...
Pisz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Helikoptert lízingbe · http://csuporgia.hu 2011.06.14. 16:34:45
Fischfucker 2011.06.14. 17:49:11
Utolsó kommentek