A Savinja a Magyarországhoz legközelebb eső legyes víz Szlovéniában. Épp ezért sokszor voltunk már ott. De mindig Mozirje volt a cél, pedig az uncsi Mozirjétől 20 kilóméterre ott van Szlovénia talán legszebb és legizgalmasabb víze. Engedjétek meg, hogy bemutassam a Savinja Ljubnoi szakaszát.  

 Hogyan is kerültünk mi a Savinja Ljubno-i szakaszára? 

Tudtunk róla, hallottunk már róla, de nem gondoltuk, hogy ennyire különbözik a Bosch gyár és a vaslapos pisztrángos étterem közötti szakasztól. Az is jó, ott is van hal, de hamar meg lehet azért unni. Amiért mégis sokszor voltunk itt, mert Balatonmáriától kis gázzal 2 óra alatt elérhető.

Nyáron perfekt peca balinozás után átugrani a szivárványosokat kergetni, Laskot inni, és enni azt a mennyei pisztrángot mit mixed salad und pomesz. 

Most azonban elhatároztuk, hogy egy napot adunk az ismertnek és két nap alatt felderítjük a Savinja 2-3 szakaszt. 45 EUR a jegy Mozirjére és 60 a 2-3 szakaszra, de ha ezt a posztot elolovasod és a képeket megnézed sokat nem fogsz gondolkodni, hogy megéri e a 15 pénzt a különbség. 

A csapat: Peti, Zsolti, Pisti, Gábor és Fishfunker (öregszem, szelidül a név). Sok jó horgász kis helyen is, de elég nagy ez a szakasz ahhoz, hogy mindenki találjon elég helyet a lóbáláshoz. 

A hely: Az amikor gondolod, hogy jó lesz, meg már előre nyugtatod magad, hogy legalább együtt a csapat, itt vagyunk, jól vagyunk, eszünk, iszunk, meg a jó levegő, és aztán megérkezel az első poolhoz, süt a nap, hatalmas halak mozognak és szednek, akkor telefingod a gázlógatyád a gyönyörűségtől. Akkor tudod, hogy valami nagyon különleges kezdődik most el. 

Tolok majd egy videót az még jobban visszaadja az egészet, szeretek túlozni, de jártunk már sok helyen, pecáztunk sokat, de ez a rész szépségben, változatosságban és legfőképp halállományban veri az eddig látott, megismert európai helyeket. 

A halak: Ezen a szakaszon kevés telepített tömpszli fejű sertés szivárványost fogtunk, cserébe rengeteg vad, nyurga szivit, egészen 60 centiméterig!

A legnagyobb rakéta, ami már olyan volt, mint egy lazac, ráadásul szárazra és 14es tippetre érkezett. Gábor megtapasztalhatta, hogy a backing nem csak dísznek van az orsón, de sikerült megfognia a végén a szörnyeteget. Pisti és Gábor is fogtak ilyen óriásokat 5 centis streamerrel (ez a max használható méret ezen a szakaszon), elképesztően szépek. 

A pérek is gyönyörűek, szépek, nagyok és erősek. Talán belőlük jött a legkevesebb. 

Nem tudom pontosan hány tökéletes szépségű, erős egészséges sebest fogtunk, de sokat.

Végigfogtuk a sort 34-35-36-37-38-39-40 centis brownie-kal pózolhattunk Petivel, de a többiek is termeltek rendesen. Sehol Szlovéniában nem volt hasonló mennyiségű sebes. 

A legyek: Nyár van, sok a rovar, minden napszakban más repült. Délelőtt inkább az adams-ek, hangyák és barna mayfly-ok arattak, míg délután, este a blue olive és a nagy caddisé volt a főszerep. De ha egy legyet tudsz csak magaddal vinni, mert a Soros elvitte a többit, akkor az a nagy caddis legyen.

Azzal fogtunk reggel, délben, este, ette az összes hal és a legnagyobbak, így a Gábor által megakasztott és elvesztett 80as és a megfogott 60as szivárványos is azt ette, csakúgy, mint a túrazáró sebesem, ami a legszebb európai browniem, eddig. A nap vége felé közeledtünk, sokadikat dobtam a nagy caddis-szel, a meder közepére érkezik meg lágyan a légy és látom, hogy 3 méter mélyről elrajtol a nagy sebes, jön, jön, jön fel ezerrel, nehogy valaki megelőzze, ráveti magát a légyre, várok egy ütemet, örökkévalóság, és mikor bezárja a száját, megütöm. Megáll a spicc, ott ahol volt és az arcomon hitetlenség, hogy ez tényleg megtörtént. Peti így foglalta össze a látottakat, miután végignézte az egész jelenetet. 

A folyó: a Savinja ezerarcú ezen a szakaszon. Gyors és lassú, lapos és mély szakaszok váltogatják egymást, folyamatos és izgalmas pecát biztosítva szinte minden méteren. Ezen a részen kevesebb az urbanizáció és több a lélegzetelállító természet. Szarvasok ugrottak meg a mezőn előttünk és hatalmas sziklák adtak néha díszletet az epikus fárasztásokhoz. Vigyáznak a vízre. Nem kurvultak el.

Június 1 és Szeptember 30 között horgászható csak a szakasz, összesen 30 jegyet adnak ki a 2-3 szakaszra (a forráshoz, az 1-re csak 5 darabot) és rengeteg az ellenőr, minden nap találkoztunk velük. Érződik is, hogy vigyáznak a vízre és nincs úgy szétütve, mint a Soca. Megdöbbentően sok és látványos akcióban volt részünk. 

Az este: Ezt nem hiszed el, csak, ha látod. Már hazafelé indultunk 8 után, amikor hívott Gábor és mesélte, hogy megtépte egy nyolcvanas, fogott egy hatvanast, és ha van kedvünk menjünk, mert ugrálnak a halak. Mentünk. Beálltunk, és lesz majd róla video, a víz fölött felhőben repültek a rovarok a szürkületben és a pisztrángok meg másodpercenként repültek ki utánuk a vízből. Életemben nem láttam ilyen akciót. Abban a tíz percben, ami még volt a teljes sötét előtt szarrá fogtuk magunkat. Peti ekkor fogta a legnagyobb sebesét. 

Érdekes váltás. A lesajnált Savinja. Mozirje, ami szuper, mert közel van, de a patinája már nem a régi. Pedig csak 20 kilómétert kell feljebb menni a folyón és ott a Mennyország. 

Próbáljatok rá! 

MEGA PISZ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.