2012.11.20. 22:24
Beindult a szezon
Hát kellett rá várni egy ideig, de nekem így Novemberben indult el a szezon. Nincs is ezzel semmi baj, bár kicsit hosszú volt a szünet Május óta, de kibekkeltem és most aratom le a türelem gyümölcsét.
Vicces, hogy ahogy fogynak az ismerősök friss halas fotói a facebookról, úgy szaporodnak az én halaim. Nem is baj, ha a hideg meg a korai sötétség miatt sokakat otthon tart, több marad nekünk! :)
Szóval Visegrádon indult jól az év végi hajrá, de múlt héten ismét találkoztunk Csabával és miközben a jövő sikerbizniszéről beszélgettünk elpecázgattunk közben.
Tudtuk, hogy van ott hal, de nem akarták könnyen adni magukat. Nagyobb gumikkal kezdtünk de nem volt érdeklődő. Aztán előkaptam a kis sárga sandrát, azt amivel májusban már szétcsaptam a kövesek és balinok között és azt küldtem fitnesszeltetni a hideg vízben. A fenék felett ő sem hozott halat, de amikor magasabban kezdtem vezetni, akkor egyszer csak jött az a szívmelengető, agyzsibbasztó és minden hideget, fáradtságot feledtető BUUUUM! Imádom, amikor egy izmos, nagy süllő odaver egy combosat. Az a korábbi képem, hogy a süllők olyan kis nyápic, finnyás, halovány kis jószágok, de persze nagyon szépek, addig tartott, ameddig csak a Balatonon randiztam max kiló körüli játékosokkal, dióverő fenekező végén.
Szóval jött a bumm és a kis ashura máris karikában, pumpál az édes, rázza a fejét és elindul a mi kis táncunk. Jól védekezett, nem adta magát könnyen, de végül sikerült a csónak mellé terelni és megragadni a tarkóját. Yesss, gyönyörű, egészséges szuper-szépség volt a kezemben!
Tökéletesen akadt a viharvert kis gumi a hal csontos szájszélébe. Megmutattam Csaba kamerájának is.
Közvetlenül ez után Csaba is ütött egyet de akkor már wobblerekre nyergeltünk, mert rájöttünk, hogy vízközt kergetik a keszegeket a csíkos betyárok. Nem sokkal az első után Csaba elkapott még egyet és azt is sikeresen vezette a csónakhoz. Ha az ő halait is látni szeretnétek, bizony meg kell várnotok, ameddig megírja a http://www.fishingtime.hu/ - n. Megéri kivárni! ;-)
Hát igen, kezdett a világ egyensúlya a helyére kerülni, Csaba vezetett 2:1-re. Ekkor húztam egy merészet, bár már nem annyira bíztam benne de felraktam, a még Duna-szűz Rapala vertikális csalimat és azzal dobáltam. Elsőre semmi. Aztán már nem akartam kapkodni, dobtam és nagyon lassan, mindig visszaengedve a fenékre, megpihenve, újra elemelve húztam végig a törésen a csalit. És akkor jött egy nagyon béna ránehezedés, bele az ejtésbe. Alig lehetett érezni, de megütöttem, lesz ami lesz. És lett. Jött a kemény ütés és én ismét átéltem azt az orgazmus közeli élményt, hogy egy nagyon bika süllőt fáraszthatok az erős áramlásban. Keményen dolgozott a második versenyző, keményebben, mint az első tesó. A csónak közelében először a csónak alá tört ezért trapézoltam egy kissé.
Jó pár percet tréning után megüzentem a fonott zsinór drótpostán a süllőnek, hogy nem lesz baja, adja már meg magát, ezért végül hagyta magát a csónak mellé vezetni.
És sikeresen a csónakba emeltem őt is egy utolsó portréra. Császár volt a második szépséges, termetes jószágot a kezembe tartani. Egyenlítettem, de persze ki nem sz**ta le az eredményt, megint egy nagyon király pecánk volt Csabával.
Nekem sajnos mennem kellett, mert 1 órával később, már csinos ruhában két ügynökségünk ügyfélpartiján volt a helyem, ezért a part felé vettük az irányt, elköszöntünk, gyorsan átöltöztem és már száguldottam is vissza Budapest irányába.
Hihetetlen volt a bowling teremben állni és csacsogni a kollégákkal csini ruhában, tudva, hogy 90 perccel korábban még egy vad dunai süllővel harcoltam. De elég volt megszagolnom a kezemet és tudtam, hogy nem álom volt...
PISZ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek